2016. szeptember 06. 11:45 - Ben Szitas

Extra - Red Dead Redemption (2010)

A Rockstar Games napjainkra az egyik legnagyobb, és teljesen megalapozottan, az egyik legsikeresebb kiadóvá nőtte ki magát. Az ő gondos kezeik alatt keletkezett a Grand Theft Auto nevű videojáték-széria, ám arra is gondolniuk kellett, hogy mivel töltik ki a GTA játékok közötti több éves szüneteket. Erre a legjobb ötletet eszelték ki - több, nagyobb szabású spin-off részt gyártottak, mint például az L.A. Noire és a Max Payne 3. A Red Dead Redemption is ide sorolható, amely 2010 májusában került a boltok polcaira, szigorúan csak Xbox 360 és PlayStation 3 konzolokon. Már a legelső trailer is nagyon felcsigázta az érdeklődést: tágas, hosszan elterülő prérik, száguldó lovak, zakatoló gőzmozdonyok, egysoros beszólásokkal villogó főhős, pisztolypárbajok és cowboycsizmák - elérkeztünk a Vadnyugatra. Az RDR a bevezetőben említett mindkét játékot beelőzte időbeli megjelenésben, így mondhatni ez volt a Rockstar első nagyszabású mellékepizódja. Hogy zseniális lesz, afelől nem volt kétség, sokan örültek is annak, hogy ezúttal a régmúlt időkben kalandozhatunk a modern maffiaháborúk helyett. Az érdeklődést tovább fokozta, hogy az RDR a GTA IV mellett minden idők legdrágább videojátéka volt akkoriban - a fejlesztési költségek kb. 100 millió dollárra becsülhetők. Mi lehet ennél biztatóbb beharangozó?

 

1911, az Egyesült Államok nyugati része. Az amerikai kormány komoly erőfeszítéseket tesz az elmaradott Vadnyugat civilizálására. Megjelennek az első, hatalmas csodálattal övezett autók, gőzmozdonyok szelik át a tágas vidéket, és egyesek képtelenségnek hangzó "repülőgépekről" pletykálnak. Ennek ellenére ezen a területen sajátos farkastörvények uralkodnak: előbb használják a Colt revolvert, mint az észérveket. Ide csöppen főhősünk, John Marston. Múltja árnyékából igyekszik kilépni, de ennek érdekében pontosan azt kell csinálnia, ami elől menekülni szeretne: embert ölni. Ráadásul nem is akárkiket, hanem egykori ismerőseit, akikkel régen jó cimborák voltak, csupán bankokat és postakocsikat fosztogattak, valamint ártatlan embereket öltek. Marston csak akkor moshatja tisztára a nevét, ha együttműködik az amerikai kormányügynökséggel, ellenkező esetben soha többé nem láthatja viszont feleségét és kisfiát.

A mi feladatunk pedig az, hogy végigvezessük a főhőst a családjához vezető úton, és egyszer s mindenkorra lemossunk minden mocskot, ami az idők során a kezünkhöz tapadt. A rendkívül hosszú és vérzivataros utazáson sokan lesznek segítségünkre, ám senki nem segít önzetlenül, mindenki csak szívességért hajlandó szóba állni velünk. Sok barátra teszünk szert, de ellenségeink is folyamatosan lesnek majd ránk - dióhéjban ennyi az RDR klasszikus westerneket megidéző forgatókönyve.

 

A Rockstar a sandbox műfaj királya ez nem vitás. Nem is készülhet olyan játék (pl. Assassin's Creed, Batman: Arkham City, Saints Row), hogy valamilyen szinten ne hasonlítanánk a GTA sorozathoz. Az RDR egyértelműen a szokásos, jól bevált tendenciát követi. Miután a bevezető lepergett, és főhősünk leszáll a vonatról a poros Armadillo pályaudvarán, szabad kezet kapunk, és oda barangolunk a tágas világban, ahová akarunk. A fő sztorivonalat előrelendítő küldetéseket különböző ismerőseinktől vehetjük fel a térkép különböző pontjain, de ha nem akarjuk őket teljesíteni, akkor természetesen nem muszáj. A játék csak minimális szinten fogja a kezünket, a bevezető küldetések főként tanító jellegűek. Megtanulhatunk olyan apróságokat, mint lőni, lovagolni, vadászni, vásárolni stb. Egy idő után már rutinosak leszünk, anélkül, hogy azt észrevennénk. De a biztonság kedvéért a képernyő bal felső sarkában folyamatosan meg fognak jelenni kisebb ablakok, amelyek egy-egy hasznos információt tartogatnak majd számunkra, ha netán eltévednénk a hatalmas virtuális világban.

