2016. június 24. 09:23 - Ben Szitas

Aktuál - A függetlenség napja: Feltámadás (2016)

Az első részről már korábban kifejtettem a véleményemet - nem lettem tőle nagy Roland Emmerich rajongó, de azért kellemesen szórakoztam rajta, minden hibája ellenére is. Azt sem mondhatnám, hogy kifejezetten vártam volna az idei folytatást, dehát ha már kijött akkor megnéztem, hiszen mégiscsak az idei nyár egyik legnagyobb blockbusteréről van szó. Hozzá kell tennem, hogy az első film színvonalából kiindulva egyáltalán nem voltak magas elvárásaim az idei produkcióval kapcsolatban, és talán ennek köszönhető, hogy A függetlenség napja: Feltámadás számomra nem okozott túl nagy csalódást.


20 év telt el azóta, hogy a földönkívüliek először próbálták meg leigázni a Földet. A támadást akkor sikeresen visszaverték az emberek, utána pedig soha nem látott békeidő köszöntött be - az országok félretették konfliktusaikat, a népek összefogtak, ráadásul az idegen technológiának köszönhetően óriási mértékű technikai fejlődés következett be. Azonban azt is sejteni lehetett, hogy az űrlények előbb-utóbb visszatérnek, így az emberiség felkészült egy második támadásra is...amely természetesen az első fél óra után be is következik, természetesen megint július 4.-én, és lényegében erről szól a film.


Nem kellett sok idő ahhoz, hogy feltűnjön: a Feltámadás teljes egészében újrahasznosította az első részt majdnem minden elemében, olyannyira, hogy aki látta a '96-os eredetit, az ezt a filmet is látta már. Ennek megfelelően az idei alkotás előnyei is ugyanazok, mint az elődjének: először is az, hogy veszettül látványos. Roland Emmerich filmjeiben mindig központi szerepet kapott a CGI, és ez itt is igazolást kap. A képi világ fantasztikusan jóra sikeredett, úgyhogy aki kíváncsi a filmre, az feltétlen moziban nézze meg, mivel csak ott jönnek ki igazán a produkció erényei.


Azt is elismerem, hogy A függetlenség napja 2. valóban szórakoztató lett. Bár a sztori minden lépését előre ki lehet következtetni, mégis jól eltelik vele az idő (én például a film alatt csak egyszer néztem az órámra, amit a Warcraft alatt kb. 10-szer megtettem). Emmerich valami olyan stratégiát követett ennél a filmjénél, mint J.J. Abrams Az ébredő Erőnél - amellett, hogy a régi szereplőket visszahozta, behozott egy fiatal, új generációt is, akik majd valószínűleg a harmadik részben fognak teljesen kibontakozni. Az öreg motorosok jól is mutatnak a vásznon: Bill Pullman ezúttal az USA leváltott, megöregedett elnökét alakítja, és Jeff Goldblum is ott van a visszatérők között, ráadásul megint főszerepben, ami szintén jót tett az alkotásnak. Azonban az ifjú titánok esetében már sajnos nem ilyen jó a helyzet - Liam Hemsworth, Maika Monroe, és Jessie T. Usher, na meg Travis Tope annyira halovány sablonkaraktereket kapott, hogy arra már szinte szavak nincsenek. A fantáziátlan forgatókönyv egyébként a szövegeken is ott hagyja a nyomát: a szereplők megnyilvánulásai olyan klisések és üresek, hogy utólag egy fél-mondatot nem tudnék felidézni a filmből.


Továbbá az is mellényúlás volt a forgatókönyvíróktól, hogy visszahozták a halálból Brent Spiner karakterét - nem elég, hogy teljesen funkció nélküli a szerep, még vele együtt behoztak egy humorosnak szánt, melegekkel kapcsolatos történetszálat is, amely képsorai alatt az egész mozi kínosan érezte magát. Viszont ha már a humorról van szó, azt azért el kell ismerni, hogy van néhány tényleg vicces pillanata a filmnek, bár ebben az esetben is, javarészt újrahasznosított poénokról van szó.


Tulajdonképpen az egész filmet is az "újrahasznosított" szóval lehetne jellemezni - ez nem folytatás, hanem egy remake a '96-os filmből, 2016-os látványvilággal. Egyetlen különbséget vettem csak észre a kettő között: ezúttal az űrlények sokkal nagyobb hajóval érkeztek. Minden dolog ami a folytatásban működik igazából az előző rész erénye, az idei filmből annyira hiányzik bármilyen nemű kreativitás, hogy semmiben nem tud hozzátenni az eredetihez, bár ezt picit enyhíti az, hogy van benne némi nosztalgia faktor. Tényleg nem csalódtam a második részben, de csak azért nem, mert nagyjából valami ilyesmire számítottam - őszintén szólva az Independence Day-t meghagyhatták volna magában is. Már a harmadik részről beszélnek, de ha annál még a mostaninál is lentebb teszik a lécet, akkor már tényleg gondok lesznek - A függetlenség napja: Feltámadásra 6/10-et adnék.

IMDB: 6,2/10

Metascore: 49/100

Rotten Tomatoes: 52%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr228836504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.