2017. január 18. 12:10 - Ben Szitas

Aktuál - Utazók (2016)

Hiába léptünk már át januárba, úgy tűnik, még mindig kijut a nézőknek a tavalyi filmév csalódásaiból. Már ezer és egy alkalommal leírta mindenki, hogy 2016 mennyire csalódáskeltően pocsék szezon volt Hollywood-ban, hiszen a nagy érdeklődéssel övezett blockbuster-ek majdnem mind megbuktak a kritikusok és a nézők szemében egyaránt (ezt persze nem az anyagiakra értem). Azonban mostanában, ahogy egyre inkább közeleg az Oscar, a mozifilmek mintha javuló tendenciát mutatnának - mégiscsak kaptunk egy Kaliforniai álmot, de azt hiszem a Zsivány Egyesre, vagy A fegyvertelen katonára sem lehet különösebb panaszunk, annak ellenére, hogy nem hibátlan filmek. Akik viszont valamilyen oknál fogva egy klisés, unalmas, és harmatgyenge két órás kikapcsolódásra vágynak, azoknak bátran ajánlanám jelen alanyunkat, az Utazók c. filmet.


Az első képkockán mindjárt elsuhan a szemünk előtt az Avalon űrhajó, amely a galaxis egy távoli szegletébe tart, egész pontosan a Homestead II nevű bolygóra, amely Földünkhöz hasonló klímával és életkörülményekkel kecsegtet. A jövőben járunk, ahol a legkifizetődőbb üzletág a távoli világok gyarmatosítása, erre a feladatra pedig számos kalandvágyó személy vállalkozik, egészen pontosan 5000 hibernált ember utazik az Avalon fedélzetén - arra várnak, hogy 120 éves űrutazásuk után úgy ébredjenek fel, mintha csak tegnap este aludtak volna el. Azonban valamilyen oknál fogva hiba csúszik a rendszerbe, és Jim Preston (Chris Pratt) 90 évvel az érkezés előtt ébred, emiatt pedig valószínűleg soha nem fogja megérni az út végét. Miután magányosan eltölt egy évet a hajó luxuskörülményei között, úgy dönt, társat szerez magának, és felébreszti Aurora Lane-t (Jennifer Lawrence), elvégre mégiscsak jobb, ha nem egyedül, hanem valakivel együtt van a bajban. Innentől indul a szokásos romantikus történet - Jim és Aurora egymásba szeretnek, és közösen próbálják túlélni a végtelennek tűnő utazást.


Az Utazók eredetileg romantikus sci-fi-ként hirdette magát. Nézzük először azt, hogy romantikus filmként hogyan állja meg a helyét: Chris Pratt és Jennifer Lawrence között valóban működik a kémia, jól megvannak egymás mellett, kiemelkedő alakítást azonban egyikőjüktől sem láthatunk - inkább úgy fogalmaznék, hogy mindketten hozzák azt, amit a fizetési csekkjeiket elnézve elvárna tőlük az ember. A szerelmi szál olyan, mintha lépésről lépésre a '90-es évek romantikus vígjátékait próbálná megidézni, az Utazók egy arasznyival sem tud többet ezen a téren, mint egy Pretty Woman, vagy egy Sztárom a párom - klisés, kiszámítható, és még véletlenül sem próbál meg valami fantáziát belecsempészni a dologba. Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok: ha valaki életében látott már romantikus filmet, az nagy vonalakban rögtön ki tudja találni, hogy mi lesz ennek a sztorinak a lezárása.


De mennyire működik a film sci-fi-ként? Hát röviden szólva ezt a produkciót még épphogy el lehet adni tudományos-fantasztikus filmnek. A szokásos panelek megvannak: a jövőben járunk, egy modern űrhajó fedélzetén, mindent átjár a modern technológia, és persze a 110 millió dolláros költségvetésből futotta néhány látványos jelenetre - megcsodálhatunk néha egy-egy űrsétát, egyszer elhaladunk egy csillag mellett, és természetesen a végén kapunk némi akciót is a hajó fedélzetén. Azonban ahogy romantikus filmként, úgy sci-fi alkotásként is pocsék az Utazók, egész egyszerűen azért, mert ennek a filmnek nincsen saját arculata, nincsen neki egy egyedi és érdekes világa, amiért kiemelkedne műfaja többi résztvevője közül. Egy pofátlanul összeollózott sablongyűjtemény ez a film, egy fikarcnyi kreativitás sem rejlik benne, pedig egy megfelelő forgatókönyvvel lehetett volna belőle jó sci-fi.


