2016.04.24.

George R.R. Martin 1996-ban jelentette meg az azóta világhírűvé vált fantasy-regényét, a Trónok harcát. A könyv sokáig nem örvendett túl nagy ismertségnek, viszont az látható volt, hogy Martin nem a szokványos módon közelíti meg benne a fantasy-műfaját. Az olyan könyvek, mint a Gyűrűk Ura, vagy a Harry Potter egyaránt gyerekmesék, és felnőtteknek szóló történetek is, a Trónok harca viszont egyértelműen a felnőtteket célozta meg - a könyv lapjain folyamatosan jelen van a nyers brutalitás, vér, és szexualitás, amely egy új perspektívából közelíti meg a fantasy-irodalmat, és sokkal közelebb helyezi azt a valósághoz. 2005-ig még három regény jelent meg a sorozatból - Királyok csatája, Kardok vihara, és Varjak lakomája - majd 2011-ben jött ki a negyedik rész, a Sárkányok tánca. A két befejező könyv (merthogy 7 részesre tervezik a szériát) még mindig a szerző kezei alatt pihen, viszont 2011-ben elindult a HBO saját gyártású sorozata, amely elkezdte a regények adaptálását.

Az írásom spoilermentes!

A Trónok harca az egyik legösszetettebb, legszövevényesebb történettel rendelkező sorozat amelyet valaha láttam, ezért nehéz is lenne a sztorijáról írni. Rengeteg szálon futnak az események számos szereplőt felvonultatva, akik ráadásul elég gyakran cserélődnek. A lényeg, hogy a Hét Királyság képzeletbeli világában járunk, ahol a neves uralkodói családok megosztva gyakorolják a hatalmat, eltérő földeket birtokolva. Ám ahogy az lenni szokott, az emberek hatalom és becsvágya a béke útjába áll, és hamarosan trónviszály alakul ki a birodalomban, ahol a nemes családok képviselői maguknak akarják a jelképes Vastrónt, amelynek birtoklása egyet jelent a Hét Királyság feletti kormányzás jogával.

A sorozat műfaját sem lehet egyértelműen meghatározni, mivel ebben a tekintetben is rengeteg területet érint a Trónok harca. A cím is arra utal, és a történetben is az van legjobban kihangsúlyozva, hogy elsősorban politikai drámáról van szó egy középkorra-emlékeztető világban, ahol a fő téma a hatalom megszerzése és birtoklása. De simán említhetünk még olyan műfajokat, mint a háborús-és kalandfilm, romantikus dráma, és (a körítés miatt) még egy picit történelmi sorozat is.

A könyvekben sokezer oldalon keresztül követhetjük végig a Hét Királyság hatalmi játszmáit, ám a sorozat ezt a mennyiséget képes megfelelő módon feldolgozni. Tulajdonképpen szerintem a Trónok harcát nem is lehetett volna filmre adaptálni az elképesztő mennyiségű és mélységű karakter, és a rengeteg történeti-vonulat miatt. A szereplők között nagyszerű figurák vannak, akik szinte mind árnyalt karakterek - elég ha Tyrion Lannistert, Eddard és Arya Starkot, Havas Jon-t, Daenerys Targaryen-t, vagy Petyr Baelish-t említjük, persze rajtuk kívül bőven akadnak még említésre méltó jellemek. George R.R. Martin nem spórolt időt a szereplői kidolgozásával, így a Trónok harcában nincsenek szterotipizált gonoszok és jók, hanem a karakterek mind emberi tulajdonságokkal rendelkeznek - magukba foglalják a pozitív és negatív tulajdonságokat is. Persze ez nem mindig van így, mivel ahogy minden sorozatba, itt is kellett főgonosz, aki ellen mindenki szurkol, ám az ő személye gyakran változik.

Már korábban is említettem, hogy a Trónok harca talán a legéletszerűbb fantasy, ami valaha megjelent, és egy percig sem próbál meg afféle "meseként" működni, mint több másik fantasy. A szereplők itt tényleg sebezhetőek, és döntéseiknek valódi súlya van, a legnagyobb király, és a leghatalmasabb mágus is olyan valószínűséggel halhat meg, mint az egyszerű közkatona. Ehhez mérten a sorozatban nincs hiány a véres leszámolásokból, a Trónok harca leginkább a brutális nyersségéről híresült el, bőven akadnak explicit jelenetek szinte mindegyik epizódban.

Viszont a sorozat megnézéséhez türelem is kell. Az epizódok lassan adagolják az információt, a történet lassú folyású, én például őszintén szólva nagyon untam az első évadot. A világ kibontása, és fokozatos felépítése időigényes folyamat, rengeteg a beszélgetős rész, és az akció kevesebb hozzájuk képest. Ennek azonban az az eredménye, hogy ha a sorozatban egy fontosabb szereplő életét veszti, akkor nem csak közömbösen figyeljük, hanem át is érezzük a jelenet súlyát, mivel bőven volt időnk megismerni az adott személyt. Külön tetszett még az is, hogy a Trónok harcában a fantasy-elemek is apránként vannak elhelyezve. Ebben a világban a mágia valami olyasmi, mint amilyen az Erő volt a klasszikus Star Wars trilógiában: elrejtve létezik, kevés embernek van hozzáférése, és nagyon sok idő kell az elsajátításához.

De még mindig nem fogytam ki a pozitívumokból, mivel kiemelném azt az elképesztő igényességet, amivel elkészítették a sorozatot. A pénzzel nem spóroltak, és minden epizód maximálisan kidolgozott és autentikus, kezdve a jelmezektől, a díszleteken és animációkon át egészen a színészi játékig. Kifogástalan alakításokat láthatunk elsőosztályú színészektől, mint például Peter Dinklage, Lena Headey, Emilia Clarke, vagy Jack Gleeson.

Rossz dolgokat nem igazán találtam a szériában, de azért hozzá kell szokni a Trónok harca nem-mindig-pörgős tempójához, és a rengeteg fejbentartandó információhoz amivel a sorozat bombáz minket, mint amilyen a rengeteg név, helyszín, és szereplők közti viszony. Rá lehet érezni az események ritmusára, de azért kell hozzá egy évad legalább.

Végezetül mi mást is mondhatnék, a Trónok harcát mindenkinek ajánlom aki kicsit is érdeklődik bármelyik téma után, amelyet a széria feldolgoz. A könyv ismerete nem feltétlen szükséges a sorozat megértéséhez, de amennyiben meg tudom ítélni, teljesen jól adaptálta a HBO az eredeti regényt. Szinte csak jót tudok mondani erről a sorozatról, és bár igaz, hogy nagyon-nagyon fölhypeolták, ebben az esetben egy megérdemelt dicsőségről van szó. Nem hibátlan az alkotás, de ebben az esetben megadnám rá a 10/10-et.

IMDB: 9,5/10

Rotten Tomatoes: 94%