Le sem csillapodott még az Amerika Kapitány körüli felhajtás, máris itt a következő képregényfilm, amely a Marvel másik szupercsapata, az X-Men legújabb kalandját meséli el. 2011-ben Az elsők alcímet viselő résszel indult útjának a modern trilógia, melyet az általam is kedvelt Matthew Vaughn rendezett, majd visszatért az egész X-Men filmsorozat atyjának tekinthető Bryan Singer, aki Az eljövendő múlt napjaival szintén egy jó alkotást produkált. Nagyon szeretem a képregényfilmeket, így hát nekem is nagy elvárásaim voltak az Apokalipszissel kapcsolatban - tulajdonképpen nem kellett csalódnom a filmben, de tény, hogy az új trilógia záróepizódja nem találja fel a spanyol viaszt...

Bár a mutánsok először a 20. század folyamán kerültek nyilvánosság elé, nem nagy meglepetés, hogy a történetük sokkal korábbra nyúlik vissza. Jelen esetben egészen az ókori Egyiptomig, ahol a bevezetőben megismerhetjük En Sabah Nur-t, a történelem első ismert mutánsát. Egyiptomban a különleges képességei miatt istenítették őt, ám voltak, akik féltek tőle, és összeesküvést szőttek ellene, ami olyan jól sikerült, hogy egy alkalommal En Sabah Nur-t többezer éves nyugalomra szenderítették.

A felvezetés után az 1980-as évek elején folytatjuk a sztorit, ahol minden a lehető legnagyobb rendben van - Az eljövendő múlt napjai lezárása után a mutánsok és az emberek megbékéltek, a Charles Xavier által vezetett X-Akadémia virágzik, és olyan új tanoncokkal bővült, mint Jean Grey , Küklopsz, vagy Árnyék. Magneto eközben Lengyelországban rejtőzött el, és igyekszik hétköznapi módon élni, elvegyülni a "normális" emberek között. En Sabah azonban hamarosan feltámad, és miután ráeszmél, hogy az emberiség mit művelt a világgal, elkezd maga köré mutánsokat toborozni, és rázúdítja a világra az apokalipszist.

Lényegében a megszokott X-Men sztorival állunk szemben, csupán az Apokalipszis szeretne minden korábbinál grandiózusabb és lehengerlőbb lenni. Több hasonlóságot észrevettem Az ellenállás végéhez kapcsolódóan - egyrészt a sztori volumene miatt, másrészt itt is rengeteg szereplő van mozgósítva, és minden korábbinál kidolgozottabb látványvilággal állunk szemben. Az Apokalipszis kinézet tekintetében egyértelműen veri a sorozat eddigi epizódjait - a film második felében olyan szintű akcióáradatot kapunk, amelyhez leginkább csak a Marvel másik történetvonala, a Bosszúállók ér fel.

Kiváló húzás volt Singertől, és a forgatókönyvíró Simon Kinbergtől, hogy minden korábban nagy népszerűségnek örvendő szereplőt behoztak a filmbe, ráadásul bőven teret is engedtek nekik. A második részből nagy kedvencem volt Árnyék, aki 13 év elteltével visszatért a vászonra, ráadásul normális játékidőt kapott, de kiemelném még Quicksilvert, akihez megintcsak az egész produckió legjobb jelenete kapcsolódik, és amblokk szinte minden olyan rész brilliáns, amelyen ő szerepel. Ők ketten szerintem kiemelkedtek a szereplők közül, legalábbis a szórakoztatás tekintetében biztosan.

Az előbb említett mutánsok viszont csak mellékszereplők, a középpontban ismét X professzor és Magneto konfliktusa, illetve az új főgonosz, En Sabah ténykedése áll majd. Charles karaktere nem igazán változott, vele kapcsolatban a szokásosat kapjuk, jó ötlet volt viszont, hogy Magneto-t egy kevésbé ismert oldaláról láthatjuk a film elején. Eddig sem volt ő egy igazán gyűlöletes szereplő, most viszont szerintem kifejezetten rokonszenvessé tették őt. Az Oscar Isaac által alakított főgonosz nem tartogat semmi rendkívülit - egyszerű sablonkarakterrel állunk szemben, akinek személye és motivációi nem teljesen tiszták, és akkor még finoman fogalmaztam.

A film forgatókönyvét egy tavasz-végi blockbusterhez képest nem nevezném rossznak, de az is igaz, hogy tele van lyukakkal és megválaszolatlan kérdésekkel (ismét egy hasonlóság Az ellenállás végével). Azt már említettem, hogy szerintem En Sabah karakterén dolgozhattak volna még, és nekem úgy tűnt, mintha az Apokalipszisnek gondjai lennének a többi film sztorijához való illeszkedéssel - itt nem az előzményekre gondolok, hanem a régi X-Men trilógiára, ami elvileg ennek a résznek a folytatása. Sőt, olyan szinten gond van a rengeteg karakter szerepeltetésével, hogy némelyik jelenetben egyszerűen érthetetlen a szereplők viselkedése, Magneto döntésein például én nem mindig tudtam kiigazodni. Az is tény, hogy szerintem Singer egyáltalán nem próbálta meg továbbvinni/továbbfejleszteni az X-Men sorozatot minőség tekintetében, inkább biztonságosan a már jól bevált sémához nyúlt. A hónap másik nagy szuperhősfilmje, az Amerika Kapitány: Polgárháború azért volt nagyon jó mert újdonságot vitt a saját sorozatába (ha nem is túl nagyot), ennél a filmnél viszont csak a korábbi X-Menek újrahasznosított elemeit láttam, csupán nagyobb költségvetéssel.

Kicsit meglepett az, hogy a filmnek milyen negatív kritikai fogadtatása volt világszerte. Való igaz, hogy nem kell nagyon erőlködni ahhoz, hogy bele tudjunk kötni az X-Men: Apokalipszisbe, de azért én jól szórakoztam rajta. Semmiképp nem nevezném rossz filmnek, a saját műfaján belül pedig pláne nem. Nekem a tempó sem jelentett gondot, bár azt hozzá kell tenni, hogy aki egyáltalán nem érdekelt az X-Men világában az be ne üljön a filmre, mert a 144 perc nagyon lassan fog eltelni számára, és az első háromnegyed-órában tényleg nem történik semmi érdekfeszítő dolog. Bryan Singer precíz rendezőként hozta a kötelezőt, bár le sem tagadhatná, hogy a Fox unszolására vállalta be az Apokalipszis rendezését. A címet és az előzetes promóciókat figyelembe véve én azért valamivel nagyobb dobásra számítottam, talán nem voltam egyedül, és ez lehet az oka a a csalódásnak és a negatív értékeléseknek - 7/10-et adnék a produkcióra.

IMDB: 7,8/10

Metascore: 51/100

Rotten Tomatoes: 51%