2016. november 06. 19:09 - Ben Szitas

Classic - V mint Vérbosszú (2006)

Bár úgy lett volna stílusos, ha ezt az írásomat november 5.-én teszem ki, egy nappal sajnos csúsztatnom kellett a V mint Vérbosszúról szóló véleményemet. James McTeigue és a Wachowski-testvérek közös munkája idén 10 éves, és máig tartja státuszát a valaha készült legjobb képregény-adaptációk között - az eredeti, Alan Moore ötlete alapján készített V for Vendetta füzetek 1982 és 1988 között jelentek meg, amelyeket a Watchmen és a Sin City mellett többen a legfontosabb alkotásoknak tartanak a képregényes műfajon belül. A film annak idején hatalmas népszerűségnek örvendett, és állíthatom, hogy mai szemmel nézve sem veszített semmit az érdemeiből.


Egy jövőbéli, nagyon-nagyon sötét és nyomasztó Nagy-Britanniában járunk, ahol az országban kegyetlen diktatúrát vezettek be, az állampolgárok szabadságát korlátozzák, a hírekben nap mint nap hazugságokat közölnek, és eltitkolt koncentrációs-táborokban emberkísérleteket folytatnak a "rendszer ellenségein". Ebben a közegben ismerjük meg Evey-t (Natalie Portman), akinek szüleit lázadás vádjával anno kivégezték, ezért a fiatal nő a saját szívügyének is tekinti a kormánnyal való szembeszállást. Egy nap egy különös véletlen folytán összetalálkozik a forradalmár V-vel (Hugo Weaving), aki szintén személyes okokból kifolyólag gyűlöli a rendszert, és konkrét tervei vannak arra, hogyan vehetné fel a küzdelmet a zsarnoksággal - kezdetnek fel is robbantja a londoni Old Bailey épületét. Ezek után Evey és V sorsa összefonódik, majd miután az álarcos terrorista nyíltan hadat üzen a pártfőknek, mindketten üldözötté válnak, miközben egyre közeledik a forradalom napja, vagyis november 5...


A film sokaknak meglepetést okozhat, ugyanis aki egy akciódús, vérgőzös, fegyverropogástól hangos popcorn-mozira számít, az lehet, hogy picit csalódni fog. Nem arról van szó, hogy az előbb említett elemek nem kaptak volna helyet a cselekményben, csupán nincsenek a fókuszban - itt elsősorban a karakterek jellemei, a háttértörténeteik, és a társadalomkritika van a középpontba helyezve. A V for Vendetta (amit sajnos személyesen még nem olvastam, csupán hallottam róla) egyike a legintelligensebb mondanivalóval rendelkező, legművészibb módon megalkotott képregényeknek, és a belőle készült adaptáció is éreztetni tudja az alapanyagban rejlő mögöttes tartalmat - James McTeigue alkotása túlmutat a színes ruhákban repkedő szuperhősök világán, és elvisz minket egy kezdetben idegennek ható, de mégis nagyon valóságos problémákkal küszködő Angliába. Megismerjük az elnyomó kormányhatalmak működését, a zsarnokság természetét, és azt is, hogy az emberi psziché miért engedelmeskedik egy számára káros és fenyegető rezsimnek, amely nyilvánvalóan az állampolgárok korlátozására törekszik. Ezek nem olyan témák, amikre valaki egy képregényfilm kapcsán számítana, a V mint Vérbosszú mégis végig megőrzi komolyságát, és magas színvonalát.


A főszereplő, vagyis V, egy zseniálisan megalkotott karakter - arcát (mára már legendássá vált) álarc fedi folyamatosan, és az egész játékidő alatt tulajdonképpen semmit sem látunk belőle, csupán szenesre égett kezeit, amely azt bizonyítja, hogy ő is áldozatául esett a totalitárius rendszer kegyetlenségének. V tulajdonképpen akkor már meghalt, mikor ez történt - a filmben elhangzik, hogy ő már nem egy ember, hanem egy eszme, amelyet pont a tulajdon ellenségei hoztak létre. Nincsenek félelmei, emberi kapcsolatai, munkája vagy családja, csupán egy célja: az, hogy november 5.-én bosszúból felrobbantsa az angol parlamentet, ahol szerinte minden gonoszság fészkel. Hugo Weaving pusztán a hangjával és testtartásaival játssza el nagyszerűen ezt az ellentmondásos szereplőt - a filmet azzal kapcsolatban érte a legtöbb kritika, hogy pozitív színben tüntet fel egy hidegvérű terroristát, és eléri, hogy a nézők szimpatizáljanak vele. Valójában arról van szó, hogy V szimbólumként szolgál minden elnyomott, kisemmizett, és valamilyen igazságtalanságot elszenvedett ember számára, akivel jó érzés azonosulni a film során. A film nem a terrorizmust akarja éltetni, csak látványosan kiáll az alapvető emberi jogok mellett, amely miatt igazán nem érheti semmilyen megrovás.


A másik fontos karakter Evey, aki afféle "tanítványként" van jelen V mellett. Mivel bizonyítottan látták őt felbukkanni a terroristával, ezért őt is körözni kezdik, és kénytelen lesz bujkálni, majd hosszú időt tölt el V mellett, ezalatt pedig átvesz valamennyit az ő jelleméből. A legfontosabb dolog amit megtanul az az, hogy csak félelmeit hátrahagyva válhat szabaddá, ezen keresztül pedig fény derül a diktatúrák legalapvetőbb fegyverére: bármilyen kormány csak addig tud hatalmat gyakorolni a lakosok felett, ameddig sikerül őket félelemben tartani. Natalie Portman-t kiváló színésznőnek tartom, és ebben a filmben is nagyot alakít, sőt, még a hajától is hajlandó volt megválni a forgatás során a hitelesség kedvéért. Közte és Weaving karaktere között kibontakozik egy  "romantikus szál", amely azonban szintén eltér a megszokott formulától - inkább kényszeres kötődésről van szó, mint valódi szerelemről. A film ezen aspektusa eltörpül a többi mellett, kicsit erőltetettnek hat a párhuzamosan zajló forradalmi eseményekhez képest. 


A rendezés nem hagy kivetnivalót maga után - a V mint Vérbosszú egy rendkívül jól összerakott, és mindemellett szép kinézettel rendelkező alkotás. A címet elnézve (mint már fentebb írtam) meglepően kevés az akció, azonban ezek a jelenetek nagyon jól mutatnak, a vizuális effektek is jól öregedtek az elmúlt egy évtizedben. A történet összetett, több szálon fut, amelyek itt-ott kapcsolódnak egymáshoz, azonban a film nem lesz követhetetlen és zavaros tőle. A cselekmény bővelkedik a fordulatokban, a kiszámíthatatlan, váratlan eseményekben, amelyek igazán jól működnek, ennek köszönhetően pedig a rengeteg karakterépítés és párbeszéd ellenére sem válik egyhangúvá az alkotás. A V mint Vérbosszú az egyik legékesebb bizonyítéka annak, hogy egy ambiciózus hozzáállással mennyit ki lehet hozni a képregényfilm műfajából. Egyedi hangulattal rendelkező, komoly és értékes alkotás, mely adott egy felejthetetlen karaktert a világnak, és emellett számos nézőt késztetett gondolkodásra a megtekintés után - nálam 8/10 pontot ér a film.

IMDb: 8.2/10

Metacritic: 62/100

Rotten Tomatoes: 73%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr7311935441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.