2016.05.04.

Mivel nemsokára érkezik a Captain America: Civil War, mely egyike a Marvel idei legnagyobb dobásainak, úgy döntöttem kielemzem az eddigi két "igazi" filmet amely az USA nemzeti hőséről megjelent. Tudom, hogy valójában négy Amerika Kapitány adaptáció létezik, ám az 1944-es és az 1990-es produkció annyira kezdetleges és nevetséges volt, hogy azokat nem tekintem valódi képregényfilmnek. Valamint a Polgárháború kritikája sem fog még szerepelni az írásomban, ám amint lehetőségem lesz rá, meg fogom tekinteni...

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (2011)

2011. képregényfronton egyértelműen a Marvel éve volt: ekkor jött ki az első Thor-film, az X-Men széria is új irányt vett, és azon a nyáron jött ki Amerika Kapitány saját blockbustere is, mely erősen sugalmazó jelleggel Az első bosszúálló alcímet kapta. Javában zajlott tehát a Bosszúállók előkészítése, így a Kapitány történetét sem bízhatták a véletlenre: összeválogattak a filmhez egy All-Star színészgárdát, melyben helyet kapott többek között Tommy Lee Jones, Hugo Weaving és Stanley Tucci, nagy meglepetésre a rendező azonban Joe Johnston lett, aki addig még nem tett le az asztalra olyan filmet, amelyet egyértelműen jónak lehetne nevezni. Adva volt tehát a nagyszerű szereplőgárda, adva volt 140 millió dollár, és ebből kellett megalkotni a Marvel egyik legfontosabb hősének első filmjét.

Amerika Kapitány egyike volt a Marvel legkorábbi hőseinek, karakterét 1941-ben alkotta meg Joe Simon és Jack Kirby rajzoló. A II. világháború éveiben minden létező médiumot áthatott a propaganda, így ezalól a képregények sem maradhattak ki - az Amerika Kapitány füzetek feladata az volt, hogy lelkesítsék a fiatalságot, és megmutassák nekik mi is az az amerikai-éntudat. Nem meglepő, hogy a Kapitány első ellenségei a nácik voltak, ám a karakter népszerűsége a háború után sem hagyott alább, így később harcba szállt a kommunisták, majd a terroristák ellen is...

A sztori a Marvel-univerzum kezdeteihez nyúlik vissza, egész pontosan a II. világháború éveibe repít bennünket. A főhős Steve Rogers, aki egyáltalán nem az a tipikus hős-alkat: Brooklyn utcáin lépten-nyomon elverik az ottani huligánok, nők terén teljesen sikertelen, és még a hadseregbe való jelentkezését is visszautasítják gyenge és beteges fizikuma miatt. Azonban Steve-nek annyira erős az USA-iránti hűsége, hogy végül csak bejuttatja magát az újoncok közé, azon az áron, hogy részt kell vennie egy tudományos -programban, mely során ki akarják fejleszteni a sereg első szuperkatonáját. Nem meglepő, hogy a kísérlet végül sikeres lesz, és a vézna Steve hamarosan Amerika Kapitánnyá változik, akinek személyét rögtön propagandacélokra fordítják...

Már a legelején kijelenteném, hogy szerintem ez a film jól sikerült, vagy legalábbis megfelelően ellátja a funkcióját. Mivel új hősről van szó, ezért érthető, hogy a felvezetés hosszúra nyúlt, ám unatkozni nem fogunk rajta - a cselekmény semmi szokatlant nem mutat, de a karakterek érdekesek és szerethetőek, maga Steve Rogers személye biztos mindenki számára szimpatikus lesz. A képregényfilmektől nem idegen, hogy valamilyen történelmi korban játszódnak, és ebben az esetben az 1940-es évekbeli háttér jól működik, a díszletek fantasztikusan néznek ki, és amblokk a látványra sem lehet semmi panaszunk. A produkció második felét már az akciójelenetek teszik ki, melyek pörgősek és élvezetesek, az egész filmről elmondható, hogy leköti a nézők figyelmét.

Az Amerika Kapitány nem próbálja meg túlvállalni magát hanem jó iparos munkaként teljesíti a feladatát. A szereplők felvezetése jó, az akciók működnek, van főhős és főgonosz, vannak utalások a többi Marvel-filmre, van szerelmi szál, és hű maradt a képregényes-alapanyaghoz is (már amennyire meg tudom ítélni). Ebből adódik viszont az is, hogy a produkció egyáltalán nem maradandó emlék, még a saját műfaján belül is legfeljebb a középmezőnyben állja meg a helyét.