 

A terület óriási lett, kb. akkora, mint anno a San Andreas esetében volt. A térkép három kiterjedt régióból áll majd. Az első ilyen New Austin, ahová először nyerhetünk betekintést. Ez a tipikus amerikai préri, amely annyira ismerős lehet a híres westernfilmekből, a központjában pedig Armadillo áll, a kissé kopottas, kietlen városka. Délebbre található Nuevo Paraíso, amely már mexikói terület, hosszan elterülő kősivatagokkal, és több tucat kisebb falvacskával. Az utolsó, és egyben legkisebb régió pedig West Elizabeth, ahol már egy új kor hajnala érződik. Az emberek elegánsabban öltöznek, az utcákon megjelennek az első automobilok (itt még így hívják őket), és az ipari forradalom fellegvára pedig a korszerű technikai felszereltséggel ellátott Blackwater város.

Nagyon tetszett, hogy a játék szemrebbenés nélkül forgatja ki magából még a legsablonosabb western kliséket is, ezzel igencsak megdobva a hangulatot. Pisztolypárbajok, fejvadászok és banditák, piás sheriffek, és látványos vonatrablások is kísérnek majd minket, csak hogy néhányat említsek. A műfaj rajongóinak igazi csemege ez a játék, főleg arra való tekintettel, hogy 2010 előtt nemigen készült valamirevaló vadnyugatos játék. Le a kalappal tehát az előtt, hogy egy halottnak hitt műfajt a Rockstar San Diego csapata ilyen profizmussal vissza tudott hozni, olyannyira, hogy az RDR még napjainkban is a videojátékok "Jó, a rossz, és a csúfjának" számít.

 

A fő küldetések számtalan izgalmas és fordulatos momentumot tartogatnak majd. Kezdetben csupán lehetőségünk nyílik kiélvezni a western hívogató világát, a nyitó küldetések szándékosan erre mennek rá. Aztán egyszercsak távoznunk kell az államokból Mexikó kopár vidékére, ahol egy polgárháború kellős közepén találjuk magunkat, végül pedig dolgozhatunk kormányügynökökkel és indiánokkal is. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a sztori a közepe táján ellaposodik. Néha úgy éreztem, hogy már irreálisan sok küldetést kell teljesíteni, a történet pedig ennek ellenére is beragad - hangsúlyozom, ez szigorúan csak a közepére érvényes, amely a mexikói szakaszt jelenti.

A kárpótlás azonban nem maradt el, ugyanis rengeteg melléküldetés, és alternatív elfoglaltság vár majd bennünket. Néha az emberek segítségért kiáltoznak majd például egy-egy ló elrablása miatt, és lehetőségünk lesz kisegíteni őket a bajból. Megakadályozhatunk bolti rablásokat, vagy éppen magunk is kirabolhatunk néhány üzletet, számolva a következményekkel (erről majd később). Sivatagban botorkáló stopposokat vehetünk fel (vigyázat, mert van, aki csak a lovunkra pályázik) vagy ha akarjuk, versenybe szállhatunk egy-egy vadásszal, hogy ki tud lelőni több madarat az égből, esetleg virágokat gyűjtögethetünk. Hasznosan is tölthetjük az időnket, például farmerek kérésére vadlovakat törhetünk be némi zsebpénzért, vagy az éjszakában járőrözhetünk különböző városokban/tanyákon, és lelövöldözhetjük az arra járó csirketolvajokat.

