2016. szeptember 27. 13:21 - Ben Szitas

Aktuál - A hét mesterlövész (2016)

Úgy tűnik 2015-16 nem hivatalosan a hollywoodi remake filmek időszakának tekinthető. Még soha nem láttam egyszerre ennyi újrafeldolgozást, újraindítást és folytatást mint az utóbbi időben, ráadásul mostanra a producerek eljutottak arra a pontra, hogy egy remake-t is remakeljenek. Így készült el az idei A hét mesterlövész - az elődjét, azaz az 1960-as filmet nagyon jó alkotásnak találtam, egyébként bővebben itt olvashattok róla. Ráadásul kifejezetten vártam Antoine Fuqua verzióját a sztoriból, bár magam sem tudom megindokolni miért: talán elsősorban azért, mert imádom a westernt, és magával ragadott az előzetesek lendületes és autentikus Vadnyugat-hangulata. Fuqua egyébként korábban is kimondottan érdekes filmeket rendezett, bár azt hozzá kell tenni, hogy kiemelkedő mestermunkát még azért nem láthattunk tőle - ez a kijelentés pedig továbbra is változatlan marad.


A Vadnyugat hőskorában járunk, a történet pedig ezúttal is egy kisváros, jelen esetben Rose Creek sorsára fókuszál. Bartholomew Bogue (Peter Sarsgaard) rablóbandájával folyamatosan kifosztja és rettegésben tartja a lakosokat, egy rajtaütésük pedig olyan brutálisan alakul, hogy a város templomát felgyújtják, és több embert is agyonlőnek, köztük Emma Cullen (Haley Bennett) férjét. Ezek után Rose Creek polgárai, Emmával az élükön, megelégelik a rájuk nehezedő nyomást, és elhatározzák, hogy egy kisebb sereget toboroznak a város védelmére - így bérelik fel a fejvadász Chisolm-ot (Denzel Washington), hamarosan csatlakozik a szélhámoskodásból élő pisztolyhős Faraday (Chris Pratt), a kiöregedett mesterlövész Goodnight (Ethan Hawke), a nagy termetű vadász Jack Horne (Vincent D'Onofrio), majd fokozatosan összeáll az új generációs hét mesterlövész.


Aki ismeri John Sturges klasszikusát, az ennél a pontnál már érzékelheti, hogy a történet tulajdonképpen teljesen ugyanaz, mint az eredeti verzióban volt. Sőt, Antoine Fuqua olyan szinten komolyan vette a remake fogalmát, hogy megrendezte ugyanazt a filmet, csak közben kihasználta a modern technika adta lehetőségeket is. Igaz, hogy azért próbáltak valami újítást belecsempészni a dologba, elsősorban azzal, hogy színesítették a felvonultatott karakterek tárházát, ezzel izgalmasabbá téve a hét marcona pisztolyforgató csapatát - az új brigádban tényleg nincs két hasonló habitusú szereplő, ráadásul kiváló színészeket válogattak össze hozzájuk.


A Yul Brynner helyére belépő Denzel Washington jól játssza a fejvadászt, de semmi eget rengetőt nem láthatunk tőle, inkább csak hozza a kötelezőt (persze a karakterét is láthattuk már majdnem minden westernben). Aztán ott van Chris Pratt, aki a legszórakoztatóbb szereplő a filmben, és annak ellenére hogy néhány poénja kicsit gyengére sikeredett, jó szövegeket adtak neki, és jó volt látni a vásznon. A harmadik kiemelt szereplő pedig az Ethan Hawke által játszott Goodnight, aki szintén egy szimpatikus karakter, és nála már megpróbálkoztak egy minimális dráma érzékeltetésével is, ami nem lett éppen erőteljes, de legalább megkedveltük őt. Vincent D'Onofrio-val én személy szerint nem igazán tudtam mit kezdeni ebben az alkotásban, és őszintén szólva nem is jutott neki túlságosan fontos szerep. A korrektség érdekében behoztak egy ázsiai (Byung-hun Lee), egy mexikói (Manuel Garcia-Rulfo), és egy indián (Martin Sensmeier) szereplőt is, ám (csakúgy mint a régi film esetében) a két óra itt sem volt elegendő mindenki bemutatására, így bizonyos karakterek érthető módon nem kapják meg a rivaldafényt, inkább csak asszisztálnak a három nagyágyú, na meg a főgonosz mellett. Apropó, Peter Sarsgaard a létező legelcsépeltebb negatív szereplő akit beletehettek a produkcióba - igaz, hogy sikerül neki kiváltania az utálatot, és maga a színész sem játszik rosszul, de 2016-ban egy ilyen karakter már nagyon elavultnak és kiszámíthatónak veszi ki magát.


Amiben a remake egyértelműen túltesz az eredetin, az a látványvilág. Ez teljesen érthető, hiszen azóta mégiscsak elrepült 56 év, de azért nagyszerű volt látni a felújított western-akciókat. Összesen két jelentősebb csetepaté kapott helyet a filmben, az első is nagyon jól lett kivitelezve, a végén lévő harcjelenet pedig talán hosszú ideje a legjobb amit moziban láttam. Magával ragadóak lettek ezek a képsorok, de az egész filmre elmondható, hogy kiválóan lett fényképezve, és a film nagyon jól néz ki, legyen szó a díszlettervezésről, vagy akár a tájképekről.


A hét mesterlövész negatív oldala leginkább ott jön ki, hogy dramaturgiailag semmi változtatás nem történt a régi klasszikushoz képest, és gyakorlatilag az 1960-as film minden történése megismétli önmagát. Ez olyan szinten igaz, hogy bizonyos pontoknál előre meg tudtam volna mondani, hogy melyik jelenet fog következni, annak ellenére, hogy először láttam a filmet - snittről-snittre átemeltek részleteket az eredetiből, emiatt az új alkotás nagyon kiszámítható lett, és még a szereplőkért sem tudtam izgulni, mivel ki lehetett találni ki hal meg a végén. Ha egyszer láttuk ezt a filmet, nem valószínű, hogy újra meg fogjuk nézni.


Végső soron megérte-e elkészíteni a 2016-os A hét mesterlövészt? Szerintem abból a szempontból mindenképpen, hogy kaptunk egy pörgős, látványos, hangulatos, és mindenek előtt szórakoztató filmet. Aki beül rá a moziban, az garantáltan nem fog unatkozni, ugyanakkor az is igaz, hogy pár év múlva már senki nem fog beszélni erről a produkcióról, ellentétben mondjuk a Tarantino-féle Django-val, hogy a régi westerneket ne is említsem. Szerintem A hét mesterlövész 7/10-et ér, nem lesz ott az idei filmszezon élvonalában.

IMDb: 7,2/10

Metacritic: 53/100

Rotten Tomatoes: 61%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr3511746957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.