Ahogy említettem, a színészekre nem lehet panaszunk. A Kapitány szerepére Chris Evans-t castingolták, akire nem tudok mást mondani, minthogy korrekt alakítást nyújt. Nem mellesleg elképesztő az a technika, amellyel a testi átalakulásait ábrázolták. Steve Rogers a film során legalább 30 cm-t nő, és széltében minimum megduplázza magát - a vizuális trükkök nagyon hitelesen visszaadják ezt a változást. A karakter viszont nem tartogat komoly meglepetéseket - egyszerű amerikai mintapolgár, aki kötelességtudó, bátor és hűséges, nem túl izgalmas szereplő, és a szuperhősök között is találhatunk nála sokkal érdekesebbeket. A főgonosz ezúttal Johann Schmidt (a Vörös Koponya), aki a náci elit-kommandó, a Hydra vezére is egyben, őt Hugo Weaving játssza kiválóan. Csak mellékszerepben, de itt lesz még a Dominic Cooper által alakított Howard Stark, aki nem más, mint a Vasember apja - nagyon jó ötlet volt az ő szerepeltetése, üde színfolt a produkcióban, és sokszor fogunk benne Tony Stark-ra ismerni.

A film legnagyobb gyengéje szerintem, hogy rendkívül kiszámítható és sablonos. A karakterek egydimenziósak, a sztorit már ezernyi alkalommal láthattuk korábban, és némely jelenet már-már fájóan hollywood-i lett. Van egy szerelmi szál is, amely Steve és Peggy Carter ügynök között zajlik - mondanom sem kell, hogy ez a vonulat halovány, nagyon erőltetettnek hat, és semmi funkciója nincsen a kötelező sablonok betartásán kívül. Szembetűnik, hogy Joe Johnston rendező a rá nehezedő felelősség miatt végig a biztonságra játszott, és ahelyett hogy némi kreativitást és "lelket" vitt volna bele, újabb tucatfilmet produkált.

Átlagos popcornmozi lett tehát a Kapitány első nagy kalandja - ha nem nagyok az elvárásaink, akkor viszont biztos, hogy jól fogunk rajta szórakozni. Végig olyan érzésem volt, hogy ez a film egy megadott hollywood-i recept szerint készült el - a fele történetmesélés, a fele akció, gondosan válogatott nevekkel, pontosan adagolt humorral és love-storyval megfűszerezve. Ennek fényében adnék 7/10-et erre a filmre, egyszeri megnézésre azonban bátran ajánlanám mindenkinek.

IMDB: 6,8/10

Metascore: 66/100

Rotten Tomatoes: 80%

Amerika Kapitány: A tél katonája (2014)

2014-ben jött a kötelező Captain America folytatás, Joe Johnston-t azonban a Marvel Studio lecserélte Anthony és Joe Russo-ra, akik addig főként TV-s területen alkottak. Egyébként a Marvel sajátos szokása az, hogy a nagyobb filmjeit viszonylag ismeretlen rendezőkre bízza, de úgy tűnik beválik nekik ez a taktika, mivel a Bosszúállókhoz hasonlóan az Amerika Kapitány második része is jól sikerült produkció lett.

A film ezúttal már a modern Amerikában játszódik - miután a Kapitány az első rész végén elintézte a Vörös Koponyát becsapódott a gépével, és kb. 70 éven keresztül lefagyasztva pihent az északi-sarkvidéken. A tél katonája idején már a Bosszúállók cselekményén is túl vagyunk, a sztori kezdetén azt láthatjuk, hogy Steve Rogers kapitány igyekszik megtalálni a helyét, beilleszkedni a 2010-es évek társadalmába. Azonban, mint kiderül, az első részben megismert Hydra nevű terrorszervezet még mindig létezik titokban, és hamarosan támadást indít a S.H.I.E.L.D. fontosabb ügynökei, így a Kapitány és Nick Fury ellen is. Egyébként Hydra oldalán van a címszereplő Winter Soldier, ő lényegében egy nagyon jól kiképzett zsoldos, akihez a film legnagyobb csavara is kapcsolódik egyben. A történet tehát adva van - Amerika Kapitány összefog a Fekete Özveggyel, és közösen menekülnek üldözőik elől, valamint megpróbálják kideríteni, hogy ki is áll valójában a Hydra hátterében.