 

Mivel főhősünk nem valami patyolatlelkű, ezért nem áll távol tőle a gyilkolászás - persze a történethez hűen csak a jó ügyért. Erre jók az itt-ott elhelyezett körözési plakátok, amelyeken körözött bűnözők láthatók a fejükre tűzött vérdíj összegével, és a pontos tartózkodási helyükkel együtt, és csak ránk vár a feladat, hogy felkeressük, és levadásszuk őket. Érdemes ügyeskedni, mivel az élő zsákmány kétszer annyi pénz, mint a halott. Nincs vadnyugat kocsmázás nélkül sem - két dollárért leguríthatunk egy whiskyt a közeli bárban, vagy benevezhetünk a folyamatosan zajló póker/blackjack játszmákba, ahol még csalni is tudunk, de a lebukás automatikus pisztolypárbajt von maga után (akkoriban ez volt az elfogadott módja a konfliktuskezelésnek). Érdemes megfontoltan tologatni a téteket, mivel igen nagyot lehet bukni egy-egy rangosabb kártyapartin. Ha még eközül a temérdek elfoglaltság közül sem találtunk kedvünkre valót, akkor kinyitogathatjuk Marston speciális outfitjeit, amelyekhez különböző, a játék által megszabott feltételeket kell teljesítenünk.

Ez volt talán az első Rockstar játék, ahol a főhős nem egy aljas gengszter, hanem egy éppen jó útra térő magányos vándor. Pont ezért nagyon fontos a játékban elhelyezett Honor/Fame rendszer. A Honor változhat pozitív, és negatív irányba is. Ha járókelőkön segítünk, és banditákat lövünk szét, akkor az emberek jobban megbecsülnek majd minket, és mi lehetünk a Vadnyugat hősei. Ha elvetemült módon gyilkolászunk, ártatlanokat bántunk és rabolunk, akkor közutálatnak örvendünk majd, és az emberek kiközösítenek bennünket. Mindkét végletnek van jó és rossz oldala is. Ha fehér lovagokká válunk, akkor szálka leszünk a banditák szemében, és lépten nyomon a sarkunkban lesznek majd, ha pedig rosszarcúként viselkedünk, akkor ugyanez történik, csak éppen a sheriff akar majd holtan látni minket. A Fame, vagyis a hírnév pontunk folyamatosan növekszik majd, függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív cselekedettel vívtuk ki magunknak. Megfigyelhetjük, hogyha híresek vagyunk, akkor az utcán megismernek majd minket, esetleg ránk is köszönnek majd.

 

A rend őrei itt is jelen lesznek, és sokkal szigorúbbak ezúttal a megszokottnál. Ha valahol bűnt követünk el, akkor azonnal a nyomunkba erednek lóháton a legközelebbi sheriff emberei, nekünk pedig az lesz a feladatunk, hogy minél gyorsabban a térképen kirajzolódott piros körön kívül férkőzzünk, lehetőleg észrevétlenül. Ekkor átmenetileg fellélegezhetünk, viszont meg nem nyugodhatunk, mivel a legközelebbi alkalommal, hogyha bűntettünk közelében járunk, újra üldözőbe vesznek majd, mivel itt megjegyzik a képünket, sőt, vérdíjat is kitűznek ránk, úgyhogy ha sokat rosszalkodunk, akkor számolnunk kell majd a minket üldöző fejvadászokkal is. Ez a körözési szisztéma azért lett kitalálva, mivel ebben a játékban nem az a cél, hogy bűnözők legyünk, és nem is ajánlott a rossz utat választani. Ugyanis, hogyha végképp nem bírunk magunkkal, akkor már mindenhol ki lesz ragasztva a plakátunk, és egy perc nyugalmunk sem lesz majd.

