2016. május 17. 12:11 - Ben Szitas

Összegzés - X-Men (2011-2014)

Miután végigmentem az eredeti X-Men trilógián, nézzük meg milyen irányba mentek tovább a mutánsok a 2010-es években, Matthew Vaughn és a visszatérő Bryan Singer rendezésében...

X-Men: Az elsők (2011)


A 2009-ben kiadott Farkas spin-off után pár év szünet következett, majd 2011-ben jött az X-Men: Az elsők c. film. A rendezői posztra ismét Bryan Singer-t keresték meg, aki ezúttal is lemondott róla, de beajánlotta Matthew Vaughn-t, akinek a neve már a harmadik film kapcsán is felmerült. A sorozat korábbi részeiben tulajdonképpen nem volt szó arról, hogy maga az X-Men hogyan alakult ki, ez a film pedig amellett, hogy újraindítja a szériát, afféle előzményfilmként is funkcionál. A korábbi szereplőgárda szinte egy-az egyben le lett cserélve, ám a színvonal visszatért az első két film szintjére.


A történet 1944-ben veszi kezdetét az auschwitz-i koncentrációs tábor drótkerítései között, ahol rögtön megismerkedhetünk a mutáns-génekkel rendelkező Erik Lensherr-el, aki tragikus körülmények között elveszíti édesanyját. Ahogy az lenni szokott ilyenkor, azonnal bosszút esküszik, de addig még hosszú éveknek kell eltelnie...


Kb. 20 év múlva, az 1960-as évek elején Erik találkozik az ifjú tudóssal, Charles Xavier-el. Mivel mindketten mutánsok, emiatt kirekesztve érzik magukat, és úgy döntenek összegyűjtik a hozzájuk hasonlóakat, már ekkor kezd körvonalazódni a későbbi X-Men csapat. Az elsők között feltűnik Charles gyermekkori barátja Mystique, Hank McCoy (akiből később a Bestia lesz), de például itt lesz Küklopsz testvére, Alex Summers is. Ekkoriban a hidegháborús helyzet az USA és a Szovjetunió között kezd nagyon veszélyessé válni, emiatt a CIA beépíti soraiba az összetoborzott mutánsokat, ám szuperképességekkel rendelkező lények a másik oldalon is vannak - a Sebastian Shaw vezette mutánsok éppen a III. világháború kirobbantásán dolgoznak.


Általánosságba véve elmondható, hogy a film nagyon jól működik. Továbbra is nagyon szórakoztató, a '60-as évekbeli körítés, és a történelem alternatív bemutatása meg még ad egy pluszt az egészhez. Érezhető, hogy az X-Men: Az elsők hangulata és stílusa különbözik a korábbiaktól, de szerintem ez a vérfrissítés már nagyon kellett a sorozatnak, főleg, hogy ebben az esetben egy reboot-ról van szó. Mintha ezúttal egy kicsivel komolyabb lenne a sztori, és a drámai szál is sokkal jobban érződik ezúttal, viszont furcsamód szerintem idáig ennek az X-Men filmnek volt talán a legjobb humora - a brutális jelenetek tényleg nagyon brutálisra sikeredtek, a poénok pedig tényleg nagyon viccesek.


Az első három filmnél kicsit úgy éreztem, mintha a "levegőben lógnának" - önmagukban jók voltak (leszámítva a harmadikat), de nem adtak rá választ, hogy az X-Men hogyan jött létre, és hogy honnan ered Magneto és X professzor rivalizálása. Az eddigi hiányosságokat azonban Az elsők nagyszerűen pótolja. Szokás szerint itt is nagyon sok a szereplő, de minden fontosabb mutánst kellően kidolgozott a film - a Jennifer Lawrence által alakított Mystique korábban az egyik legrejtélyesebb szereplőnek számított, itt viszont már jobban megismerhetjük a jellemét, és azt, hogy tulajdonképpen hogyan keveredett ő a rossz oldalra. Bestia minden előzetes felvezetés nélkül került bele a harmadik részbe, itt viszont azt is megtudjuk, hogy miért változott kék-bundás farkasemberré, és ki volt ő mielőtt azzá vált volna.


