2016.04.29.

A méltán elismert Pixar stúdió Fel! c. alkotása 2009. májusában jelent meg, azóta pedig sokan minden idők egyik legjobb animációs filmjének kiáltották ki. Ez nem is alaptalan, mivel a Pixar már a korábbi munkáiban is bizonyította, mennyire ért az ilyen stílusú filmek készítéséhez: elég ha csak a Némó nyomábanra, vagy a Hihetetlen családra gondolunk, melyek nem csak a mesék, de az egész estés játékfilmek között is megállják a helyüket. 2006-ban aztán a Disney felvásárolta a Pixar stúdiót, a minőség azonban nem esett alább - a Fel!-is nagyon jó alkotás lett, bár szerintem azért jobb is lehetett volna...

A film Carl Fredericksen életéről szól, aki már egész kiskorában elvágyódott a Dél-Amerikában lévő Paradise Falls nevű vízeséshez, hogy példaképe, a felfedező Charles Muntz nyomdokaiba lépjen. Miután megismerkedik egy hasonló érdeklődésű lánnyal, Ellie-vel, egymásba szeretnek, és össze is házasodnak - ám az évek alatt közös álmuk nem válik valóra, mivel valami mindig közbeszól, így öregségükre sem jutnak el a Paradise Falls-hoz. 78 éves korában Carl megözvegyül, és elhatározza, hogy ha utólag is, de valóra váltja azt amit Ellie-vel nem sikerült elérnie, és Dél-Amerikába repül, méghozzá elég szokatlan módon...

Azért is szerettem mindig a Pixar-filmeket, mert soha nem féltek komolyabb témákat érinteni. Ez a stúdió úgy tűnik tisztában van azzal a ténnyel, hogy csak azért, mert valaki 10 éven aluli, még nem biztos hogy hülye is. A Fel! c. alkotásban olyan dolgokról van szó, mint a gyermekkori álmok valóra váltása, a szerelem, és a szerelem elmúlása, a halál, a dolgok elengedése, és még bőven sorolhatnám. Elmondható a filmről, hogy ez már nem csak egy olyan mese, amelyet felnőttek is megnézhetnek, hanem egyaránt próbálja megszólítani a fiatalabb és idősebb korosztályt is. Képes a produkció érzelmeket közvetíteni, és elgondolkodtatni, amely nagyon nagy dícséret egy animációs filmnek. Külön említést érdemel a film elején lévő montázs, amely egész egyszerűen zseniális lett - ebben a részben a házaspár teljes életét kísérhetjük figyelemmel, amely Ellie halálával ér véget, ám még ezt a szomorú és megrázó részt is sikerült a szebbik oldaláról bemutatni.

Két főszereplője van az alkotásnak, az egyik Carl Fredericksen, a másik pedig a véletlenül hozzá szegődő cserkészfiú, Russell. Kettejük viszonya jól van ábrázolva, és a gyermek-idős ellentétből mellesleg nagyon jó poénokat hoztak ki. A film leginkább az ő barátságukról szól, és míg Russell semmit sem változik a történet alatt (ám a vicces részek többsége valamilyen módon hozzá kapcsolódik, és alapvetően szerethető karakter), Carl egy mogorva és magába zárkózó vénemberből szeretetteljes nagypapává válik, folyamatosan fejlődik a személyisége. Az is tetszett még, hogy a Fel! a szokványos Pixar-témákon kívül (barátság, hősiesség, szeretet stb.) megmutatja, milyen is az, amikor csalódnunk kell az általunk imádott és bálványozott személyekben - számomra ez volt az alkotás egyik legnagyobb tanulsága.

A Fel! legnagyobb erőssége tehát szerintem a mögöttes mondanivalóban rejlik, és valószínűleg a háttérben meghúzódó szívmelengető és tanulságos tartalom miatt kapott a film extrém magas értékeléseket a kritkusoktól. Ám a kiválóan megírt beszélgetős részeket, ahol a szereplők jelleme van a középpontba helyezve sokszor megtörték akció és kalandfilmes jelenetekkel - nyilvánvalóan azért, hogy pörgőssé és látványossá tegyék a filmet. Ezek a részek viszont szerintem nem igazán tesznek hozzá az alkotás minőségéhez, sőt, inkább elvesznek belőle. Érdekes, hogy szerintem a Fel! legunalmasabb, legsablonosabb, és legérdektelenebb jelenetei pont ide tartoznak, és persze logikátlan és megmagyarázatlan dolgok is akadnak. Viszont "mégiscsak egy meséről" van szó, ezért itt elnézőbb is vagyok.

Az animációk minőségét felesleges lenne részletezni - a Pixar bőven kitett magáért, és a látvány kifogástalan ezúttal is, a számítógépes-animációk a megszokott minőséget hozzák. Maga a film is jó, bár azért hozzátenném, hogy szerintem egy kissé túl lett értékelve - a Fel! aranyos és szórakoztató alkotás, nagyszerű kikapcsolódást nyújt, de enyhén túlzásnak tartom, hogy az amerikai kritikusok közül többen minden idők egyik legjobb filmjének kiáltották ki, és szórták a maximum pontos értékeléseket. Ennek ellenére csak ajánlani tudom - a magam részéről 7,5/10-et adnék rá.

IMDB: 8,3/10

Metascore: 88/100

Rotten Tomatoes: 98%