2016. október 27. 13:42 - Ben Szitas

Aktuál - Virsliparti (2016)

Mi történik akkor, ha összekeverik a South Park humorvilágát a Pixar-filmek animációs stílusával, és csinálnak belőle egy egész estés mozifilmet? A válasz a Virsliparti, amely idén márciusban debütált az USA-ban, azonban októberig kellett arra várni, hogy hazánkban is látható legyen. Hamarosan Seth Rogen, és elborult agyú csapatának közös munkája az év egyik legnagyobb slágere lett (legalábbis animációs filmek terén mindenképpen), annak ellenére, hogy tartalma olyan erősen korhatáros, hogy én néha még a 18-as karikát is kevésnek éreztem vele kapcsolatban. A Virsliparti rávilágít arra, hogy amíg mi gyanútlanul, rutin jelleggel vásárolgatunk, a hátunk mögött mekkora élet zajlik a szupermarketek polcai között...


A Shopwell's áruházban felsorakoztatott élelmiszerek és egyéb áruk minden reggel arra várnak, hogy az általuk Istenként tisztelt emberek leemeljék őket a polcról, és átvigyék őket a bolt ajtaján túli mennyei világba, ahol örök jólét és boldogság vár rájuk. Főhősünk Frank egy egyszerű virsli, aki csomagolásában arról álmodozik, hogy miután megvásárolják, összeállhat szerelmével, Brendával, aki egy hot-dog buci. Nemsokára elérkezik július 4., és azt az ételek és italok is tudják, hogy ezen a napon jóval nagyobb esélyük van arra, hogy a vágyott túlvilágra kerüljenek - azonban miután egy mustár visszatér az áruházon túli helyről, elkezd terjedni a híre, hogy az emberek mégsem annyira jófejek: otthonaikban meghámozzák, felszeletelik, megfőzik, megsütik, felszúrják őket, szörnyű kínhalált hozva rájuk. Frank elhatározza, hogy a végére jár ennek a dolognak, miközben egyetlen vágya, hogy Brendával boldogan élhessen...


Bár a plakátok, és maga a látványvilág sokakat megtéveszthet, a Virsliparti nagyon nem gyermekmese. Csak és kizárólag a felnőtt korosztályt célozták meg ezzel az alkotással, amely (mint már említettem) a South Park/Family Guy stílusú, metsző-cinikus humorvilággal operál. A felszínen a film csupán néhány vicces kedvű színész marihuána-ködös víziója, ám ha jobban megnézzük az alkotást, bizony komoly társadalomkritikát lelhetünk fel benne, amely nagyonis aktuális kérdéseket feszeget. Nem lehet tagadni, hogy nagyon szórakoztató, és kreatív ötletekkel operáló produkcióról beszélünk, amely folyamatosan nézeti magát - ugyanakkor azt sem lehet tagadni, hogy kell egy sajátos humorérzék ahhoz, hogy ezt a filmet végig tudjuk nézni.


Megkockáztatom, hogy a Virsliparti az egyik legprosztóbb film, amit egész életemben láttam. Az elsődleges témája a szexualitás, olyannyira, hogy szinte minden percben kapunk valami ilyen jellegű utalást: a virslik bele akarnak mélyedni a bucikba, az intim-zuhany mindenáron meg akarja vetetni magát egy női vásárlóval, a kemény tésztájú Taco szerelmes lesz a puha hot-dog kiflibe, stb. Aztán ott van a másodlagos téma, a kábítószer-használat: mintha még a készítők sem akarták volna letagadni, hogy különböző tudatmódosító-szerek hatása alatt született meg a Virsliparti alapötlete. Nyíltan beszélnek a filmben a drogozásról, sőt, a belövés a végére kulcsfontosságú motívummá válik - itt bizony nem ismertek tabu témákat, de valószínűleg senki sem azért ül be egy ilyen filmre, hogy finomkodást és cenzúrát lásson.


Ahogy azt az ilyen jellegű felnőtt rajzfilmektől megszokhattuk, terítékre kerülnek különböző jelen korunkat is érintő társadalmi problémák, amelyek adnak egy mögöttes tartalmat ennek a másfél órás beteges agymenésnek. Az emberek istenségeket testesítenek meg, akiknek megítélése kezdetben egységes az élelmiszerek részéről, ám bizonyos történések után ez megváltozik, és vitákat fog eredményezni, hasonlóan a világunkban lévő vallási ellentétekhez. De ennyinél még nem álltak meg a készítők: a hosszú évszázadok óta tartó zsidó-arab ellenségeskedést is érintik a produkcióban, ahol mindkét oldal rendesen megkapja a magáét. Ugyanígy kifigurázzák a mexikóiakat, németeket, sőt még az indiánokat is - nincs olyan számottevő társadalmi csoport, amely valamilyen módon ne kapna szerepet az alkotásban.


Technikailag szerintem nem lehet panaszkodni a filmre, sokakkal ellentétben nekem nem volt kifogásom az animációk minőségével kapcsolatban, szerintem sikerült egy elfogadható látványvilágot összerakni. Ennek ellenére azonban voltak problémáim, bár ezek többnyire személyes jellegűek: nekem egész egyszerűen a Virsliparti nem volt annyira vicces, mint másoknak. A nyers, és néha-néha már erőltetetten alpári humor nem tartozik a kedvenceim közé, ez az alkotás pedig pontosan erről szól. Lehet, hogy valakiknek szórakoztató a folyamatos káromkodás, a végletekig menő morbidság és gusztustalanság, ám szerintem ilyen téren az alkotók kissé túllőttek a célon, kevesebb is elég lett volna ezekből. Egyértelmű, hogy a cél egy kendőzetlen és tabudöntögető rajzfilm megalkotása volt, de ezt már az első 20 percben felfogtuk, utána már nem kellett volna tovább erőltetni a primitív és suttyó poénokat.


Szinkron tekintetében a maximumon teljesít a produkció, egy hatalmas sztárcsapatot sikerült hozzá összeválogatni: többek között Seth Rogen, Kristen Wiig, Jonah Hill, Michael Cera, Edward Norton, Salma Hayek, és James Franco egyaránt közreműködtek. Amúgy nem csak miattuk, de a humorvilág miatt is érdemes eredeti nyelven nézni a Virslipartit, mivel értelemszerűen a magyar fordítás nem lett tökéletes, és néhány poén csak angolul jön át igazán. Nem lett rossz film a Virsliparti, de azért nem is vált valami nagy mérföldkővé az animációs filmek között: kicsivel több igyekezettel, és valamivel jobb kiegyensúlyozással szerintem több is lehetett volna. 6/10-et adnék rá.

IMDb: 6,6/10

Metacritic: 66/100

Rotten Tomatoes: 83%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr5911843251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.