2016. május 16. 08:51 - Ben Szitas

Aktuál - Hardcore Henry (2016)

2016.04.16.

Nehéz dolgom van a most következő filmmel, mivel talán eddig ez az egyik legfurcsább amit valaha láttam. Az biztos, hogy rendhagyó produkcióról van szó, ám én azért nem feltétlen nevezném jónak a Hardcore Henry-t, amely minden eddiginél közelebb hozza a videojátékok világát a filmes kultúrához. Először 2015. szeptemberében mutatták be Kanadában, majd idén tavasszal megérkezett az amerikai és európai mozikba is - sokat árulkodik, hogy a rendező Ilya Naishuller, aki teljesen ismeretlen a filmes világban, de közreműködött például a 2013-as Payday 2 c. videojáték elkészítésénél.


A történet rém egyszerű - a főszereplő, Henry, egy laborban ébred, semmire nem emlékszik a múltjából, ám hamarosan menekülnie kell, mivel egy Akan nevű személy (aki főgonoszként funkcionál) üldözni kezdi őt. Ezek után kezdődhet az ámokfutás - Henry a menekülése közben állandóan harcokba keveredik, sehol sincs biztonságban, ám talál magának egy szövetségest, Jimmyt, akivel összefognak Akan ellen. Ennyi.


Amint az látható, a sztori egyszerű, mint a bot, és pont ez az a film, amelyiknél senkit nem fog érdekelni a történet. Az alkotók egy percig sem vették komolyan a saját művüket, és a történetmesélés helyett a film a pörgésre, és az agyatlan akcióra van kihegyezve - nem véletlen van ott a "Hardcore" szó a címben.


A Hardcore Henry nem más, mint a nagybetűs blockbuster. Karakterkidolgozásról még véletlen sem lehet beszélni - a szereplők kb. annyi mélységgel és tartalommal bírnak, mint amennyi a legújabb Battlefield játékban van. Az alakítások nagyon ripacsra sikeredtek, színészi játékról sem érdemes nagyon beszélni, mivel látszik, hogy a forgatáson (az egyébként egyáltalán nem közismert) színészek magukat szórakoztatták.


Viszont a 96 perces játékidő alatt egy másodpercig sem fogunk unatkozni. A képen mindig történik valami érdekes, vagy látványos jelenet, amely megragadja a figyelmünket, és már eleve az FPS nézet ad egy jókora löketet. Ennek a hátulütője az, hogy a dinamikus kameramozgások néha annyira eldurvulnak, hogy nem tudjuk követni az eseményeket, vagy rosszul leszünk a folyamatos rángatózásoktól - fejfájósoknak nem ajánlanám ezt a filmet. Ezenkívül van még a produkciónak egy nagyon sajátos, beteg humora, amely itt nagyszerűen működik.


A lényeg ebben az esetben tehát az akcióban rejlik, amelyet kifogástalanul valósítottak meg, mivel a lövöldözések, verekedések, üldözések látványosak, és kiváló a kaszkadőri munka, amit végignézhetünk. Azért hozzátnném, hogy a film nem szerettette meg velem a műfaját, de tény, hogy jól elvoltam vele. Az "annyira rossz, hogy az már szinte jó" kifejezés pontosan a Hardcore Henry-re illik. Lesz olyan, akit kiborít a produkció, és nem fog senki kedvenc filmjévé válni, ám a titok abban rejlik, hogy a nézőknek sem szabad komolyan venni a filmet, úgy ahogy azt (feltehetőleg) az alkotók tették. Az FPS-film elkészítése érdekes ötlet volt, amely nagyjából be is vált - 6/10-et adnék a Hardcore Henryre.

IMDB: 7,1/10

Metascore: 51/100

Rotten Tomatoes: 51%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr18720242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.