Nem állok távol a valóságtól, ha azt mondom, hogy az új Ghostbusters-filmet már azelőtt mindenki utálta, mielőtt egyáltalán kijött volna. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az eredeti, 1984-ben megjelent film már kultstátuszba került, és sokaknál kicsapta a biztosítékot, amikor az előzetesek alapján fény derült arra, hogy a remake-ben egy csapat nő lép Bill Murray, Dan Aykroyd, és Harold Ramis helyére. Én sem voltam túl optimista, és egy percig sem gondoltam, hogy az új film egyáltalán a régi közelébe érhet, sőt, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán szükség van még egy következő Szellemirtókra. A rendező, Paul Feig viszont okot adott némi bizakodásra - bár kiemelkedően jó alkotást még nem tett le az asztalra, de korábban már produkált néhány igazán szórakoztató filmet. Szóval, összességébe véve egy siralmasan gyenge, de a maga módján vicces és szórakoztató Ghostbusters újragondolásra számítottam - nem is alaptalanul, mivel pontosan ezt kaptam.

Mivel remake-ről beszélünk, ezért az új film semmilyen módon nem próbálja meg folytatni az első két Szellemirtók-filmet. A 2016-os New York-ban járunk, ahol megismerhetjük női tudósainkat, azaz Abby Yatest (Melissa McCarthy), Erin Gilbertet (Kristen Wiig) és Jillian Holtzmannt (Kate McKinnon), akik többé-kevésbé mindannyian a paranormális-jelenségek "rajongói". Éppen emiatt mindannyian nagyon lelkesek lesznek akkor, amikor a városban bejelentenek egy kísértet-támadást: miután a saját szemükkel látják, hogy a bejelentés nem volt alaptalan, úgy döntenek, indítanak egy magánvállalkozást, és elkezdik becserkészni a New York-ban garázdálkodó szellemeket. A női Ghostbusters-alakulathoz később csatlakozik az ex-jegypénztáros Patty (Leslie Jones), és a meglehetősen idióta portás, Kevin (Chris Hemsworth).

Túl nagy meglepetések nem fognak érni minket a film nézése közben, ugyanis idővel rájövünk, hogy egy teljesen átlagos Paul Feig-produkcióval állunk szemben. A rendező által nagyon kedvelt, és sűrűn castingolt Melissa McCarthy most is központi szerepet kap, a humorvilág pedig a Kémben, vagy a Női szervekben is megismert kitekeredett, elborult agyú poénokkal operál. Úgy is fogalmazhatnék, hogy akinek korábban tetszett az előbb említett két alkotás, az a Szellemirtókon is jól fog szórakozni, viszont akinek nem tetszettek a rendező korábbi filmjei, az nem itt fogja megkedvelni Paul Feig alkotásait. Szinte nincs is olyan jelenet, amelyben ne történne valami vicces dolog (azért egy pár helyen eléggé erőltetik) - véleményem szerint a Ghostbusters alatt ki lehet kapcsolódni, és valóban lehet rajta nevetni, ám igényes szórakozásra senki ne számítson.

Bár meg voltam győződve arról, hogy nagyon kínos dolog lesz nézni a női Szellemirtók-csapat ténykedését két órán keresztül, el kell ismernem, hogy az új főszereplő-gárda nem lett rossz. A négy színésznő jól működik együtt, megvan köztük a dinamika, közülük is kiemelném Kate McKinnon alakítását, aki szerintem messze a legjobb karaktert hozta a filmből. A trailerek alapján már előre elkönyvelték ezt a produkciót egy feminista propagandafilmnek - én nem éreztem túlzottan feministának az alkotást, bár tény, hogy az egyetlen kiemelt férfi szereplő, azaz Chris Hemsworth karaktere egy full-kretén fickónak van feltüntetve. Annak ellenére, hogy egy teljesen új sztorival állunk szemben, számos régi szereplő cameózik - Bill Murray, Dan Aykroyd, és Sigourney Weaver is visszatér az első két film szereplői közül, bár csak egy-egy rövid jelenet erejéig (ám azok jól illeszkednek az új filmbe, és adnak egy-egy jó poént).

Valószínűleg már így is többet dicsértem a filmet, mint bárki más, de számomra a látványvilág sem okozott csalódást. A képi világ igyekszik hű maradni az eredeti produkcióhoz, például számos kísértet megőrzi a '84-es formáját, csak 2016-os technikával. Az akciók jól néznek ki és szórakoztatóak, valamint kellő mennyiségben kapunk belőlük (mellékesen megjegyezném, hogy a végjátéknál azért visszább vehettek volna a CGI animációkból).

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a Szellemirtók egy korrekt nyári vígjáték lett, ám sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Ez a produkció ugyanis elsősorban nem egy Ghostbusters-film, hanem egy Feig-komédia, amely (valószínűleg a nagyobb bevétel reményében) átvett néhány elemet a 32 évvel ezelőtti klasszikusból. Az új produkció egyetlen ponton sem képes túltenni az eredetin, hangulatában vagy humorában semmit nem ad vissza Ivan Reitman filmjéből. A remake elsősorban azoknak fog hatalmas csalódást jelenteni, akik valami hasonló stílusú sci-fi-vígjátékra számítottak - ezt sajnos nem sikerült az idén összehozni. Több mint valószínű, hogy az óriási mértékű közutálat is ennek a tényezőnek tudható be.

Ha nem létezne az első rész, és önálló filmként értékelném a női Ghostbusterst, azt mondanám, egy őrült, bugyuta, ám egész jó kis vígjátékkal van dolgunk. Ám én sem (ahogy mások sem) tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez egy remake, amely egy korábbi, kritikailag és pénzügyileg is sikeres filmet próbál felújítani - ebből a szempontból pedig rettentően gyenge lett. Pont emiatt értékelem ezt a filmet csak 5/10-re.

IMDB: 5,4/10

Metascore: 60/100

Rotten Tomatoes: 73%