2016.03.25

2015 nagyon erős évnek számított filmes szempontból, így az is jelent valamit, hogy az Akadémia a Spotlight: Egy nyomozás részletei c. filmnek ítélte ebben az évben a Legjobb filmnek, és a Legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat. Megmondom őszintén, hogy sokáig semmit sem hallottam róla, ám a neves díjazások az én érdeklődésemet is felkeltették, így, kissé megkésve bár, de én is megnéztem 2015 legjobb produkcióját. A filmet Tom McCarthy rendezte, aki nem tartozik a legnagyobb nevű filmesek közé - tulajdonképpen ezelőtt nem is készített hasonló komolyságú művet. Korábbi munkái közé tartozik a 2007-es A látogató, vagy a 2014-es A cipőbűvölő, valamint ő írta a nagysikerű 2009-ben megjelent Fel! c. animációs film forgatókönyvét is.

Az igaz történetet feldolgozó film középpontjában a Boston Globe hírlap Spotlight nevű oknyomozó-újságíró csapata áll. A történet 2001. nyarán veszi kezdetét, mikor a Spotlight rááll egy új ügy feldolgozására - ugyanis kiderül, hogy egy bizonyos boston-i pap évekkel ezelőtt gyermekeket molesztált, ám a katolikus egyház megpróbálta a szőnyeg alá söpörni ezt a dolgot, így kb. 15 évig semmit sem lehetett tudni az esetről. Ahogy az öttagú újságíró csoport egyre mélyebbre és mélyebbre ás az ügyben, fény derül arra, hogy nem csak egy papról van szó, az áldozatok száma pedig akár több száz is lehet, ezáltal az ügy egyre botrányosabbá, kényesebbé, és veszélyesebbé válik...tudniillik az USA-ban Boston városában és környékén a legnagyobb az egyház befolyása, ezáltal, mikor belekezdett a molesztálási ügyek feltárásába, a Spotlight-csapat veszélyes-vizekre evezett.

A témaválasztás nagyon merész, ugyanis finoman szólva is "rossz fényben" tünteti fel a boston-i katolikus közösséget. A gyermekmolesztálással kapcsolatos jelenetek megrázóak és felkavaróak - csupán az áldozatokkal való beszélgetéseket követhetjük figyelemmel, ám még így is össze fog szorulni a gyomrunk. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a film kiszínezné, esetleg hollywood-i módon feltupírozná a drámai részeket, mivel csak a szikár tényekre összpontosít, a lehető legvalósághűbb módon visszaadva a Spotlight nyomozását. Néha olyan érzésünk lesz, mintha egy dokumentumfilmet néznénk, mindenképpen örömteli dolog, hogy sikerült mellőzni a hatásvadászatot.

Valljuk be, hogy egy újságírócsapat tényfeltárását végigkövetni 2 órán keresztül nem hangzik a legizgalmasabb történetnek, azonban a sztori mégsem unalmas, sőt! A kiválóan megírt szövegkönyv, az ütemes váltások a szereplők között, és a kifogástalan színészi alakítások elérik, hogy végig fennmaradjon a figyelmünk. Azért fáradtan nem ajánlott elkezdeni nézni, mivel a Spotlight megköveteli azt, hogy odafigyeljünk minden egyes mondatra, másképp nem fogjuk érteni a történéseket, biztos lesznek olyanok, akik közben elvesztik a fonalat. A sztori kissé nehezen követhető, de akinek sikerül ráhangolódnia, annak egy pillanat alatt el fog röppeni a játékidő. Nem blockbuster filmről van szó, és csak annak fog tetszeni, akit egyébként is érdekel a téma.

Ha meg kellene neveznem, hogy mi a film legnagyobb pozitívuma, akkor a színészeket, és az alakításaikat említeném. A középpontban értelemszerűen az újságírók, vagyis Michael Keaton, Mark Ruffalo, Rachel McAdams, Liev Schreiber és John Slattery karakterei állnak. Egyikük sincs kiemelve, vagy jobban kidolgozva mint a többi - nincs valódi főszereplő, a történet magáról a Spotlight csapatról szól, és nem külön-külön a tagjairól. Minden főbb szereplő a maga módján, és a maga útján kezdi feltárni a zaklatási ügyeket, és az együttes munkájukból tevődik össze az a botrányos cikksorozat, amellyel a Spotlight később Pulitzer-díjat nyert. A színészek egyenlő játékidőt kapnak, és olyannyira valósághűen reprodukálják az általuk játszott személyeket, hogy a forgatáson kivívták a karaktereik valós megfelelőinek elismerését is.

Filmszerkesztési szempontból talán hibátlan alkotásról beszélhetünk, amely komoly mondanivalóval bír, aki megnézi, utána biztosan sokáig fog agyalni a látottakon. Ráadásul a szövevényes történet, és az apró részletek miatt a Spotlight többször újranézhető, szerintem azonban elsősorban a témája miatt kapott Oscar-díjat. Az egyház bűneiről eddig nem igazán mertek beszélni Hollywoodban, a témát pedig még kényesebbé teszi az, hogy a film története mindössze csak 14-15 évvel ezelőtt játszódik. A Spotlight teljesítette a célját, és a választott témakörből kihozta a maximumot - megértem azt, hogy miért díjazták, ám szerintem nem ez volt 2015 legjobb filmje. A forgatókönyve viszont abszolút megérdemelte az elismerést. Az értékelésem 8/10.

IMDB: 8,2/10

Metascore: 93/100

Rotten Tomatoes: 96%