2016.05.13.

Az X-Men: Apocalypse filmet előkészítve ebben az írásomban összegzem az X-Men filmsorozat klasszikus epizódjait, tehát lentebb a 2000 és 2006 között megjelent részekről olvashattok.. Mint minden széria, ez is megélte a maga tető - és mélypontjait, ám általánosságban azt lehet mondani, hogy az X-Men filmek nagyjából egyenlő szinten teljesítettek minőség tekintetében. Az összegzésben csak a széria fő csapásvonalára koncentrálok - így a kiegészítő epizódok, mint pl.: a Farkas nem fognak szerepelni, illetve a modern X-Menekről is csak később fogom feltölteni az összefoglalómat.

Figyelmeztetés: spoilerek előfordulhatnak.

X-Men: A kívülállók (2000)

Az első X-Men film 2000-ben jelent meg, és tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ez volt az első komoly Marvel film, ami készült. Akkoriban a Marvel már befutott képregénykiadónak számított, ám a filmiparban még korántsem volt annyira jelentős és népszerű, mint napjainkban. Ennek ellenére az első X-Men rendezését nem bízták a véletlenre - az akkoriban nagyon fiatal, és tehetséges Bryan Singer lett a rendező, aki már 1995-ben bőven bizonyított a Közönséges bűnözők c. remekművével.

Egy alternatív valóságban járunk, ahol a társadalom részét képezik az olyan személyek, akik mutálódás következtében különleges képességekre tettek szert. Természetesen a "normális" emberek nem mind nézik jó szemmel azt, hogy mutánsok élnek közöttük, ezért a társadalomban folyamatos a feszültség, az amerikai politikai vezetés pedig a béke megőrzése végett törvényt akar hozatni arról, hogy erővel különítsék el a mutánsokat az "egészséges" emberektől.

Ezekben az időkben a különleges képességekkel bíró személyek elkezdenek két táborra oszlani. Charles Xavier professzor létrehoz egy iskolát, ahol a mutánsok békésen és biztonságosan tanulhatják meg kontrollálni a hajlamaikat. Ezt a közösséget nevezik X-Men-nek. A másik csoport Xavier régi barátjához, ám azóta ellenségéhez, Magneto-hoz csatlakozik - ők meg vannak győződve róla, hogy küzdeni kell az emberek elnyomása ellen, és erőszakkal kell kivívni a mutánsok uralmát.

Bryan Singer nagyon jól állt hozzá a témához. Az X-Men képregények rengeteg karakterrel, és meglehetősen gazdag sztorivilággal rendelkeznek, ám a film mégsem akar egyszerre mindent bemutatni - viszonylag kevés szereplőre fókuszál, és a cselekmény sincs túlbonyolítva. A történet nem túl árnyalt, ám mégis kellően összetett ahhoz, hogy egy kicsit agyaljunk rajta. Nincsenek olyan jelenetek, vagy csavarok, amelyek váratlanul érnének bennünket, sőt, igazából az első X-Men film teljes egészében egy hollywoodi sablonsztori - ez mégsem hiba, mivel eközben pörgős és szórakoztató.

A film leginkább a Hugh Jackman által játszott Farkast (akit szerintem inkább Rozsomáknak kellene nevezni) és az Anna Paquin által alakított Vadócot helyezi a középpontba. Tulajdonképpen ők ketten, illetve X professzor és Magneto vannak valamennyire kibontva, a többi szereplő hozzájuk képest némileg háttérbe szorul. Ám az X-Men többi, jelentősebb tagja is szerepet kap - itt lesz például Küklopsz, Jean Grey, Ciklon, a másik oldalon pedig feltűnik Mystique, Kardfog, és Varangy is. Nem lesznek gigászi harcok, romba dőlő városok, vagy egyéb nagyszabású akciók, mivel az első X-Men film fő funkciója az előkészítés volt. Nagyszerűen megágyaz a későbbi epizódoknak, úgy, hogy önálló filmként is helytáll.

