Megint itt egy olyan film, amiről előzetesen semmit sem tudtam, aztán egyszercsak pár hete berobbant a médiába, és mindenhonnan a reklámjait lehetett hallani. Az előzetesen megtekintett trailerek és TV-spot-ok alapján A lány a vonaton engem nagyon emlékeztetett az Alkonyatot, vagy A szürke ötven árnyalatát megelőző marketinghadjáratokra: adott egy sikerkönyv, amire lecsaptak a producerek, és a nagy bevételek reményében minél előbb filmet csináltak belőle - tök mindegy nekik a minőség, vagy egyáltalán az, hogy milyen alapon szedik el a nézők pénzét, csak profit legyen belőle. Úgy tűnik bevált a tervük: jelen sorok írásakor A lány a vonaton 25 millió dollárnál tart, de sajnos ez nem mentesíti attól, hogy milyen unalmas és félresikerült alkotás lett.

Rachel (Emily Blunt) élete egyre súlyosbodó alkoholizmusa miatt kezd kisiklani - munkahelyét elvesztette, férje, Tom (Justin Theroux) otthagyta, és egy másik nő, Anna (Rebecca Ferguson) oldalán kezdett új életet, ex-feleségét teljesen magára hagyva a bajban. Rachel kedvenc elfoglaltsága ezek után az lett, hogy naphosszat vonatozik New York és Philadelphia között, miközben az ablakon túli házakat, és azoknak lakóit bámulja. Egy ilyen alkalom során megakad a szeme egy fiatal szőke lányon, Megan-en (Haley Bennett), majd gyanítani kezdi, hogy az megcsalja barátját egy másik férfival. Hamarosan, totálisan bódult állapotban, és az életből teljesen kiábrándulva Rachel elhatározza, hogy leszáll a vonatról, és kideríti az igazat ezzel kapcsolatban, ám még azon az estén emlékezetkiesése lesz, és véres ruhában felébredve egy gyilkossági ügy közepén találja magát, ahol még ő maga is gyanúsítottnak számít.

Nem tudom mennyire van jogom ezt a filmet kritizálni, mivel nem olvastam a regényt (és sokáig nem is hallottam róla). Így viszont lehetőségem van A lány a vonatont önálló produkcióként értékelni, hiszen egy könyvadaptáció esetében az a legjobb, ha egymagában is megállja a helyét, és nem szorul utólagos magyarázkodásra és utánaolvasásra. Ezt a tényt olyan nagyszerű filmek támasztják alá, mint például A keresztapa, a Nagymenők, a Rekviem egy álomért, vagy a Harcosok klubja. Egyébként ha már itt tartunk, David Fincher neve nagyon sok helyen felmerült A lány a vonatonnal kapcsolatban annak ellenére, hogy nem vett részt a film elkészítésében: való igaz, hogy jelen alanyunk hangulatában és témájában is nagyon közel áll a 2014-es Holtodiglanhoz (amely egyébként egy nagyon jól sikerült Fincher-mozi lett).

Az egyik közös pont az előbb említett alkotással a műfaji besorolás: thriller. Ennek definíciója: olyan film/könyv amelynek cselekménye tele van izgalmas akciókkal, fordulatokkal, rejtélyekkel, kalanddal és feszültséggel. A könyvről nem tudok nyilatkozni, de A lány a vonaton adaptáció minden, csak nem feszült és izgalmas. A lényegi történések nagyon lassan veszik kezdetüket, de még a kibontakozás után sem annyira érdekfeszítőek, hogy meglepődjünk a fordulatokon, vagy esetleg izgulni tudjunk. Őszintén szólva, én végig unatkoztam ezt a filmet, abszolút nem érdekelt hogy ki a gyilkos, akinek kilétét már jó előre lehetett sejteni (egyébként spoiler nélkül elárulom, hogy egy totális klisé-karakter). Én még csak laikus néző voltam, de mennyire érdektelen lehetett ez a film egy olyan embernek, aki már olvasta az alapanyagot?

Nem akarom visszhangozni azt, amit már mindenki százszor elismételt a film kapcsán, de le sem lehet tagadni, hogy Tate Taylor rendező mindenben a Fincher-vonalat akarta követni: ez látvány terén sikerült neki és az operatőrének (Charlotte Bruus Christensen), A lány a vonaton nagyon komor film, ami sötét tónusokkal, kevés színnel operál, jól is áll a produkciónak. Ám ezzel számomra kimerült az összes pozitívum - a sztori nemhogy beszippantani, és magával ragadni nem tudott (ami műfajból adódóan kötelező lenne neki), de hamar eljött az a pont, hogy 5 percenként nézzek rá az órámra. A narratíva ráadásul ugrál az idősíkok között, amely egy profi rendező kezében nagyon kreatív eszköz lehet, de szakszerűtlen alkalmazása esetén csak összekuszál mindent - na, nálam most pont az utóbbi történt. Ahelyett, hogy darabonként összeállt volna a teljes kép, A lány a vonaton az én fejemben egy összefüggéstelen kagyvaszként maradt meg. Tipikusan az a film ez, amelynél úgy érzed, hogy csak a szabadidődet akarja rabolni.

A színész játék nem pocsék, de azért nem is valami eget rengető. Emily Blunt jól alakít, Haley Bennett és Rebecca Ferguson hozzák a kötelezőt, úgy ahogy Justin Theroux is (akit garantáltan minden feminista gyűlölni fog a film után). Érződik, hogy nagyon komolyan vették a feladatukat, és egy emlékezetes pszichológiai thrillert akartak volna megjeleníteni, nem az ő hibájuk, hogy a végeredmény egy erőltetett és szájbarágós tucatkrimivé vált. Több helyen olvastam, hogy már a könyv sem volt egy nagy durranás, de unaloműzőnek sokak számára bevált, és megmaradt egy átlagos, de olvasmányos regénynek - ebből végül lett egy átlag alatti, könnyen felejthető film. 4/10-et adnék rá.

IMDb: 6.7/10

Metacritic: 47/100

Rotten Tomatoes: 44%