 

Mivel a múlt század elején az ember és a természet még sokkal harmonikusabb kapcsolatban élt együtt, ezért az RDR-ből kihagyhatatlan volt a különböző állatfajták szerepeltetése. Ezt az elvárást olyan mértékben túlteljesítették, hogy arra szavak nincsenek. Az élővilág olyannyira részletes, és kidolgozott, hogy akármelyik természetfilmes elcsodálkozna rajta - több tucat állatfaj lett lemodellezve, és még hosszú-hosszú játékórák után is akadt olyan állat, amelyet azelőtt még nem láttam. A vadonban találkozhatunk majd nyúllal, rókával, hiúzzal, csörgőkígyóval, kossal, jávorszarvassal, őzgidával, prérikutyával, bölénnyel és még sorolhatnám. Háziasabb környékeken csirkék és szarvasmarhák is lesznek, a házőrző kutyák pedig olykor hasznos segítség lehetnek a tolvajok ellen. Ha az égre nézünk, számtalan madárfajt láthatunk röpködni: lesznek sasok, keselyűk, hollók, és énekesmadarak is. Ám a természet nem mindig barátságos, és ezt is érezni fogjuk - ha nem vigyázunk, egy lesben álló puma veti majd ránk magát, vagy ha felmerészkedünk a havasokba, akkor grizzlymedvék martalékává válhatunk, amennyiben nincs csőre töltve a puskánk.

 

Természetesen a fegyvereknek is változatosaknak kell lenniük a játékélmény érdekében. Mivel kb. 100 évet repültünk vissza az időben, ezért még csak klasszikus fegyverek mesterei lehetünk csak a játékban. Először is ott van a vadászkésünk, amely állatok megnyúzására kiváló, valamint több fajta revolvert is birtokolhatunk. Mindegyiknek külön-külön tulajdonságai vannak pontosság, távolság és tűzerő szempontjából, valamint az újratöltési sebességük is számít. Lehetnek nálunk különböző puskák is, ezenkívül eldobható fegyvereket is birtokolhatunk: ilyen például a kézigránátot pótló dinamit, vagy a dobókés, esetleg a már ekkor is létező Molotov-koktél. Sörétes puskáink is lesznek, amelyet leginkább közelre érdemes használni, mivel iszonyú pontatlanok, és a legtöbbjük gyenge is, úgyhogy ezekkel csak állatokra ajánlott lőni. A 20. század elején a fegyverek is forradalmi változáson estek át, "köszönhetően" az egyre közeledő I. világháborúnak, ezért néhány pályán lehetőségünk nyílik használni az akkoriban még csak prototípus fázisban lévő Maxim géppuskát is, sőt, a játék közepe táján egy mesterlövészpuskához is hozzáférésünk lesz.

A fegyverek beszerzése a szokásos módon történik. Vagy a halott ellenfeleinktől vesszük el őket a lőszerrel együtt, vagy betérünk a minden nagyobb városban megtalálható fegyverboltokba, és pénzért vásároljuk meg őket. Érdekesség, hogy minden városnak van egy-egy külön spéci fegyvere, pl. a rendkívül pontos, német gyártmányú Mauser-pisztolyt csak a blackwater-i árustól lehet beszerezni.

 

A harcrendszer teljesen a GTA IV-ből lett átvéve. Xboxon, ha lenyomjuk az RB-t, akkor Marston azonnal a legközelebb lévő tereptárgy mögé vetődik. Bújhatunk dobozok, nagyobb sziklák, falak, és általában minden mögé, ami épp a környékünkön van. Érdemes viszont vigyázni, mivel a vékonyabb fa és fémrétegeket bármelyik lőfegyver egy pillanat alatt átlövi, úgyhogy könnyen megsebesülhetünk ilyen helyeken. A fedezék mögül kibújhatunk egy-egy pillanatra a pontosabb célzás érdekében, ám ilyenkor ellenfeleink is könnyebben meglőnek majd bennünket. A másik megoldás az az, hogy vakon tüzelünk a fedezék mögül, ám ez sokszor lőszerpazarlásba mehet át.

