2016. november 01. 15:47 - Ben Szitas

Aktuál - Vaksötét (2016)

A 38 éves Fede Alvarez még igencsak a pályája elején jár, amellett, hogy 2001 óta rendezett pár rövidfilmet ő jegyzi a 2013-as, sokakat megosztó Gonosz halott remake-t is. Idei, Vaksötét c. filmje tulajdonképpen a második komoly munkája, amelyre igencsak büszke lehet: egyrészt, tarolt a pénztáraknál, és a mozis körökben igencsak alacsonynak számító 10 millió dolláros költségvetésből két hónap alatt 88 milliót termelt, másrészt, a Vaksötét tényleg jó lett. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy az idei év egyik legfeszültebb, legfordulatosabb, és legnyomasztóbb thrilleréről van szó, amely ugyan nem egy mestermunka, de garantáltan odaköt a székhez a játékidő alatt.


Rocky (Jane Levy), Alex (Dylan Minnette) és Money (Daniel Zovatto) három detroit-i fiatal, akik úgy akarnak minél rövidebb idő alatt meggazdagodni, hogy különböző házakba törnek be, és elemelnek minden értékesebb vagyontárgyat ami a kezükbe akad. Egy nap tudomást szereznek arról, hogy egy külvárosban élő, öreg és vak veterán (Stephen Lang) otthonában valószínűleg komolyabb pénzösszeg lehet, amelyet ha sikerül ellopni, mindannyian új életet kezdhetnek belőle. Átlagos betörésnek indul a dolog, azonban később kiderül, hogy a korábban szerencsétlennek és könnyű prédának tűnő öregember nagyon komoly ellenfél, aki nemcsak a vagyonát védi meg, de még a srácok életét is veszélyezteti.


Szerintem a helyszínválasztás nagyon találó: Detroit az USA egyik legrosszabb életkörülményekkel rendelkező városa, ahol minden évben egekben vannak a bűnözési ráták, ráadásul a penészes falú, összegraffitizett, és dohos házak jó díszletet adnak egy kis suspense-filmélményhez. Pontosan ez is történik: a felvezető képsorok után, melyeknek az a célja, hogy megismertesse a karaktereket a nézővel, belecsöppenünk egy valódi rémálomba, ahol a házból kivezető út még egymillió dollárnál is értékesebb lesz szereplőink számára. Magukról a főszereplő fiatalokról nem sokat tudunk meg, kb. annyit, hogy mindannyian rossz sorból származnak, és vágynak arra, hogy ebből kitörjenek a zsákmányuk segítségével. A főgonosz, vagyis a Stephen Lang által játszott vak veterán (a neve nem derül ki a film során) viszont már más tészta: nem csak a külső megjelenésében félelmetes, de hamarosan kiderül, hogy vaksága szinte semmiben nem akadályozza - szaglására, hallására, és ösztöneire hagyatkozva igencsak megszorongatja "vendégeit", ráadásul olyan sötét dolgok derülnek ki a múltjából, amelyek miatt egy rozzant öregemberből egy első számú horror-rémmé válik a film végére.


Eleinte gondolkoztam azon, hogy egy piti betörés sztorijából hogyan fognak kihozni másfél óra játékidőt. Kétségeim hamar eloszlottak, mivel a Vaksötét nagyon kreatív módon használja ki a rendelkezésére álló teret, és olyan profin szerkesztve mutatja be a veterán és a fiatalok kergetőzését, hogy még szinte pislogni sem merünk majd. A thriller-elemek teljes mértékben a helyükön vannak: állandóan változni fog az, hogy melyik fél áll nyerésre, a csavarok jól vannak elhelyezve, és úgy-ahogy működnek is, akik pedig borzongásra vágynak, azok is megkapják a magukét: a brutalitással és a vérrel sem spóroltak a készítők, különösképpen a végén nem, ahol még az edzettebb nézőknek is össze fog rándulni a gyomra...Az eredeti angol cím Don't Breathe, ez pedig nagyszerűen lefesti a film hangulatát: bizonyos jeleneteknél még otthon sem mertem levegőt venni, moziban pedig valószínűleg ezek a részek még jobban átjöttek volna. A forgatókönyvet azonban mégsem nevezném hibátlannak, mivel bizonyos unásig elhasznált horror-sablonok azért itt-ott előfordulnak, illetve nekem még a lezárás is egy kicsit sántított.


A fényképezés igényes, a film kiválóan játszik a fényekkel, a különböző beállításokkal és kameramozgásokkal - kiemelném azt a jelenetet, ahol a kamera végigjárja a házat szobáról-szobára még az elején, mely egy nagyszerű képsor lett. A színészi alakítások közül egyértelműen Stephen Lang-ot illeti a legnagyobb dicséret, mivel az idei filmszezon egyik legfélelmetesebb karakterét formálta meg, akinek valódi hatalma és fenyegető jelenléte van a vásznon - a többiek nem nyújtanak semmi kiemelkedőt, bár ők még inkább pályakezdő, feltörekvő színészeknek számítanak. A Vaksötét nem találja fel a spanyol viaszt, de a saját témájából kihozza amit csak lehet. Mindenkinek ajánlott, aki kedveli az intenzív, csavaros és hangulatos thrillereket, Fede Alvarez-ről pedig még hallani fogunk ha így folytatja. Sajnos 2016-ban kaptunk jópár felejthető, üres, és gyenge alkotást, szerencsére ez a film igazi gyöngyszemnek számít idén: 7,5/10 pontot adok rá.

IMDb: 7,3/10

Metacritic: 71/100

Rotten Tomatoes: 87%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr5111921739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.