A castingolás nagyszerűen sikerült. Patrick Stewart és Ian McKellen zseniális választás volt X professzor illetve Magneto szerepére - aki előzetesen ismerte az X-Men képregényeket, annak olyan érzése lesz, mintha egyenesen a lapokról ugrottak volna át a vászonra. Természetesen Hugh Jackman Farkasa is kiemelkedő - Jackman olyannyira eggyé válik a karakterével, hogy később le is szerződteték az összes többi X-Men filmre, és valószínűleg egy életre kisajátította a szerepet.

Bár az akció mennyisége és minősége nem hasonlítható mondjuk egy Bosszúállók szintű alkotáshoz, mégis jól van adagolva, és amikor van, akkor látványos. A CGI animációk 2000-hez képest kifogástalanok, mai szemmel nézve viszont talán már nem annyira ütősek, mint anno.

Az X-Men nem azért jelentős film, mert annyira hibátlan lenne. Bármennyire jól is van kivitelezve, végig érződik rajta, hogy ez csak afféle előkészítés/bemelegítés a későbbiekre. Néhány jelenetet és beszólást én nagyon erőltetettnek és gyerekesnek éreztem - ilyenkor úgy tűnt, mintha a film nem tudná eldönteni, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek akar-e szólni. Viszont mégis jelentős filmről beszélünk, mivel nem csak a saját franchise-nak adta meg a kezdőlökést, hanem az egész Marvel mozis univerzumnak. Miután véget ért a történet, és felgördült a stáblista úgy voltam vele, hogy már nézem is a folytatást - a lezárás nagyon jó lett, és amellett, hogy teljesség érzetünk lesz tőle, bőven magába foglalja a folytatások lehetőségét is. 2003-ban aztán el is készült a második rész, 2002-ben pedig Pókember eredetsztorijával bővült a Marvel franchise. Az X-Men: A kívülállók c. filmre 7,5/10-et adnék.

IMDB: 7,4/10

Metascore: 64/100

Rotten Tomatoes: 81%

X-Men 2. (2003)

3 év telt el, és 2003-ban jött az X-Men folytatása. Nem változtattak a nyerő recepten - a rendező továbbra is Bryan Singer maradt, és a főbb szereplőket játszó színészeket is újra szerződteték. A végeredmény pedig egy kb. ugyanolyan minőségű film lett, amely fenntartja a sorozat színvonalát, ügyesen továbbvéve azt.

A történet szorosan kapcsolódik az első részéhez, így előbb érdemes azt megnézni, és utána nekiállni az X-Men 2.-nek. Még mindig a nem túl messzi jövőben járunk, ahol a mutánsok és emberek közti ellentét korántsem oldódott meg, sőt, ha lehet még súlyosabbá vált. Egy magányos mutáns, akinek neve Árnyék, megkísérel merényletet végrehajtani az USA elnöke ellen, mivel az amerikai politika egyértelműen a fajtája ellen van. A meghiúsult gyilkossági kísérlet után a titkosszolgálat radikális lépésekre szánja el magát - a William Stryker ezredes által vezetett kommandós-különítmény erőszakkal akarja elfogni a szabadon lévő mutánsokat...

Eközben Magneto még mindig börtönben ül, jobbkeze, Mystique azonban szabadon van, és mestere kiszabadításán ügyködik. Az X-Men csapat Árnyék felderítésén dolgozik eközben, míg Stryker ezredes megpróbálja kideríteni, hogy pontosan hol található a Charles Xavier által vezetett X-Akadémia, hogy aztán lecsapjon az ott élő mutáns-tanoncokra.

Jó ötlet volt a történet szempontjából, hogy a régi szereplőket szinte mind megtartották, viszont melléjük jöttek új karakterek is, akiket már a képregényrajongók korábbról is ismerhettek. Kurt Wagner, álnevén Árnyék az eddigi egyik legizgalmasabb X-Men, nemcsak a teleportáló-képessége miatt, hanem maga a megjelenése és jelleme is érdekessé teszi őt - nekem speciel ő a kedvencem a szériából, ám sajnos egy kicsit kevés játékidővel rendelkezik. Szerepelni fog még a Jégember és Pyro is, akiknek már az első filmben is volt szerepük, viszont csak itt kapnak komolyabb figyelmet.

