Végre eljött az az idő, mikor minden évben új Star Wars-filmet köszönthetünk - a sorozat rajongójaként nekem is nagy örömömre szolgál, hogy már nem csak a Marvel, vagy a Transformers-fanok, hanem mi, vagyis a Csillagok háborúja-hívők is rendszeresen megkapjuk a kívánt filmélményt (általában így december közepe felé). Sokáig értetlenül figyeltem, hogy ha adva van egy olyan páratlanul gazdag filmes-univerzum, mint a messzi-messzi galaxis világa, amelyből ezernyi érdekes történetet lehet előcsalogatni mindenféle erőlködés nélkül, akkor miért nem jönnek az új epizódok - azonban a jogok felvásárlása után a Disney meghallgatta a rajongók kívánságait, és gőzerővel folytatta a sorozatot. Persze a legkonzervatívabb Star Wars-rajongók felhördültek, hogy az új részek ipari gyártása a minőség rovására fog menni, meg hogy "a klasszikus-trilógiát úgysem lehet már visszahozni", ám én erre kijelentem: ha továbbra is olyan színvonalú produkciókat kapunk, mint az idei Zsivány Egyes, akkor nekem semmi bajom a Disney üzletpolitikájával.

Először fordul elő, hogy lecsatlakozunk az ún. "fővonalról", és egy melléktörténetet nézhetünk végig, mely a Sith-ek bosszúja és az Új Remény közötti sötét, terrortól és elnyomástól terhes időkben játszódik. A folyamatosan épülő és erősödő Birodalom éreztetni akarja hatalmát, éppen ezért egy új szuper-fegyvert épít, amellyel sakkban tarthatja a galaxis népét. Mint tudjuk a fegyver neve Halálcsillag, és tűzerejével akár egész bolygók elpusztítására képes, ezzel pedig szinte az utolsó reménysugarat is kiöli azokból, akik eddig ellen mertek szegülni a Vader-Palpatine rezsim akaratának. Az egyenlőre még titokban szerveződő Lázadásnak sikerül megtalálnia Jyn Erso-t (Felicity Jones), aki nem más, mint a Birodalom szolgálatában álló mérnök, Galen Erso (Mads Mikkelsen) lánya. Mint kiderül, a Halálcsillag tervezése során Galen elrejtett egy hibát a rendszerben, mely lehetővé teszi az űrállomás elpusztítását, ám ehhez a Lázadóknak szükségük van a tervrajzra, amelyet a Birodalom féltve őriz egy ismeretlen helyen a galaxisban...

Amiért a Zsivány Egyes nagyon tetszett, az az, hogy végre behozott egy olyan szemléletváltást a Star Wars világába, amely az eddigi mozifilmekből véleményem szerint hiányzott, nevezetesen azt, hogy a történet ezúttal a galaxis "hétköznapibb" hőseire fókuszál. Bár már az eddigi epizódokban is kaptunk ízelítőt az ellenállók hitvány, poros, és vérrel áztatott napjaiból, a főszereplők rendszerint kiválasztott Jedi-tanítványok és mestereik, hercegnők, és nagy hatalommal bíró Sith-ek voltak. Ez azonban itt megváltozik: a Zsivány Egyes lázadói már nem bírnak különleges képességekkel, és semmilyen előnyük nincs a Birodalommal szemben - egyszerű és halandó emberekről van szó, akik az életüket kockáztatják egy eleve őrültségnek tűnő misszió keretében. Talán emiatt éreztem az eddigieknél keményebbnek a Birodalom elnyomását a film során, ugyanis minden egyes képkockáról érződött, hogy egy véres diktatúrában járunk, ahol kérdés nélkül megölik azt, aki szót emel a rendszer ellen: itt bizony igazi terror van, ezen a ponton pedig a Star Wars lemosta magáról minden meseszerű jellegét, és ki merem jelenteni, hogy a Zsivány Egyes a sorozat eddigi legsötétebb epizódja (talán a Sith-ek bosszúja mellett). Ezt az imázst egy kicsit valóban rontja az, hogy már az elejétől tisztában vagyunk azzal, hogy sikerül majd ellopni a tervrajzot, és nem sokkal később Luke felrobbantja a Halálcsillagot - furcsamód azonban a játékidő alatt nem gondolkoztam ezen, és egy pillanatig sem éreztem, hogy itt bármi esélye lenne az ekkor még igen csak szedett-vedett állapotban lévő Lázadásnak.