Az RDR már rendelkezik a Max Payne-ből átvett Bullet Time rendszerrel, amit itt Dead Eye-nak hívnak. Ez azt jelenti, hogyha egy akció közepén megnyomjuk a Left Stick-et, akkor a képernyő egy pillanat alatt narancssárgás-vörösre színeződik, az idő pedig lelassul, ám a célzás valós idejű marad, így könnyedébben szedhetjük le a közelben lévő ellenfeleket, de állatokra való vadászás közben is hasznunkra válhat ez a dolog. A Dead Eye-nak három szintje van: az elsőn még csak szabad kezes célzással operálhatunk, a másodikon a játék automatikusan becélozza a legközelebbi ellenséget, a harmadik szinten pedig mi jelölhetjük be egyenként célpontjainkat, így egyszerre több fickót lőhetünk le egy Dead Eye alatt. Ha valaki pisztolypárbajra hív ki minket, akkor kötelező ennek a módnak a használata, és a képernyőn megjelenő kis célkereszt segítségével minél rövidebb idő alatt kell becéloznunk ellenfelünket, majd pedig sortüzelni rá. Itt nem muszáj ölni, elég, ha csak a kezére célzunk, ezzel lefegyverezve őt. A Dead Eye szintünk automatikusan visszatöltődik minden mentés után, harc közben pedig úgy tudjuk megnövelni, ha valós időben lőjük az ellenfeleinket. Kapunk különböző serkentőszereket, amelyeket ha megvásárolunk egy patikában vagy vegyesboltban, akkor egy pillanat alatt visszahozhatjuk a Dead Eye szintünket. Ilyen például a dohány, és a különböző alkoholos italok.

 

Mivel az RDR három régiója San Andreasnyi területet tesz ki, ezért a minél gyorsabb és kényelmesebb közlekedés is nagyon fontos szerepet játszik. Ugyan repülő még csak pletykaszinten van, de használhatunk a nagyobb távolság megtételéhez vonatokat, amelyek aránylag gyorsan szelik át a végtelen sivatagot. A vonatutakat végig lehet nézni, de akár el is skippelhetjük őket, ezzel időt spórolva. A városok mellett fuvarosok szolgálatait is igénybe vehetjük, akiknek ha perkálunk, akkor elvisznek minket egy általunk megadott pontra a térképen. Helyet kapott a játékban a Fast Travel is, ezt úgy aktiválhatjuk, hogy valahol a természetben, ahol éppen semmilyen vadállat sincsen, letáborozunk, és megjelölünk egy pontot a térképen, majd egy töltőképernyő után rögtön oda is érkezünk.

Ám a Vadnyugaton az első számú közlekedési eszköz még ekkor is a ló volt, amelyek minden állat közül a legkidolgozottabbak lettek. Talán egy tucatnyi lófajta van, mindegyik eltérő sebességgel és állóképességgel rendelkezik. A legrosszabb gebék már ötven méter megtétele után kifulladnak, a legjobbakkal viszont bátran lehet vágtázni, mivel ők már bírják az iramot. Lovakat is vásárolhatunk boltokban, ott csillagokkal jelölik a paripák minőségét, a három csillagos a legjobb. Persze a lovak ára elég borsos, még akkor is, ha a magasabb Honor pontunk miatt olcsóbban jutunk hozzá, ezért érdemes inkább magunknak felkeresni a jobb példányokat a vadonban, és betörni őket, hogy aztán a mienk legyen. Persze hagyományos módon lophatunk is a magányos utazóktól, ám ők általában rosszabb minőségű hátasok tulajdonosai lesznek. Vigyázni kell vágta közben, ugyanis ha nem figyelünk oda, és túlhajtjuk a lovunkat, akkor az ledob majd minket a hátáról, egy küldetés teljesítése közben ez igencsak kellemetlen lehet.

 

Sokan hálásak lehetnek a Rockstar San Diego-nak azért az apró javításért, amelynek hiánya eddig olyan sok GTA játékos élményét megkeserítette. Ez pedig a mentés. A régebbi sandbox játékokban előfordult, hogyha egy küldetést a háromnegyed részénél szúrtunk el, akkor újra kellett kezdenünk az egészet az elejétől úgy, hogy előtte még elutaztunk a rendszerint nem kis távolságra lévő felvevési pontra. Ezt remélhetőleg végleg elfelejthetjük, mivel az RDR már checkpoint alapú mentési rendszert alkalmaz, vagyis a küldetések közben is ment. Így ha valamit a háromnegyedénél tolunk el, akkor a legközelebbi checkpoint-tól folytathatjuk a missziót, ami rendszerint jó helyre van elhelyezve. Ezzel sok játékos hajszálait kímélték meg.

