2016.04.21.

Egy olyan filmről lesz most szó, amely tipikusan beletartozik a "már mindenki látta legalább egyszer" kategóriába, ez pedig nem más, mint az 1982-es E.T. - A földönkívüli c. Spielberg alkotás. A '80-as évek elején Steven Spielbergnek már hatalmas neve és respect-je volt Hollywoodban, ám őt ekkor még egy nyári-blockbuster rendezőként tartották számon, elsősorban az olyan filmjei miatt, mint a Cápa, vagy az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói. Az E.T. is még egyértelműen a korai Spielberg-életműhöz kapcsolódik, ám az előbb említett nagy címekhez hasonlóan ebből is hatalmas klasszikus vált, szinte már a megjelenése évében.

A film elején egy ismeretlen űrhajó landol egy észak-kaliforniai erdő tisztásán, majd kiszáll belőle néhány furcsa, földönkívüli lény. Egyikük azonban a vártnál messzebre kóborol, és mikor a hatóság emberei a helyszínre érkeznek, társai kénytelenek menekülni, őt pedig magára hagyják. Így ragad E.T. a Földön, majd miután sikeresen elbújik az őt üldöző tudósok elől, egy átlagos családhoz kerül a véletlen folytán. Először a család legkisebb fiú-tagja, Elliot ismerkedik meg az itt-rekedt űrlénnyel, később fokozatosan a testvérei is megbarátkoznak E.T.-vel. Itt bontakozik ki tehát a cselekmény - E.T. megpróbál beilleszkedni a földi világba, de egyúttal törekszik arra, hogy valahogy hazatelefonáljon, és visszahívja társait a bolygónkra.

Az E.T. szerintem tökéletes példája annak, hogy hogyan kell megrendezni egy családi-filmet. Nagyon kellemes szórakozást nyújtó alkotásról beszélünk, amely a gyerek-nézőknek vicces és izgalmas, a felnőtteknek ugyanannyira érdekes, mostanság pedig már a nosztalgia-faktor is benne van. A középpontba a gyerekek és E.T. vannak helyezve, ők görgetik előre a cselekményt, tulajdonképpen a 90. percig egy felnőttet sem láthatunk Elliot mamáján kívül. A felnőtt szereplők nincsenek kidolgozva, és egyébként is háttérbe szorulnak - ők azok akik semmit sem értenek, és csak hátráltatják E.T. küldetését. A gyermek színészek, mint például Henry Thomas, Drew Barrymore, vagy Robert MacNaughton jól szerepelnek, nem érheti kifogás a teljesítményüket, az előbbiek egyébként azóta szép karriert futottak be.

Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy az E.T. lényegében egy mese, amely egy pillanatig sem próbálja túlvállalni magát. Maga a földönkívüli karaktere is csak annyira van elmélyítve, amennyire azt egy gyermekeknek szóló film megkívánja - E.T. cuki, aranyos, kedves, de ezzel kb. az összes tulajdonságát felsoroltuk, ne számítsunk komoly gondolkodást igénylő mondanivalóra. A film lényege az, hogy fogadjuk el és szeressük a másikat, még akkor is ha különbözik tőlünk, és a szeretet mindennél erősebb - nem túl mély tanulság, de, mint már mondtam, a film nem is akar ennél többet vállalni.

Tetszett, hogy találhatóak kifejezetten vicces és ötletes megoldások is. Kapunk egy pár Star Wars kitekintést (ugye Spielberg és Lucas országos haverok), és szerintem a film humora is rendben van. Azt is hozzá kell tenni, hogy a speciális effektek 1982-höz képest kiválóan szuperálnak, látszk, hogy nem spórolták ki a munkát ezeknél a jeleneteknél. Bár abban azért nem vagyok biztos, hogy E.T. nem tűnik-e ijesztőnek egy 10 évesnél fiatalabb gyerek számára...

Pici negatívum viszont, hogy az ember-űrlény kapcsolatot, vagy E.T. beillszkedési kísérleteit, és a földi társadalomhoz való viszonyát ennél jobban is ki lehetett volna bontani. Jó, persze, gyerekfilmről van szó, de akkor is: vannak dolgok a filmben, amelyeket nem nagyon értettem, és szerintem ki is lehetett volna hagyni őket. Ilyen például a láthatatlan kapocs E.T. és Elliot között, amely mintha kissé erőltetve lenne. Ezenkívül némely részben szerintem a giccset és a nyálat a kelleténél tovább vitték, számomra ez zavaró volt.

Érheti őt bármennyi kritika, Spielberg-et én egy nagyon nagy tehetséggel megáldott rendezőnek tartom. Filmjeiben gyakran előfordulnak olyan jelenetek, amelyekre még évekig emlékezni fogunk, és az E.T. sem kivétel ez alól - a Hold előtt biciklizés, az "E.T. hazatelefonál" szállóige, vagy a "Yodával" való találkozás valószínűleg mindenkinek rögzült az emlékezetében, aki látta ezt az alkotást. A zenét a zseniális John Williams szerezte, akinek munkáját ezúttal sem érheti kifogás, fantasztikusra sikeredett a film aláfestése. Nem tartom ezt a filmet egy mesterműnek, de azért elismerem, hogy nagyon jó alkotás, és megérdemelten klasszikus - 8/10-et adnék rá.

IMDB: 7,9/10

Metascore: 94/100

Rotten Tomatoes: 98%