Az X-Men 2.-nek tehát rengeteg szereplője van, ám a film jól operál velük. A forgatókönyv jól van megírva, a sztori itt már egy fokkal árnyaltabb és összetettebb, mint előzőleg volt. Mivel a film hossza 2 óra, és nagyon sokmindenki szerepel benne, érthető, hogy a karakterek ezúttal sincsenek maradéktalanul kidolgozva, de ezt az adott körülmények között nem is igazán lehetett volna jobban megoldani.

Mivel a költségvetés ezúttal már jóval magasabb volt, Singer bőven ellátta a filmet akcióval. Földön-vízen-levegőben menni fog a küzdelem, szinte minden 10. perc után van valami látványos, vagy izgalmas jelenet, amely egyébként egy képregényfilmnél szerintem alapelvárás. A CGI technikára ugyanaz érvényes, mint korábban - jól néz ki, de azért már érződik, hogy azóta több mint egy évtized eltelt már.

Nagyon tetszett, hogy a film nem riad vissza a váratlan húzásoktól sem. Itt jobban elmélyül már az X-Men világa, megvilágosodnak például Farkas múltjának bizonyos szeletei, valamint eljön az a pont a történetben, amikor a korábban ellenségeskedő mutánsok összefognak, hogy közösen gyűrjenek le egy sokkal veszélyesebb ellenfelet. Sokszor a jelenetek ötletesek és kreatívak, jól kihasználja a film a képregény-alapanyag által nyújtott lehetőségeket. A változatos képességekkel bíró szereplők színessé teszik a produkciót, már önmagában nagyon jó szórakozás nézni a különféle hősök ténykedését.

A színészi játék nem igazán változott. Továbbra is maradtak az olyan nagyszerű szereplők, mint Hugh Jackman, Ian McKellen, Patrick Stewart, vagy Halle Berry, akik a szokásos színvonalon hozzák a karaktereiket. Azt nem mondanám, hogy az X-Men 2. egyértelműen jobb film lenne, mint az első volt, de az biztos, hogy ugyanazt a színvonalat eléri - kiváló blockbuster, amelyen biztos jól fognak szórakozni a képregény- vagy esetleg a sci-fi filmek rajongói. Az értékelésem ezúttal is 7,5/10.

IMDB: 7,5/10

Metascore: 68/100

Rotten Tomatoes: 86%

X-Men: Az ellenállás vége (2006)

Eltelt a szokásos 3 év, és 2006-ban jött ki az eredeti X-Men trilógia záróepizódja, amely Az ellenállás vége alcímet kapta. Előre sejteni lehetett, hogy itt már gondok lesznek, ugyanis a korábbi rendező Bryan Singer lemondott a harmadik rész rendezéséről, mivel ekkor ő épp a Superman visszatér c. filmmel volt elfoglalva. A helyére Brett Ratner került, aki nem volt a legbiztosabb választás, mivel igazán jó filmet addig ő még nem tett le az asztalra (és azóta sem). A régi szereplőgárda hál' istennek megmaradt, bár ez nem jelentett garanciát egy jó filmre. A továbbiakban erősen spoilerezni fogok, ennél a filmnél ezt sajnos nem nagyon lehet kikerülni...

Az előző rész azzal ért véget, hogy az X-Men csapat sikeresen elhárította a mutánsokra leselkedő veszélyt, ám Magneto és Pyro meglépett, valamint Jean Grey meghalt. Ez persze súlyos veszteség volt az X-Men számára, és hamarosan rá kellett döbbeniük, hogy a mutánsok még mindig nincsenek biztonságban. San Franciscoban a tudósok kifejlesztettek egy szérumot, amellyel képesek elvenni a szupererővel rendelkező lények képességeit, átlagos emberré visszaváltoztatva őket, ezt a szérumot pedig tömegesen akarják bevetni ellenük. Magneto ekkor úgy dönt, hogy diplomácia helyett inkább sereget toboroz a mutánsokból, és erőszakot alkalmaz majd az emberek ellen - elkerülhetetlen, hogy háború törjön ki.

A film hangulatában igyekszik követni a Singer által kijelölt utat, ám itt már nem működnek olyan jól a dolgok. A harmadik rész sztorija tele van logikai bakikkal, megmagyarázatlan kérdésekkel, és őszintén szólva némelyik jelenet iszonyú hülyére sikeredett. Kb. a film egyharmadánál kiderül, hogy Jean Grey mégsem halt meg - szerintem ez nagyon rossz húzás volt - de ahelyett, hogy újra a régi lenne, ezúttal Magneto jobbkeze válik belőle. Ezt a hirtelen pálfordulást a film mindössze két mondattal próbálja nekünk megmagyarázni, de már maga a jelenség is nagyon abszurd.

Tele van a film bugyuta jelenetekkel - némelyik iszonyú nyálasra sikerült, némelyik pedig egész egyszerűen méltatlan egy ekkora költségvetésű képregényadaptációhoz. Néhány főbb karakter meghal a filmben, és talán itt el is érkeztünk a legkínosabb jelenetekhez. Küklopsz halála teljesen megmagyarázatlan és érthetetlen, Mystique úgy végzi, mintha semmi jelentősége nem lett volna, pedig az előző két részben kulcsszerepet játszott, de ez még mindig semmi ahhoz képest, ahogy X professzor-t írják ki - ő volt az egész X-Men atyja, mindenki mentora és az egyik legnagyobb hatalmú mutáns, itt pedig kb. 5 perc leforgása alatt elintézik a karakterét, utána pedig mintha mi sem történt volna. Ha már itt tartunk, mindenképp kitérnék Magneto bukására is - ő ugyan nem hal meg, de nevetséges módon győzik le.

Jönnek új szereplők, és velük együtt újabb megválaszolatlan kérdések is. Kicsoda Bestia, Kitty Pryde, vagy Colossus, és hogy kerülnek az X-Men-be, ha a korábbiakban még csak utalás sem volt rájuk? Hová tűnt Árnyék, aki az előző rész egyik legtöbb lehetőséget tartogató szereplője volt? Miért csatlakoznak a mutánsok Magneto-hoz, ha egyáltalán nem ismerik őt, és a motivációit? Ezeken kívül még rengeteg ilyet fel lehetne tenni, a forgatókönyv azonban szinte semmire nem ad magyarázatot. Bemutatkozik egy Angyal nevű mutáns is, aki viszont annyira halovány lett, hogy akár teljes egészében ki lehetett volna hagyni a filmből, mivel semmi funkciója sincs.

A film beleesik abba a hibába, amely már számos képregényadaptációnál előfordult: túl sok történeti szállal próbál meg operálni, amelyeket nem tud megfelelően kibontani (nem csoda, mivel a játékidő alig több mint másfél óra). Az első két X-Men óvatosan, lépésről lépésre építkezett, próbálta megtartani az egyensúlyt a sztorizás és az akció között, az új karaktereket pedig fokozatosan írta bele a történetbe - itt elfelejthetjük ezt a tendenciát. Az egész produkcióról ordít, hogy Brett Ratner alig ismerte az alapanyagot amiből dolgozott, és nekem úgy tűnt, mintha csak "muszályból" rendezte volna meg ezt a filmet, mert mindenáron kellett valaki Bryan Singer helyére.
Azért, hogy valami pozitívat is írjak, a film a maga módján szórakoztató. Nincs túlhúzva, az akciójelenetek jól néznek ki, az animációk sokat fejlődtek az első film óta. Illeszkedik az előzményekhez, és nem rontja le olyan mértékben a sorozatot, mint pl. a '90-es években a Batman és Robin tette a sajátjával. Viszont szerintem a kisebb pozitívumok ellenére is az X-Men: Az ellenállás vége lett a széria leggyengébb darabja (feltéve hogy nem számítjuk a borzalmasra sikerült Farkas mellékepizódokat). Egyszer végig lehet nézni, de utána hamar el fogjuk felejteni: erre a produkcióra 5/10-et adnék.

IMDB: 6,8/10

Metascore: 58/100

Rotten Tomatoes: 58%