Továbbá az is fokozza képernyőnk épségének biztonságát, hogy ha teljesítünk egy feladatot, akkor a játék automatikusan ment, így ha egy küldetés után közvetlenül üt be az áramszünet, akkor a játékállásunk el lesz tárolva, és onnan folytathatjuk, ahol abbahagytuk. A kényelmet az is elősegíti, hogy már akár a természetben járva, bárhol menthetünk, mert ekkor John lerak egy tábortüzet, és megpihen a szabad ég alatt. Persze hosszútávon elég kényelmetlen állandóan kempingezni, ezért a városokban vannak különböző ingatlanok, amelyeket megvásárolhatunk, és megszállhatunk bennük. Ezek legtöbbször lakások, vagy kisebb házak, ahol ruhát válthatunk, és lőszert vehetünk magunkhoz.

 

A grafikai és fizikai megvalósítások is egyaránt a GTA sorozat legújabb részét követik, amely azt jelenti, hogy a játék grafikai motorja a RAGE (Rockstar Advanced Graphic Engine), pontosabban annak továbbfejlesztett változata. 2008-hoz képest érződik a fejlődés, a textúrák szebbek, a látótávolság valamivel nagyobb, és ehhez képest a játék egyáltalán nem renderel hosszú ideig, vagyis töltőképernyővel alig-alig fogunk találkozni. Sajnos néha megjelenik majd néhány későn betöltődő textúra, amelyet ugyan el lehet nézni, de mégis észrevehető. A karaktermodellek továbbra is nagyszerűek, és sok is van belőlük.

Fizikai szempontból mi más is lehetne a hajtóerő, mint az állandósított Euphoria Engine, amely arról lett híres, hogy rendkívül életszerű megvalósításokat vonultat fel. Ha meglövünk egy embert, akkor az tehetetlenül hátrarepül, bár ez csak a nagyobb erősségű fegyverekre igaz. Ha sikerül lerészegedni, akkor rongybabaként fogunk hánykódni-vetődni, addig, ameddig ki nem józanodunk. Az állatok is valósághűen viselkednek - a pumák támadás előtt lelapulnak, ugrásra készen, a medve pedig két lábra áll majd, mielőtt nekünk veti magát. Ha lóháton száguldunk, akkor a sivatag pora felcsapódik majd a hátunk mögött, ezzel fokozva a hangulatot. A viharok és esőzések megvalósítása is rendkívül jó lett, egy-egy nagyobb zivatar után a földön tócsák jelennek majd meg, a homok pedig sárrá változik. Ha lovaskocsira ülünk, akkor az rázkódik majd alattunk, mivel kevés olyan út van, amely nem lenne göröngyös. Szóval a RAGE - Euphoria páros itt is túlteljesítette az elvárásokat, le a kalappal.

 

A western zenéknek is megvannak a maguk szabályai, és a zeneszerző Chris Heckman ezt maximálisan be is tartotta. A zenei repertoárt még Ennio Morricone is megirigyelné, ugyanis az RDR zenéi vérbeli vadnyugati hangulatot varázsolnak egy pillanat alatt. Külön zenék kapcsolódnak a szabadban való bolyongáshoz, és külön zenéi vannak a véres tűzharcoknak is - akit érdekel, az hallgasson bele a YouTube-on.

2010-ben a Rockstar San Diego-nak sikerült lecsillapítania a GTA V után ácsingózó rajongókat egy hatalmas mesterművel a Red Dead Redemption képében. Kevés ilyen jó játék készül, mint ez, mivel ennél jobban feltámasztani egy halott - legalábbis halottnak hitt - műfajt kevesen tudnak. Mindenkinek bátran ajánlom John Marston keserű küzdelmének végigjátszását - az RDR minden elvárásnak maximálisan megfelelt, és sikeresen átültette a sandbox műfajt a száz évvel ezelőtti Egyesült Államok legelvadultabb vidékére. Egyértelműen 100%.

Címkék: 2010 extra
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr911680957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.