A tél katonája valóban jobb lett mint az első rész, de azt is el kell mondani vele kapcsolatban, hogy ez már elsősorban akciófilm, és nem képregényadaptáció. A rendező Russo-testvérek azt a taktikát választották, ami már másoknak bevált mondjuk a Birodalom visszavág, vagy A sötét lovag esetében - a történet itt komorabb hangvételű, sötétebb, és nagyobb a tét mint előzőleg volt. Nem lehet panaszunk a forgatókönyvre sem, ugyanis a film tényleg egy percig sem ül le - minimum minden 10. percben kapunk valami látványos golyózáport vagy menekülős jelenetet, miközben az események is előrébb gördülnek. Az akciókat fölösleges lenne részletezni, mivel nagyjából minden Marvel-filmre elmondható, hogy ezek a részek veszettül látványosak és lebilincselőek, itt pedig szerintem kifejezetten sikerült felülmúlni az első részben látottakat. Azt azért elmondanám, hogy én nem olyan néző vagyok akit a látvánnyal meg lehetne vásárolni, és engem speciel zavart, hogy a film végi csatában olyan volt, mintha a rendezőpáros bekattant volna, és egy minden addiginál nagyobb robbanásáradatot zúdított a fejünkre - ezt a részét egyik Marvel-filmnek sem szerettem, mert ilyenkor mindig eltúlozták azt, ami addig jól működött.

Azt is meg kell említeni, hogy Amerika Kapitány karaktere itt már némileg megváltozott, és hál'istennek a pozitív irányba. Az első részben egy sablonkaraktert ismerhettünk meg, aki minden közhelyes tulajdonságot magán viselt, őszintén szólva egy szerethető, de eléggé érdektelen hős volt a szememben. A második részben a Kapitány már inkább hasonlít egy megviselt háborús veteránra, mint egy szuperhősre, nem egy jópofizó képregényfigurát látunk, hanem egy hús-vér embert. Még mindig nem annyira ütős szereplő mint mondjuk egy Batman vagy Vasember, de már kezdi megközelíteni a szintjüket, kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle a Civil War-ban. Főbb szerepet kapott még a Fekete Özvegy is, aki olyan mint eddig - a munkáját rideg profizmussal végzi, de a személye továbbra is egy rejtély marad. Ilyenfajta kérdőjel még a Tél Katonája is, akivel kapcsolatban van egy megdöbbentő húzása a filmnek, ám érezhetően csak azért szerepel, mert minden Marvel-filmben kell lennie egy gonosznak.

Ennél a filmnél már nem annyira fontos kiemelni a színészi alakításokat - egyrészt azért, mert nem egy karakterközpontú produkcióval állunk szemben, másrészt mert már bőven volt idejük belerázódni a szerepeikbe. Chris Evans jó Amerika Kapitány, Scarlett Johansson és Samuel L. Jackson a szokásos formáját hozza, de kiemelném Robert Redford alakítását, aki egy igazán tenyérbemászó figurát formál meg Alexander Pierce ügynök személyében.

Volt még egy észrevételem a filmmel kapcsolatban, ami inkább egy negatívum: mégpedig az, hogy némely történeti csavar azért nem működik kellőképpen, mert már korábban ezernyi alkalommal ellőtték. Itt most egy kicsit spoilereznem kell, de engem kifejezetten zavar az, hogy a Marvel nem meri elengedni a fontosabb szereplőit - sokszor eljátszották már a sorozat filmjeiben, hogy egy központi szereplő meghal, aztán fél óra múlva feltámasztják. Ez eleinte még döbbenetesként és érdekesként hatott, de mostanra nagyon elcsépelték ezt a húzást, és a Winter Soldier film esetében ez engem idegesített.

Összegzésképp elmondható, hogy az Amerika Kapitány: A tél katonája szinte minden tekintetben túltett az első részen - több és látványosabb benne az akció, jobbak a szereplők, jobb a történet és a hangulat is. Az amerikai nézők és a sajtó imádta a filmet, nekem is tetszett, de azért elájulva nem voltam az alkotástól - 7,5/10-re értékelném, ennél többet nem adnék rá. Most pedig jöhet a Polgárháború, aminek akkora pozitív visszhangja van már most, hogy felkeltette az érdeklődésemet...

IMDB: 7,8/10

Metascore: 70/100

Rotten Tomatoes: 89%