Szó se róla, feldobnak néhány labdát, ám ezeket soha nem csapják le rendesen: mi motiválta Jim-et és Aurora-t arra, hogy vállalkozzanak egy olyan útra, amelynek végére az összes Földön maradt ismerősük halott lesz? Erre a kérdésre Lawrence oldalán még kapunk egy hellyel-közzel elfogadható választ, ám azt soha nem tudjuk meg, hogy Chris Pratt karaktere valójában miért mondott le teljesen a korábbi életéről. Már eleve az alapszituáció is érdekes lenne: két ember tengődik a végtelenségben, és gyakorlatilag a kezükben van 5000 másik utastársuk sorsa - vajon mit hoz ki belőlük ez a szituáció? Milyen módon, milyen pszichés lépésekben birkóznak meg azzal a tudattal, hogy életük hátralévő részét egy társas magányban kell leélniük? Na, aki ezekre vár magyarázatot, az soha nem fogja megkapni, ugyanis az Utazók vagy nyitva hagyja az általa felvetett kérdéseket, vagy ad rájuk egy egyszerű, és semmitmondó választ. Arról már nem is beszélve, hogy ez a film nemcsak üres, de még buta is - egy percig sem kell erőlködni, hogy észrevegyük a történetvezetés következetlenségeit. Nem hiszem el például, hogy Aurora egyszer sem kezd el magától gyanakodni arra, hogy Jim szándékosan felébresztette őt. Aztán kb. a felénél behozzák a képbe Lawrence Fishbourne-t, aki olyan jelentéktelen szerepet kap, amihez csak Forest Whitaker Zsivány Egyesben nyújtott alakítása fogható. A szövegkönyv annyira rosszul van megírva, hogy pl.: a végén már egyenesen ciki volt hallgatni a szereplők szájából elhangzó mondatokat, annyira elcsépeltek és közhelyesek voltak.


Az Utazókból lehetett volna egy csendes, elmélkedős alkotás, de persze bele kellett pakolni néhány látványos jelenetet is a végére. A film végi akción egyértelműen látszik, hogy csak azért van, mert a nézőket el kellett kápráztatni valamivel, ám szerintem ahelyett, hogy építené inkább csak hátráltatja a cselekményt - legalábbis én valamiért egyáltalán nem tudtam aggódni a hajó épségéért. A látványvilágtól amúgy sem voltam elájulva: számomra az Avalon űrhajó túlságosan steril és unalmas környezetnek hatott, és szerintem a kevés speciális effekt sem tartogat semmi rendkívülit, vagy úgy is mondhatnám, hogy egy 100 millió feletti filmnél napjainkban már alapelvárás az, hogy a CGI kifogástalan legyen.


Ha egyetlen szóval kellene az Utazókat jellemeznem, azt mondanám, hogy gyenge. Gyenge, mivel semmit nem valósít meg a benne rejlő potenciálból, gyenge, mert a sztori elcsépelt és érdektelen, gyenge, mert a filmben lévő minimális csavarok sem működnek, és gyenge, mert napjainkban ennél ezerszer többet várunk el egy hasonló műfajú filmtől. Ennek ellenére én kifejezetten jól szórakoztam az első fél órában, és valamennyire lekötött a sztori - csupán ez az a produkció, amit miután megnéztünk, soha nem fog eszünkbe jutni, és még véletlenül sem fogjuk újra megnézni. A magam részéről 5/10-et adnék rá, egyszerű film, amely legalább annyira semmitmondó, mint a címe.

IMDb: 7.1/10

Metacritic: 41/100

Rotten Tomatoes: 31%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr4912135245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.