Egyértelmű azonban, hogy a középpontban Charles és Erik karakterei állnak. Patrick Stewart és Ian McKellen nagyon jól formálták meg ezen szereplők időskori verzióit, az újonnan castingolt James McAvoy és Michael Fassbender pedig legalább ilyen jó munkát végez a fiatalkori X professzorral és Magneto-val. Kettejük közül is kiemelném Fassbender alakítását, aki kb. azt a funkciót tölti be ebben a filmben, mint az előzőekben Hugh Jackman - egyértelmű, hogy itt Magneto a legérdekesebb, és legjobban kidolgozott szereplő, ezúttal rá irányul a legtöbb figyelem. Már az első találkozástól fogva érződik az érdekellentét Erik és Charles között, majd ez csak egyre súlyosbodni fog - Erik a mutánsok lázadását pártolja, és abszolút emberellenes (a múltját tekintve ezen nem is lehet csodálkozni), míg Charles az, aki finomabb, diplomatikusabb módszerekkel szeretné kivívni a fajtája egyenjogúságát.


Sokan kifogásolták azt, hogy a filmben a szokásosnál kevesebb az akció, ám szerintem ezzel abszolút nincs gond. Pont kellő mennyiségű harcjelenetet tartogat a produkció, amelyek veszettül látványosak, mindemellett még a soundtrack is nagyon jól sikerült. A hibák közé sorolnám viszont, hogy a történet nem kapcsolódik teljes egészében a többi X-Men filmhez, előfordulnak ellentmondások, és homályos foltok a sztoriban, amelyek még itt sem világosodnak meg teljesen.

Ha összegeznem kéne azt mondanám, hogy az X-Men: Az elsők az egyik legjobb film a sorozatán belül, de ott lehet a helye a legjobb képregényadaptációk között is, még úgy is, hogy Farkas nem szerepel benne. Matthew Vaughn kiváló választás volt rendezőnek, az új cast van annyira jó mint a régi, és ezzel a produkcióval szerintem az X-Men filmek nagyon jó irányt vettek. Komoly és vicces - jól mutat be egy történelmi kort, de azért megmarad a műfajában - sok korábbi dolgot megmagyaráz, de új irányba is mutat egyszerre. Persze ahogy a képregényadaptációk többségével, ezzel is lehetne kötekedni, főleg a logikai bakik miatt, de ezt még bőven el lehet nézni. A filmet 8/10-re értékelném.

IMDB: 7,8/10

Metascore: 65/100

Rotten Tomatoes: 87%


X-Men: Az eljövendő múlt napjai (2014)


Miután Az elsők nagyszerűen újraindította az X-Men franchise-t, kezdett minden visszaállni a régi kerékvágásba. A Fox kérésére visszatért Bryan Singer, aki úgy döntött, hogy az új filmje a nagyon népszerű "Days of the Future Past" sztorivonalat fogja feldolgozni - így született meg az X-Men: Az eljövendő múlt napjai. A film amellett, hogy megtartja Az elsők által kijelölt irányvonalat, ügyesen visszahozza az eredeti X-Men filmek némely elemét is, kiváló egyveleget alkotva ezzel.


A történet kezdetén a jövőben járunk, mégpedig egy nagyon sötét, poszt-apokaliptikus jövőben. A mutánsoknak folyamatos rettegésben kell élniük, a szokásos ember-mutáns ellentét ugyanis odáig fajult, hogy az emberek speciális fegyverek, ún. Sentinel-robotok által irtani kezdték őket. Ennek a háborús-állapotnak pedig az az oka, hogy még a '70-es évek elején Mystique elkövetett egy bizonyos gyilkosságot, ezzel elindított egy olyan folyamatot, amely végül ehhez a sötét jövőhöz vezetett. Szerencsére azonban a Kitty Pryde nevű mutánsnak van egy képessége, mégpedig hogy a személyek tudatát vissza tudja juttatni a múltba. Végül Farkas vállalkozik arra a feladatra, hogy 1973-ba visszarepülve megakadályozza Mystique terrorakcióját, ezzel megmentve a jövőt.