Tavaly sokan fanyalogtak Az ébredő Erő látványvilága miatt, mivel nem tudtak mit kezdeni a VII. epizód egyszerre újszerű, és a klasszikus-filmeket is megidézni próbáló képsoraival. Jelen esetben ők is örülhetnek, mivel a Zsivány Egyes látványa olyan szinten ütős lett, hogy néha az államat kellett keresnem a mozi padlóján: teljes egészében visszahozták az eredeti filmek díszleteit, és nem egyszer olyan beállításokat csodálhatunk meg, amelyekből akár festményt lehetne készíteni. Itt leginkább a Birodalom visszavág példáját tudnám felhozni, ugyanis a Zsivány Egyes amellett, hogy gyönyörűen van filmezve, visszahozta a Star Wars-univerzum sötétebb oldalát - hőseink elég piszkos és zord környezetben fognak kalandozni, és valóban, még a rohamosztagosok mindig fényes páncélja is mocskos ebben a részben. Újra TIE-vadászok és X-szárnyúak fognak csatázni, a Halálcsillag zseniálisan néz ki, a Birodalmi cirkálók talán még soha nem mutattak olyan jól, mint jelen esetben, a film végi űrcsata pedig nálam túlszárnyalta az eddigi csúcstartó, Endor bolygó felett játszódó jelenetet - a mozis megtekintés erősen ajánlott!

A Zsivány Egyes talán csak azért nem ér fel az eddigi legjobb részek szintjére, mert eleve mellékepizódnak készült, emiatt pedig valamilyen szinten hátrányból indult - két órában kellett elmesélnie egy komplett-egész történetet, amelynek valószínűleg soha nem lesz második része: ez a hátrány pedig a karaktereken érződik leginkább. Ismét női főhősünk van, Jyn Erso, aki amellett, hogy nagyon szexi, talán a létező legnagyobb tucatszereplő - a félárva leányt, aki a nehéz gyermekkor után bosszút esküszik valami (vagy valaki) ellen már ezerszer láttuk, csupán más-más filmekben és kontextusban. Ennek ellenére Felicity Jones nem rossz, semmi kifogás nem érheti az alakítását, csak egyáltalán nem izgalmas a karaktere. A férfi főszereplő, Cassian Andor (Diego Luna) belesimul a szürkeségbe, Mads Mikkelsen-nek kulcsfontosságú szerep jut, de hamar eltűnik, Forest Whitaker pedig nagyon-nagyon bele van erőltetve a sztoriba, és őszintén szólva semmi nem történt volna, ha őt kihagyják a filmből. A Donnie Yen által játszott Chirrut már érdekes volt számomra, és az ő szerepe tartogathatott volna meglepetéseket, ám a forgatókönyv alig foglalkozott vele: egy titokzatos, Erő-érzékeny szereplőként van felvezetve, ám vele kapcsolatban sem derül ki semmi a végére, és őszintén szólva csak minimális funkciója volt az események előregördítésében. A Sötét Oldalon három negatív szereplőt is kapunk, melyek közül talán pont a főgonoszként feltüntetett Orson Krennic (Ben Mendelsohn) a leggyengébb - bár a Birodalom zsarnoksága még soha nem volt annyira erős, mint ebben a részben, Krennic tábornok félelmetes hadúr helyett nekem leginkább csak egy szerencsétlen félnótásnak tűnt a többi tiszt között. A legszimpatikusabb újonc számomra az átprogramozott birodalmi droid, K-2SO (Alan Tudyk) volt, aki egyben minimális humorforrást biztosított (bár megjegyezném, hogy szerintem egyetlen értékelhető poén volt a filmben).

Tekintve hogy visszakanyarodtunk az eredeti trilógia idejére, sokan elégedetten elmosolyodnak majd, mikor megpillantják a visszatérő Mon Mothma-t (Genevieve O'Reilly), Bail Organa-t (Jimmy Smits) , vagy a CGI-animációval életre keltett Tarkin-t - és igen, Darth Vader is szerepel, aki esetleg még nem tudná. Vele kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy bár nagyon kevés a játékideje, és ez sokakból fanyalgást váltott ki, én értem az emögött meghúzódó rendezői koncepciót: azzal, hogy Vader csak két jelenetet kapott a filmben, sikerült a karakterét valamivel tekintélyesebbé tenni, és mikor megjelenik, valóban érezzük a fenyegető jelenlétet, és a hatalmat, ami a nagyúr kezében összpontosul. Ebben a részben Vader olyan mint egy sötét árnyék, amely végig a háttérből figyeli a történéseket, az utolsó jelenetben pedig olyan erővel csap le, hogy közben még pislogni is elfelejtettem.

A végén még két apró dolgot megjegyeznék: az egyik, hogy a sztori valóban nagyon lassan indul be, bár türelmes nézőként ez engem egyáltalán nem zavart (ez idő alatt is jólesett egy kicsit belemélyedni a világába), a másik pedig, hogy bár mi tagadás, bizonyos pontokon a film valóban szokatlanul merész, némely jelenetek azért egy picit klisé-szagúak lettek. A Zsivány Egyessel teljes mértékben meg voltam elégedve, olyannyira, hogy az Új Remény, és a Birodalom visszavág után nekem most már ez a harmadik kedvenc Star Wars-filmem. Az első perctől az utolsóig tetszett a produkció, és számomra továbbra is szimpatikus az a hozzáállás, ahogy a Disney kezeli a sorozatot - 8.5/10-et adok a filmre.

IMDb: 8.3/10

Metacritic: 66/100

Rotten Tomatoes: 85%