2016 számomra a csalódás éve volt a filmfelhozatalt tekintve. Néhány idén mozikba került alkotást már hónapokkal előre vártam, és csak a vetítés végeztével döbbentem rá hogy már megint olyan dologra pazaroltam a pénzem, amely legfeljebb időhúzásnak volt jó, de másnak nem igazán. Először a nyár folyamán tűntek fel számomra az Érkezés c. film plakátjai - rögtön gondoltam, hogy egy őszi szezonban megjelenő realista sci-fi-ről van szó, amely valószínűleg folytatja a Gravitáció, a Csillagok között, és a Mentőexpedíció sorát. Mivel már ezek az alkotások is tetszettek annak idején, Denis Villeneuve filmjét is nagy érdeklődéssel vártam: főként azért, mert a rendező hatalmas ígéretnek számít a szakmájában, és már idáig is letett pár kiváló mozifilmet. Az Érkezés megtekintése után pedig azt állíthatom, hogy a produkció nem csak bőven megfelelt az elvárásaimnak, de idáig 2016 legjobb filmjének is tartom.

Az egész emberiség félelemmel kevert döbbeneten esik át, mikor kitudódik, hogy 12 idegen űrhajó landolt a Föld felszínén. A világon ezek után eluralkodik az általános pánikhangulat, a vezető nagyhatalmak fegyverkezésbe kezdenek, és mindenki felkészül arra, hogy a civilizációnk hamarosan kipusztul - azonban a földönkívüliek nem csinálnak semmit, csupán bizonyos időközönként beengedik az embereket a hajóikba, és furcsa üzeneteket bocsájtanak ki. Mivel az általuk használt kommunikációs formula számunkra értelmezhetetlen, ezért az amerikai hadsereg felkeresi Dr. Louise Banks nyelvészprofesszort (Amy Adams), hogy jöjjön rá valahogy a titok nyitjára, segítőtársnak pedig felveszik Ian Donnelly elméleti fizikust (Jeremy Renner) - kettejük feladata, hogy megteremtsék a kapcsolatot az emberiség, és az idegen faj között.

Az Érkezés nem az a fajta sci-fi, amely egy ismeretlen, fantasztikus világban játszódik - a filmen látható történések nagyonis könnyen elképzelhetőek, valóságosnak tűnnek, és megvan az az érzésünk, hogy valahogy így nézne ki az, ha egyszer tényleg meglátogatna minket egy távoli, intelligens faj. Bár a cselekmény lényegi részét a "heptapod"-nak keresztelt, hétlábú lények indítják be, ebben az esetben a földönkívüliek csak háttérszereplők: keveset látjuk őket, és akkor is csak sűrű, fehér ködön keresztül. Valójában itt egy emberközpontú drámáról van szó, amelyet az Amy Adams által alakított Louise vezérel, és gyakorlatilag minden történést az ő szemével látunk majd - nagyszerű karakterről van szó, akinek "fegyvere" a találékonysága és intelligenciája, amiket a végsőkig kihasznál a film során. Vele együtt éljük át belső vívódásait, végigkísérjük, amint először szembesül a nem kis terhet jelentő problémáival, majd megoldja azokat, és nem utolsó sorban hozzá kapcsolódik a film végi zseniálisan kivitelezett csavar, amely utólag minden jelenetnek értelmet ad. Nem lehet szó nélkül hagyni a színésznő érett, és rendkívül magabiztos alakítását, ugyanis nélküle ez a film nem lehetett volna olyan jó, mint amilyenre végül sikerült.

Az ilyenfajta filozofikus alkotásoknál újra és újra előkerül az emberi létről, a humán értékekről, és az emberi faj kritizálásáról szóló elmélkedés - a film ezen a téren is sokatmondó, ugyanakkor egy picit talán klisés is. Ahogy arra számítani lehet , a világunk már a legelején is gyanakodva fogadja az ide látogató fajt, majd eljön az a pont a történetben, ahol fegyvert ragadunk, és egy teljesen átlátszó ürüggyel ki akarjuk irtani őket - az önző, gyarló, és buta gondolkodásmódunkat már korábban is számos film kifigurázta, ám sajnos valószínűleg ez a téma állandóan napirenden lesz. Kiválóan felépített alkotásról beszélünk, minden egyes képkockának megvan a maga helye és ideje - egy ponton számomra kezdett zavarossá válni a sztori, és azt hittem elviszik a témát a hülyeség irányába, ám szerencsére a nagyszerű lezárás ezt fel tudta oldani. Itt spoiler-mentesen kitérnék a film végére: számomra azért múlta felül az Érkezés az eddig általam látott, hasonló stílusú produkciókat, mert ilyen szintű katarzis élményben még egyik esetében sem volt részem. A záró képsorok az érzelmekre hatnak, a megtekintés után pedig még biztosan hosszú időre megragadnak a fejünkben - nem lőném le a csavart, csak annyit mondanék, hogy a film átadja azokat az elemeket, amelyeket egy jó, modern-drámától elvárhatunk.

Az Érkezést leginkább ott lehet támadni, hogy valóban nagyon lassú lefolyású a film: bár sikerül fenntartania az érdeklődésünket, izgalmasnak semmiképp sem nevezhető. A fiatalabb korosztályból, valamint azok közül, akik nem fogékonyak az elgondolkodtató művészfilmekre (merthogy nálam teljes egészében belefér ebbe a kategóriába is) garantáltan többen unják majd az alkotást, és nem fogják utána sokra értékelni. Aztán ott van az a tény, hogy ez egy egyszereplős mozifilm - Jeremy Renner, és az ezredest alakító Forest Whitaker gyakorlatilag statisztál a főhősnő mellett, és csak nagyon minimális funkciójuk van az események alakításában. Akik pedig minden kérdésükre meg akarják kapni a a választ, és azt akarják, hogy Denis Villeneuve minden oldalról körbejárja a a földönkívüliek látogatását, lehet, hogy némi csalódással fogják befejezni a filmet - ugyanis maradnak elvarratlan szálak a stáblista után is, és lehet, hogy nem fog mindenkinek bejönni az a kimenetel, amiben a cselekmény végződik.

Azzal a közhellyel zárnám az írásomat, hogy jó érzés tudni azt, hogy napjainkban még ilyen filmek is a mozikba kerülnek. A sok blockbuster között jó volt beülni erre a lassú, de különleges sci-fi drámára, amely végre nem a látványelemekre van kihegyezve (bár hozzátenném, hogy azon a téren sem érheti megrovás az Érkezést). Tegyen vele mindenki egy próbát, mert akár tetszik, akár nem, erre biztos emlékezni fogunk évek múlva is - 9/10-et adok rá.

IMDb: 8,5/10

Metascore: 81/100

Rotten Tomatoes: 93%