Ezúttal a cselekménynek két fő-vonulata lesz, az egyik a jövőben, a másik a múltban játszódik. A jövőbeni részben visszatérnek a klasszikus X-Men szereplők - Patrick Stewart és Ian McKellen felveszik X professzor és Magneto szerepét, újra itt lesz Ciklon, Jégember, Kitty Pryde, de a legnagyobb visszatérő természetesen Farkas, aki ebben a filmben is központi karakternek számít. Tulajdonképpen ez a sztorivonal arról szól, hogy az X-Men még életben maradt tagjai hogyan próbálják meg átvészelni a Sentinel-ek támadásait, míg Logan a múltat próbálja megváltoztatni.

Az 1973-ban játszódó vonulat inkább az új-generációs X-Men filmeket követi, és szerintem ez már valamivel érdekesebb lett. Szerepelni fog az előző részből megismert Magneto és Charles (akiket ismét Michael Fassbender és James McAvoy alakít kiválóan), visszatér Bestia, valamint Mystique ismét központi szereplő, akinek sokkal "emberibb" arcát láthatjuk, mint Singer korábbi filmjeiben.

Talán idáig ez az X-Men film a legkomplexebb, ám a nagyszerűen megírt forgatókönyv miatt mégis tudjuk követni az eseményeket. Már így, a sorozat ötödik részénél az ember-mutáns összeférhetetlenség taglalása egy kissé lerágott csontnak számít, éppen ezért volt nagyon jó ötlet az időutazós-szál behozása. Emiatt azonban Az eljövendő múlt napjai átértelmezi szinte az addigi összes X-Men cselekményét, mindenképpen ajánlott tehát az előzmények ismerete. A film olyan kérdéseket is felvet, mint hogy van-e jogunk manipulálni a múltat, és vannak-e olyan események, amelyek előre el vannak rendelve, és valahogy biztosan befognak következni...

A szokásosnak számító pörgés és akcióáradat itt is megvan - garantált, hogy senki nem fog unatkozni, és hozzátenném, hogy a látvány veszettül jóra sikerült, és a humorral sincs gond. Ismét rengeteg a karakter, viszont a legtöbbjük visszatérő szereplő, akik nem szorulnak különösebb bemutatásra, éppen ezért a sok szereplő miatt nem válik a film kuszává. Hugh Jackman megint nagyon jó Farkas szerepében, de a korábbiakhoz képest itt sokkal inkább háttérbe van szorítva. A főszereplő ezúttal a fiatalkori X professzor és Magneto, valamint Mystique lesz, leginkább ez a három karakter fogja előremozdítani az eseményeket. Van egy új mutáns is, Quicksilver, akit nagyszerűen sikerült beleírni a filmbe, és szerintem az egész produkció legjobb jelenete is hozzá kapcsolódik. Azt el lehet mondani, hogy a szereplőgárda nagyon jól funkcionál, vagy mostmár mondhatjuk, hogy a szokásos színvonalon.


A történelmi háttér ezúttal nincs annyira kihangsúlyozva, mint Az elsők esetében volt, de most is jól áll a filmnek. Míg előzőleg a kubai rakétaválság volt kiemelve, itt a vietnami-háborút lezáró békeszerződések idejében járunk - mellékszerepet kap Nixon elnök, és kapunk egy elég erős Kennedy-utalást is, amin igencsak ledöbbentem. Itt is van egy főgonosz, Trask, akit a Trónok harcából megismert Peter Dinklage játszik, ám a karaktere elhalványul a már fentebb megemlített nagyágyúk mellett, nem tud "igazi" főellenség lenni. Végezetül annyit mondanék, hogy az X-Men: Az eljövendő múlt napjai egy nagyon szórakoztató és jó képregényfilm lett, bár szerintem nem jobb mint az előző rész, ugyanazt a szintet biztosan eléri. Ezúttal is 8/10-et adnék a produkcióra.

IMDB: 8,0/10

Metascore: 74/100

Rotten Tomatoes: 91%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr478724544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.