2016. május 27. 19:26 - Ben Szitas

Aktuál - Warcraft: A kezdetek (2016)

Mostanában úgy tűnik, mintha a videojáték-adaptációk új erőre kaptak volna. Már a Hardcore Henry is ezt a műfajt idézte, de 2016-ban még két nagy játéksorozat rajongói is megkapják a saját filmjüket: májusban a Warcraft, decemberben pedig az Assassin's Creed rajongók örülhetnek. Az egyre gyarapodó kínálatot elnézve okkal feltételezhetjük, hogy idén talán sikerül új szintre emelni ezt az eddig eléggé gyérnek számító műfajt (elég ha csak az olyan félresikerült próbálkozásokat idézzük fel, mint a Hitman, a Max Payne, vagy a Need for Speed), ám miután megnéztem a Warcraft-filmet azt kell hogy mondjam, hogy az áttörés sajnos még nem valósult meg. A minősége leginkább a Blizzard-által készített in-game átvezető videók szintjét üti meg, ám ami a monitorunkon működött, az nem biztos hogy a moziteremben is megállja a helyét.


Mielőtt belekezdenék, leírnám röviden, hogy én magam hogyan viszonyulok a Warcraft-univerzumhoz. Nem voltam soha hatalmas fanboya a videojáték-szériának, ám azért elég jól elvoltam a World of Warcraft-al, a Warcraft III. részével, de még a Diablo-val is játszottam. Így hát azt mondhatom, hogy felszínesen ismerem a Warcraft világát, és ez az előzetes tájékozottságom azért nem ártott meg a film alatt...


A film története az orkok és az emberek közti konfliktus bemutatására van kihegyezve. Az orkoknak sikerül létrehoznia egy mágikus átjárót, amivel a seregük átkelhet az emberek világába, hogy aztán ott összecsapjanak velük és elvegyék a földjüket. Mindkét oldalon van néhány kiemelkedő harcos vagy mágus, akire a sztori ráfókuszál - ork oldalon megismerhetjük a harcos Durotant, vagy a sámán Gul'dan-t, aki afféle falkavezérként funkcionál, az embereknél pedig Lothar a legjobb katona, és Llane király fogja össze őket. Lesz még egy semleges karakter is, Garona, aki igazából se nem ork-se nem ember, és talán emiatt elmondhatjuk, hogy ő az egyetlen kliséktől némileg mentes szereplője a produkciónak.


Lényegében a sztori semmi másról nem akar szólni, csak arról, hogy a háború fokozatosan közeledik, majd egyszer csak kirobban a harc, ami előkészíti a Warcraft filmsorozat további részeit is (nem véletlen van ott a "Kezdetek" alcím - egyértelműen bevezető funkciót szántak ennek a résznek). Ezzel az alapkoncepcióval szerintem nincs is gond, elvileg videojáték-adaptációról beszélünk, ráadásul ha valami, akkor a Warcraft kiváló filmes lehetőségeket rejteget. Gondoljunk bele, hogy a játékok mekkora világban játszódnak, és mennyi érdekes karaktert és fantasy-elemet tartogatnak, a sztorivonalakról nem is beszélve - túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a gamerek Gyűrűk Urájáról van szó. Talán ezért van az, hogy ezt a filmet többen várták mint a műfajbéli társait, és a megnézés után is csak egy dolog rondít bele az összképbe: az, hogy a Warcraft rossz film lett.


A cselekmény sutaságát még nem róttam fel hibának, de az már baj, hogy a forgatókönyv nagyon rosszul lett megírva. Az események kuszák és követhetetlenek, már az elejétől kezdve ide-oda kapkodjuk a fejünket, és ahelyett, hogy fokozatosan megismernénk a Blizzard nerd-paradicsomát, csak gyűlnek a kérdőjelek. A párbeszédek nem képesek magukra vonni a figyelmet, a szereplők pedig nemhogy egydimenziósak, de semmilyen érdemleges jellemvonásukat nem tudom felidézni. Lehet, hogy a játékban ez másként volt, de én ezt a produkciót is (ahogy minden más filmet) az alapján értékelem, hogy önállóan hogyan állja meg a helyét, mindenféle háttéranyag nélkül.


Akciójeleneteket és vagány CGI-effekteket kapni fogunk bőven, de még ezek sem képesek feledtetni a nézővel a kritikán aluli szkriptet. Aki laikusként ül be a moziba, az nagyon valószínű, hogy végig fogja unatkozni a 2 órát, mivel számára a film totális káoszként fog hatni. Aki nagy Warcraft-játékos, az is csak azért fogja szeretni a produkciót, mert gyönyörködik az autentikus képi világban, vagy tetszenek neki a játékra tett utalások. Szerintem ezt a filmet csak akkor lehetett volna jónak nevezni, ha sikerült volna érdemben hozzátennie az alapanyaghoz, ám sajnos ez nem valósult meg, inkább afféle érdekes kiegészítőként működik a dolog. Ehhez mérten nem vagyok biztos benne, hogy a Warcraft-franchise meg fogja állni a helyét a mozikban, eddig úgy tűnik, hogy minőség tekintetében alul fog maradni a többi filmsorozattal szemben.  Színészi alakítások terén nem láthatunk kirívóan jó teljesítményeket, de szerencsére nagyon rosszakat sem. Travis Fimmel jó választás volt Lotharnak, Dominic Cooper és Ben Foster is hozzák a kötelezőt, de már eleve a karaktereik olyan gyengék, hogy ők nem sokat segíthettek rajtuk.


Amit viszont nem lehet elvitatni a filmtől, hogy nagyszerűen visszatükrözi a játékok képi világát. Az animációk megtalálják a középutat a mese és a realisztikusság között, és tulajdonképpen a legkisebb részletekig visszamenőleg átadják a Warcraft-hangulatot. 2016-ban azonban már nem elég, hogy egy mozifilm pusztán jól nézzen ki, ha nagyon kötözködni akarnék akkor azt mondanám, hogy egy blockbusternél ez már alapelvárás.


Végezetül: lehetségesnek tartom, hogy később erre a filmre úgy fognak visszaemlékezni az emberek, mint az idei év egyik legnagyobb mellényúlása, sőt, az is igaz, hogy ez volt a legrosszabb alkotás amit moziban láttam az utóbbi hónapokban. Szívesen mondanám, hogy ennek ellenére megvoltam vele, de engem a Warcraft-film egyáltalán nem tudott lekötni, és a látványon kívül nem is tudnék kifejezett pozitívumot említeni. A szokásos szakadék a közönség és a kritikusok között most is fennáll, de ebben az esetben én az utóbbiak pártját fogom. 5/10 a maximum amit erre adok.

IMDB: 8,3/10

Metascore: 37/100

Rotten Tomatoes: 25%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr138752998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.