2017. február 09. 15:13 - Ben Szitas

Aktuál - Az éjszaka törvénye (2016)

A gengszterfilm műfaja már hosszú ideje ott van a kedvenc filmes zsánereim között - érdekes megfigyelni, hogy ebben a kategóriában hány remekmű született a filmtörténelem során: a Nagymenők, a Volt egyszer egy Amerika, A sebhelyesarcú és a Keresztapa nem csak nagyszerű alkotások, de hosszú évek óta minden idők legjobb filmjei között is számon tartják őket. Azonban azt is elmondhatjuk, hogy Coppola, Scorsese, De Palma, és (esetleg még) Tarantino annyira kisajátította magának ezt a műfajt, hogy szinte nem is engedett teret a többi rendezőnek maradandót alkotni ezen a téren. Manapság egyetlen olyan gengszterfilm sem készülhet, amelyet valamilyen módon ne hasonlítanánk a fentebb említett nagy mesterművekhez - nem meglepő hát, hogy az egyébként kiváló rendező Ben Affleck sem tudott érdemben hozzászólni ehhez a témához, és csupán egy kellemesen szórakoztató, de nagyon könnyen felejthető filmet tett le az asztalra Az éjszaka törvényével.


A film Dennis Lehane 2012-ben megjelent, azonos című regénye alapján készült (Affleck már korábban is adaptálta az író egy regényét a Hideg nyomon c. rendezésével). A gengszterek aranykorában, vagyis az amerikai szesztilalom idején járunk, főszereplőnk pedig Joe Coughlin (Ben Affleck), a háborúból hazatérő veterán, aki számos sorstársához hasonló módon a frontról visszaérve a bűnözést választotta fő megélhetési forrásának - neki ez még a többieknél is könnyebben ment, ugyanis apja, Thomas (Brendan Gleeson) Boston köztiszteletben álló rendőre, és szükség esetén ki tudta segíteni fiát a bajból. A Keleti parti nagyvárosban eközben az ír és az olasz maffia folyamatos háborút folytat a piacokért, Joe pedig meglehetősen felelőtlen módon összeszűri a levet az ír főnök, Albert White (Robert Glenister) szeretőjével - ebből természetesen rövid időn belül hatalmas botrány lesz, főhősünk pedig rács mögött találja magát. A börtönből szabadulva Joe az olaszok oldalára pártol, és Floridába indul, hogy részt vegyen a tampa-i szeszcsempészetben, azonban birodalmának építése közben nem feledkezik meg személyes bosszújáról sem...


Már az előző bekezdés olvasása során feltűnhetett, hogy ez a film magába foglalja műfajának szinte összes sablonját: Az éjszaka törvényében végigkövetjük, ahogyan a pitiáner banditából Tampa uralkodója válik, ezt pedig megfűszerezik nekünk egy kis szerelemmel, egy kis árulással, egy kis bosszúval, és néhány lövöldözéssel vagy autós üldözéssel. Mondjuk ki az igazat: bármennyire is tehetséges ember Ben Affleck, ehhez a filmhez egyszerűen pocsék forgatókönyvet sikerült írnia – újabb és újabb történetszálakat hoz be a cselekmény folyamán, újabb és újabb szereplők jönnek a képbe, de eközben egyetlen sztorivonalat sem vezet végig tisztességesen, és egyetlen szereplőt sem árnyal megfelelően. A film fő vonulatát az előttünk kibontakozó alvilági karriertörténet adja, vagyis hogy Coughlin hogyan kapaszkodik fel a bűnözői szamárlétrán, miközben folyamatos háborút vív a konkurens bandákkal és kisfőnökökkel – csak sejtésünk lehet arról, hogy miként sikerül neki Tampa keresztapájává válnia, ugyanis a párhuzamosan futó cselekményszálak elvonják az időt attól, hogy ezt a sztorit megfelelően ki lehessen bontani. A szerelmi szál üres és gyenge, a történeti csavarokat pedig jó előre ki lehet számítani, mondhatni az első húsz perc alapján rá lehet jönni, hogy nagyjából milyen lesz a végkifejlet. Olyan, mintha Affleck minden létező gengszteres klisét bele akart volna zsúfolni egyetlen filmbe, ez azonban a visszájára sült el, és bár Az éjszaka törvénye a felszínen hangulatos és megnyerő mozi, hamar kiderül, hogy semmilyen mögöttes tartalom nem rejlik benne. Bár minden olyan elemmel rendelkezik, amit egy ilyen stílusú alkotástól el lehetne várni, még sincs a filmben semmi eredeti tartalom, emiatt pedig nem is tud hozzátenni a műfajához – nincsen egyetlen olyan emlékezetes karakter, vagy pillanat sem, amivel kitűnne a többi gengszterfilm közül, inkább csak egy tisztes iparos munkának hat, ami egyáltalán nem volt jellemző Affleck korábbi rendezéseire.


Az éjszaka törvényéhez egy igazi A-ligás színészgárdát sikerült összeszedni – maga a rendező játssza a főszerepet, de mellette feltűnik a mostanság igencsak felkapott Elle Fanning, Brendan Gleeson, Chris Cooper és Zoe Saldana is – azonban ezeknek a sztároknak sincs ideje igazán csillogni, mivel együttvéve sem szerepelnek többet fél óránál. A karakterek nagyon sután lettek megírva, és egydimenziós bábokként vonulnak fel előttünk, ami nem is csoda, hiszen amint kezdenénk megismerni egy-egy szereplőt, már ugrunk is át egy másik történetszálra, ezzel pedig egyetlen karakter kibontására sem jut elég idő. Kivétel ez alól a főszereplő Joe, aki bár sokat szerepel, sajnos talán a valaha volt egyik legsótlanabb filmes gengszter lett belőle, és ehhez Affleck halovány alakítása sem tesz sokat hozzá.


A számos gyengesége ellenére azonban nem mondanám, hogy egy rossz filmről beszélünk, mivel a produkció többi összetevője nagyon jól el lett találva. A látványvilág kiválóra sikeredett, az operatőri munka fantasztikus, a díszletek és jelmezek pedig autentikusan hatnak, és sikerül megidézniük a ’30-as évek Amerikájának hangulatát. A filmben lévő akciójeleneteket sem érheti kifogás, mivel egytől egyig ütősek és pörgősek lettek, sajnos azonban ez még nem elég ahhoz, hogy feledtessék velünk az alkotás többi hiányosságát. Az éjszaka törvénye olyan, mintha minden apró részletre odafigyeltek volna a készítők, csupán a lényeget felejtették volna ki a produkcióból, látvánnyal és jó hangulattal pedig egyetlen filmet sem lehet maradandóvá tenni. Engem ugyan lekötött a film, viszont annyira felszínes szórakozást nyújtott, hogy nem valószínű, hogy valaha újra fogom nézni – egy kezdő rendezőtől még korrekt alkotás lenne, ám Ben Affleck-től ez nagyon kevés volt. 6/10-re értékelném a filmet.

IMDb: 6.5/10

Metacritic: 49/100

Rotten Tomatoes: 34%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr4312240580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása