2016.04.12.

Megmondom őszintén, hogy sokáig nem voltam nagy sorozatrajongó. Valahogy mindig zavart az, hogy ahhoz, hogy megismerjek egy komplett történetet, végig kell néznem több tucat, vagy akár több száz órányi epizódot, át kell vergődnöm számos üresjáraton, és adott esetben egy évet kell várnom arra, hogy érkezzen az új évad. Azonban az is félelmetes, hogy a 2000-es évek folyamán mennyit fejlődött ez a műfaj - a sorozatgyártást ugyanis simán fölhozták a hollywood-i filmgyártás színvonalára, mind technikai, mind dramaturgiai szempontból, és többször előfordult, hogy neves filmszínészek (mint pl.: Matthew McConaughey, Kevin Spacey, James Franco) tűntek fel a TV-képernyőkön.

A Breaking Bad pedig egy olyan széria volt, amiről szinte kivétel nélkül csak jót hallottam. Számos ismerősöm próbált meg rávenni, hogy kezdjem el nézni ezt a sorozatot, mondván milyen zseniálisan jó, így hát egyszer rászántam magam. Nem bántam meg. Már az első epizódtól kezdve magával rántott a sztori, kb. egy hónap alatt mind az öt évadot ledaráltam, és ami a legjobb, hogy utána néztem volna tovább, legalább még öt évadon keresztül...kétségtelen, hogy ebben az esetben nem csak a 2010-es évek egyik legmeghatározóbb sorozatáról, de a valaha volt egyik legjobb TV-s szériáról van szó.

Vigyázat, az írásomban spoilerek lehetnek!

A történetünk Új-Mexikó állam kopár vidékén veszi kezdetét, ahol megismerkedünk egy helyi középiskola kémiatanárával, Walter White-al és családjával. A White-család teljesen átlagos amerikai középosztálybeli életet él, és ez így is marad mindaddig, amíg ki nem derül, hogy Walter-nak tüdőrákja van, amelybe minden bizonnyal rövid időn belül bele fog halni. Ekkor persze borul minden, és Walter a gyógykezelések helyett azon kezd el gondolkozni, hogy halála előtt hogyan szerezhetne komolyabb pénzösszeget a felesége Skyler, és a fia, Walter Jr. számára.

A legkézenfekvőbb megoldásnak a kábítószer-kereskedelem tűnik, mivel egy véletlen folytán Walter megtudja, hogy korábbi tanítványa, Jesse Pinkman már benne van a környék amfetamin-bizniszében. Hamarosan Mr. White és Jesse közös amfetamingyártásba kezdenek, ám, ahogy azt sejteni lehet, nem fog minden zökkenőmentesen menni. Pár hónapon belül Walter White-ből Heisenberg lesz, Új-Mexikó legnagyobb drogbárója, aki olyan mennyiségű kábítószert forgalmaz, és akkora pénzekkel rendelkezik, amelyről az elején még álmodni sem mert volna, ám ennek az az ára, hogy neki, és a családjának folyamatos rettegésben kell élnie...

A Breaking Bad-nek két főszereplője van, akik máshonnan indulnak, és máshova érkeznek - Jesse Pinkman-ről és Walter White-ról van szó. Jesse eleinte egy jópofa, laza, vicces srác, akit nem túlzottan érdekel semmi, és aki mindig a mának él - a drogkereskedelemben eltöltött évek azonban olyan mértékben torzítják a személyiségét, hogy a végére egy meghasonlott, depressziós, kiégett figura lesz, aki ugyan sokat tanult az élettől, de már csak árnyéka régi önmagának. Jesse őszinte karakter, és stílusa, valamint a hozzá kapcsolódó sokszor humoros, sokszor szívbemarkoló jelenetek miatt nagy közönségkedvenc lett, mellesleg Aaron Paul kiválóan hozza a karakterét.

Ám aki egyértelműen a hátán viszi a sorozatot, az Walter White. Az őt alakító Bryan Cranston a sorozat elején azt az instrukciót kapta a szerepéről: vigye el Walter személyiségét Mr. Chips-től a Sebhelyesarcúig. Cranston ezt az elvárást olyan mértékben teljesítette, hogy talán a valaha volt legjobb TV-s antihős vált belőle. Walter élete egyszerre mutat egy pozitív és egy negatív karriertörénetet is - drogbáróként olyan mértékben feltornássza magát a ranglétrán, hogy a sorozat vége felé a Heisenberg névre nem csak az utcai junkie-k, de még a mexikói Cartel tagjai is összerezzennek. Ahogy megízleli a hatalom ízét egyre mohóbb, módszereiben pedig egyre könyörtelenebb lesz, ám a hátrahagyott hullahegyek csak a pénzt hozzák meg neki, minden mást elvesznek tőle. A negatív oldala ennek a karriernek az, hogy Walter emberileg olyan mértékben tönkremegy, hogy idővel már szinte a tükörbe sem tud nézni. Apránként veszít el minden támogatást, ami korábban meg volt neki - a célja idővel már nem az, hogy a halála után a családjának jó életet biztosítson, hanem az, hogy a saját kapzsiságának eleget tegyen. Nem lehet eleget dicsérni Bryan Cranston-t ezért a színészi teljesítményért - 2014-ben meg is kapta a Golden Globe-díjat, abszolút jogosan.

Azonban a két amfetamingyáros antihősön kívül is akadnak még emlékezetes szereplők. A kimért, precíz, és kegyetlen Gus Fring egy bizonyos ponttól főgonoszként funkcionál, akiben Walter White az egyetlen szellemi kihívójára akad. Saul Goodman, a jókedélyű és éles eszű ügyvéd számos alkalommal húzza ki szereplőinket a bajból, az ő karaktere azóta külön sorozatot is kapott. Hank Schrader (aki Walter sógora) folyamatosan nyomoz majd Heisenberg után, és neki sikerül a leginkább megszorongatnia őt, tudtán kívül is. Ők egytől egyig jól eltalált szereplők, de sajnos vannak kevésbé jól sikerült karakterek is - Mary Schrader (Hank felesége) borzasztóan idegesítő, Skyler-nek és Walter Jr.-nak pedig elvileg együttérzést, esetleg sajnálatot kellett volna kiváltania a nézőből, hát ez sajnos nem jött össze. Skyler az egyik legnagyobb közutálatnak örvendő szereplő a szériából, a fia pedig olyan gyenge és funkcióvesztett szereplő, hogy akkor sem lenne gond, ha egyáltalán nem is szerepelne.

Mint már korábban utaltam rá, a sorozat forgatókönyve annyira kiváló, hogy már az elején rákap az ember a történtre. A Breaking Bad hatalmas fordulatszámon pörög, tele van fordulattal, ötletes, és érdekes jelenetekkel, na meg persze a műfaja miatt tele van erőszakkal is. Kendőzetlen objektivitással vázolja fel az alvilág működését, és bizony egyik szereplő sincs biztonságban (azért nem kell akkora vérfürdőre gondolni, mint mondjuk a Trónok harca esetében). Nem fél sokkhatás alá helyezni a nézőt, amely ad még egy pluszt a Breaking Bad erejéhez.

Azért egy kis hiba itt is akad, mégpedig, hogy a második és harmadik évad szerintem nem lett annyira erős - ezeknél a részeknél mintha az írók kifogytak volna az ötletekből, és itt egy kissé önismétlővé és monotonná vált a sorozat. Igaz, hogy a végére ismét felvette a sztori a kezdeti tempóját, és a lezárás is zseniális lett - valóban néztem volna még, ám azért egy kicsit örülök is annak, hogy befejezték, mivel öt évadnál többet már lehet, hogy nem lehetett volna kihozni komolyabb hibák nélkül. A sztori kerek egészet alkot, és ez így van jól.

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon miért pont a Breaking Bad lett minden idők egyik legnépszerűbb sorozata. Talán részben azért, mert bevezeti a nézőt egy olyan sötét, és farkastörvények-által uralt világba, amelyről egy átlagembernek kevés tudomása van. Az is közrejátszhatott a nagy sikerben, hogy a (javarészt) maradéktalanul kidolgozott és jól megírt szereplők között mindenki talál olyat, akit kedvel, és akinek szurkolni tud - a főbb karakterek árnyalt személyiséggel rendelkeznek, és változnak is. De persze nagy pozitívum még a történet is, amely néha döcög, néha klisés, de kiválóan működik, és biztos, hogy mindenkit le tud kötni. A Breaking Bad nagyon gyorsan vált az egyik kedvenc sorozatommá, irigylem azt, aki még nem látta, és először nézheti végig - 9,5/10-re értékelném.

IMDB: 9,5/10

Rotten Tomatoes: 95%