2017. február 15. 09:27 - Ben Szitas

Aktuál - A régi város (2016)

Okkal gondolhatnánk, hogy az átlagemberek mindennapjai nem biztosítanak megfelelő filmes alapanyagot, ennek pedig talán az lehet a magyarázata, hogy moziba elsősorban azért járunk, mert átmenetileg ki akarunk zökkenni a mókuskerékből, és rövid ideig valami mást, valami különlegeset akarunk látni, ami elüt a szürke hétköznapoktól. Azonban ha drámáról van szó, akkor súlyozottan érvényesül az a mondás, hogy a legjobb sztorikat az élet írja, és akár egy amerikai középosztálybeli család története is hordozhat magában annyi potenciált, hogy Oscar-esélyes film szülessen belőle. Erről szól A régi város, melyet az eddig főként inkább forgatókönyvíróként tevékenykedő Kenneth Lonergan rendezett - korábbi két filmje kritikailag sikeresnek bizonyult, és ezelőtt már két jelölést is összeszedett az Akadémiától a Számíthatsz rám, és a New York bandái c. filmek forgatókönyvéért.


A történet a lelkileg alaposan megviselt Lee Chandler-t (Casey Affleck) helyezi a középpontba - Boston-ban tevékenykedik ezermesterként, élete pedig abból áll, hogy minden nap végighallgatja a tudatlan és idegesítő lakók panaszait, majd megszereli az elektromos berendezéseket, a vízvezetéket, vagy éppen azt, ami javításra szorul a háztartásban. Az érett korban lévő férfi szemlátomást teljesen magányos, a benne felgyülemlett feszültséget pedig rendszerint közeli bárok vendégein vezeti le - ez egészen addig tart, míg hír nem érkezik arról, hogy testvére, Joe (Kyle Chandler) hosszas küzdelem után elhunyt szívelégtelenségben. A lesújtó fejlemények után Lee-nek vissza kell utaznia régi lakhelyére, a Massachusetts állambeli Manchester-be, s később az is kiderül, hogy nem véletlenül kerülte ezt a várost az utóbbi időkben: múltjában elkövetett itt egy szörnyű hibát, amely miatt önkéntes vezeklésre ítélte magát, testvére halála után azonban esélyt kap a jóvátételre: Joe végrendeletében úgy határozott, hogy kamaszkorú fiát, Patrick-ot (Lucas Hedges) testvére gondjaira bízza. Lee-re ezáltal komoly feladat hárul, mivel nagybácsiként neki kell átsegítenie a fiút egy meglehetősen nehéz időszakon, ezáltal pedig saját életében is gyökeres változtatásokat kell végrehajtania - kezdésképpen vissza kell költöznie a régi városba...


A régi város eseményei akármelyik család körében lejátszódhatnának: szeretteink elvesztésével, a kamaszkor viszontagságaival, a gyermekneveléssel, és az óhatatlanul előforduló kisebb-nagyobb botlásokkal és hibákkal idővel mindenki szembesül élete folyamán, és valljuk be: mindenkinek volt, vagy lesz olyan időszaka, mikor úgy érzi minden kötél szakadt, és lélektani mélypontra jut. Amint kikerülünk a biztonságot jelentő szülői gondozás alól, rögtön szembesülünk az élet komorabb oldalával, döntéseinkért mi magunk leszünk felelősek, és a problémáinkat magunknak kell elrendeznünk. Kenneth Lonergan filmje a gondterhelt hétköznapokat dolgozza fel, sallangmentesen mutatja be milyen az, mikor egy korábban elkövetett ballépésünk árnyékot vet az egész későbbi életünkre, Lee Chandler pedig olyan súlyos terhet cipel a lelkében, amely alatt valószínűleg sokan összerogynának. A film folyamatosan váltogat az idősíkok között - az egyik történetszál a jelenben zajlik, míg a másik vonal 8 évvel korábban játszódik, melyből kiderül, hogy a főszereplő felelőssé tehető saját gyermekei halálával kapcsolatban - ez az a bűn, amely Lee-t nem hagyja nyugodni, és ez az, ami miatt annyira meggyűlölte saját magát, hogy örök magányba burkolózott.


A történet gerincét a Lee és Patrick között kibontakozó, kvázi apa-fia kapcsolat adja. A film során végig kérdéses, hogy vajon Lee-nek van-e elegendő lelki ereje ahhoz, hogy elvégezze nevelői kötelességét, kettejük között pedig óhatatlanul fellépnek a tini-korban elkerülhetetlen konfliktusok, amelyeket csak súlyosbít a nemrég elvesztett apa hiánya, illetve Patrick anyjának teljes közömbössége. Nem nehéz rájönni, hogy Joe miért akarta öccsére bízni fiát: ezzel a feladattal lehetővé tette, hogy Lee többé ne a múltján merengjen, és kiszakadjon abból a mélységes önsajnálatból, amelyben az elmúlt 8 évét leélte. Ezen kívül azonban apróbb melléktörténetek is helyet kaptak a filmben: láthatjuk, amint Patrick éli a kamaszok szokásos életét, illetve azt is, hogyan alakul Lee és ex-feleségének, Randi-nek (Michelle Willams) viszonya. A régi város nézése alatt egyszer sem éreztem úgy, hogy előre megrendezett jeleneteket látnék, annyira valószerűnek hatnak a film történései - mintha rejtett kamerával végigkövették volna egy igazi család hétköznapjait. A párbeszédek teljes mértékben hitelesek, a színészi játék pedig kivétel nélkül nagyszerű a produkcióban, természetesen külön kiemelendő Casey Affleck kifogástalan alakítása. Affleck a napjainkban elég gyakori embertípust, vagyis a váláson túl lévő, kiégett, és kiábrándult férfit testesíti meg - Lee karaktere egyszerre tűnik szarkasztikusnak és szánni valónak is. A film megtekintése után úgy érzem, hogy a Legjobb főszereplőnek járó Oscar-jelölt színészek közül Affleck győzelmének örülnék legjobban, mivel ebben az alkotásban bőven bizonyította a díjra való rátermettségét. Külön kiemelendő Lucas Hedges, Kyle Chandler és Michelle Williams teljesítménye is, habár utóbbi kettőnek csak kisebb mellékszerep jutott.


Nem vitás, hogy A régi várost a benne látható színészi alakítások teszik igazán jó filmmé, de nem elhanyagolható tényező a kiváló operatőri munka, és a nagyon jó érzékkel megválogatott zenei aláfestés sem. A produkció hátulütője azonban az, hogy cselekményben nem kifejezetten erős, és aki nincs hozzászokva a lassú lefolyású, elmélkedős filmekhez, az nagy valószínűséggel unni fogja Kenneth Lonergan alkotását. A film nem próbál meg ütős csavarokkal, vagy eltúlzott drámával hatásvadászkodni, inkább különböző érzéseket és élethelyzeteket tár a néző elé, azt viszont kiválóan végzi. Ez nem egy olyan mű, amelyet újra és újra meg fogunk nézni, az viszont biztos, hogy nyomot hagy az emberben - Lonergan nagyon jó drámát rendezett, amely akár még színházi darabban is megállná a helyét. Összességében 8/10-et adnék a filmre.

IMDb: 8.1/10

Metacritic: 96/100

Rotten Tomatoes: 96%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr7612262484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.