Ritkán esik szó animációs filmekről a blogon, azonban van néhány olyan egyedi és megismételhetetlen alkotás ebben a kategóriában, amelyről mindenképp szeretnék szót ejteni. Ide tartozik a Karácsonyi lidércnyomás is, Henry Selick 1993-as rendezése, amelynek alapötlete ki más, mint a zseniálisan elvont és bizarr művész, Tim Burton fejéből pattant ki. A magyar cím megtévesztő, mivel a Karácsonyi lidércnyomás valójában két ünnephez kapcsolódik: kreatív módon köti össze Mindenszentek és karácsony időszakát, így hát kapva az alkalmon idén újranéztem a produkciót. Kicsit sajnálom hogy gyermek fejjel soha nem láttam ezt az alkotást (19 évesen néztem meg először), pont emiatt nagy szó, hogy még így is maradandó élménnyé tudott válni ez az alig másfél órás filmecske.

Az ünnepek képzeletbeli birodalmában járunk, ahol Halloween, karácsony, húsvét, és a többi ünnepi időszak világa békésen megférnek egymás mellett. Rosszcsont Jack, és Halloween város polgárai minden évben arra várnak, hogy beköszöntsön az ősz, és elérkezzen Mindenszentek időszaka, ekkor pedig látványos fesztivállal tisztelegnek a saját eseményük előtt. Azonban nemsokára Jack unni kezdi Halloween monoton egyhangúságát, kíváncsiságától vezérelve elkóborol, majd felfedezi karácsony birodalmát: a hóesés, fenyőfák, és színes égők világa azonnal megtetszik neki, majd elhatározza, hogy saját népe segítségével átveszi az irányítást a decemberi ünnep felett, nem is sejtve, hogy mekkora bonyodalmat fog ezzel okozni...

A filmet Henry Selick rendezte, mivel Tim Burton a forgatás idején el volt foglalva a Batman visszatér munkálataival. Ez azonban senkit ne tévesszen meg: a Karácsonyi lidércnyomás egy ízig-vérig Burton-produkció, méghozzá a legjobb fajtából. Ahogy az a mester alkotásainál lenni szokott, a hangulat megteremtése itt is kiemelten fontos tényező volt, és nem is kell csalódnunk ilyen téren. A film atmoszférája akkoriban még nagyon szokatlannak, ugyanakkor eredetinek is számított, mivel legalább annyira emlékeztet egy régimódi horrorra, mint egy gyermekeknek készült animációs produkcióra (nem véletlen, hogy anno PG-besorolást kapott). Egy hátborzongató, sötét, és groteszk világba kalauzol el bennünket ez az alkotás, ahol csontvázemberek, vámpírok, szellemek, és más bizarr teremtmények élnek, de emellett még a Mikulás is feltűnik. Ez a különös hangulati egyveleg nagyon jól sült el, és teljesen működőképes a vásznon, nem véletlen, hogy az eltelt 23 évben valódi kultusza lett ennek a filmnek. Mind a mai napig lehet a filmből származó játékfigurákat, szobadekorációkat, és jelmezeket találni a boltok polcain, pedig már egy több mint két évtizedes alkotásról beszélünk.

Rosszcsont Jack és társai történetét stop-motion technikával keltették életre, amely szintén jó döntésnek bizonyult, és mondanom sem kell, hogy mennyire passzol a filmhez. Az egész látványvilág zseniális - elképesztő, hogy az animátorok mennyire aprólékos és igényes munkát végeztek a vizuálok megalkotásánál. Egyébként az elkészítési folyamat két évet vett igénybe, a végeredmény pedig teljesen megérte a ráfordított időt - a karakterek fantasztikusan néznek ki, a fényképezés hibátlan, és tulajdonképpen az egész produkció egy műalkotás benyomását kelti. A Karácsonyi lidércnyomás tisztán látványra, és a hangulatteremtésre építkezik (kíváncsi vagyok, hogy moziban hogy mutathatott annak idején), egy hibátlanul megszerkesztett filmről van szó.

Kiemelten fontos szerepet kapott a zene is, mivel a dalbetétek gyakoriak és sokat mondóak - többször a karakterek elmélyítését szolgálják, és a cselekményt is előregördítik. Erre a szekcióra is sikerült a legjobb személyt megtalálni Danny Elfman személyében (aki egyébként a főszereplő hangját is kölcsönzi). A Karácsonyi lidércnyomás lenyűgöző dallamvilággal operál, egész egyszerűen kiválóra sikerültek a zenei betétek, és ebből kifolyólag a film is némileg egy horror-musical-re emlékeztet.

Maga a cselekmény nincsen túlbonyolítva (sőt, tulajdonképpen másodlagos), ám szórakoztató, és tanulságos is - a film fő üzenete abban rejlik, hogy próbáljunk meg mindig önmagunk lenni, és ne akarjunk másokra hasonlítani mindenáron (szánalmas végignézni, ahogy a rémisztő csontváz Jack megpróbál Télapóvá változni). Annak ellenére, hogy egy meséről beszélünk, a film komolyan veszi célközönségét, és igyekszik egyszerre megszólítani a gyermekeket és felnőtteket is - ez a stílus egyébként szintén rendkívül Tim Burton jellegzetessége. Szinte hibátlan, és teljes mértékben időtálló ez az alkotás, tényleg érdemes megtekinteni Halloween időszakában - 8/10 pontra értékelem.

IMDb: 8,0/10

Rotten Tomatoes: 94%