A Rendes fickókat követően kíváncsi lettem Ryan Gosling korábbi munkásságára, és nemrég megnéztem a 2011-es Drive c. filmet. Ismét egy olyan alkotásról van szó, amely esetében a kritikusok és a nézők némileg ellentétben állnak egymással: az utóbbiak közül sokaknak nem tetszett a Drive, mondván unalmas, monoton, és furcsa, míg a kritikusok közül szórták rá a dicséreteket, és a 2010-es évek egyik legjobbjának kiáltották ki. Ez már önmagában elegendő volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet - ráadásul ezt utólag sem bántam meg.

Los Angeles. 12 millió lakos, 100 000 utca, évi 2000 bűntény. Itt tevékenykedik a "Sofőr" (Ryan Gosling), aki tulajdonképpen egy dologhoz ért igazán, a vezetéshez, és ebből próbál megélni: nappal filmforgatásokon dolgozik kaszkadőrként, éjjel viszont bűnözőket fuvaroz. Nagyon egyszerű szabályok vonatkoznak az éjszakai, illegális tevékenységére - a különböző bűnelkövetések során 5 percig lehet megváratni a "Sofőrt", ám az idő lejártával már érvénytelen az üzlet. Bár ez izgalmasnak tűnhet, valójában a főszereplőnk (akinek a neve soha nem derül ki) élete nagyon üres és sivár, ám hamarosan megismeri a szomszédban lakó Irene-t (Carey Mulligan), ez az ismeretség pedig rövid idő alatt románccá alakul. Ez az átmeneti, kellemes állapot azonban nem tarthat sokáig, mivel hamarosan kiengedik Irene férjét, Standard-et (Oscar Isaac) a börtönből, ezzel együtt pedig a "Sofőr" egyre jobban belekeveredik az alvilág piszkos dolgaiba.

Azt meg kell hagyni, hogy a Drive valóban nem egy pörgős film. A címet és a korábbi előzeteseket elnézve folyamatos izgalomra, látványos autósüldözésekre, magával ragadó akciójelenetekre lehetett számítani, ehhez képest egy karakterdrámáról van szó, némi akcióval, és egy rendkívül erős bosszútörténettel megfűszerezve. Ryan Gosling karaktere végig a középpontban van (nagyjából úgy, mint De Niro a Taxisofőrben), és bár nagyon keveset beszél, mégis érdekes szereplő. Azt mindvégig tudjuk róla, hogy autóvezetésben nagyon profi, talán a legjobb a Nyugati Parton, ám a múltját folyamatosan homály fedi, és korábbi életéről nem is derül ki sokminden. Az igaz, hogy cinkostársként segíti L.A. gengsztereit, ám azt mindig kiköti, hogy a rablásokban nem vesz részt, fegyver nem lesz nála, és 5 percnél tovább nem vár, bármi történjen is. Összességébe véve tehát Gosling szereplője nem tekinthető bűnözőnek, ám mégis folyamatos kapcsolatban áll az alvilággal, Irene pedig kiutat jelenthet számára ebből a sötét és farkastörvények által uralt közegből. Azonban egy idő után a főszereplő olyan bajba kerül, hogy kénytelen lesz erőszakhoz folyamodni: ekkor láthatóvá válik a korábban rendesnek hitt srác agresszív és veszélyes oldala. A "Sofőr" személyes drámája is ebben a dologban rejlik: egész élete során a bűn és ártatlanság közti határvonalon mozog, és kérdéses, hogy végül melyik irányba fog elbillenni.

A Drive egy hihetetlenül precízen szerkesztett film. Nicolas Winding Refn rendezése hibátlan, gyakorlatilag nincsen olyan jelenet, amely felesleges, vagy oda nem illő lenne. A dialógusok nagyon lassúak, emiatt úgy érezzük, hogy minden elhangzott szónak jelentősége van - a képi világ gyönyörű, és szinte minden egyes képkockát sikerült valamiféle jelentéssel megtölteni, még a különböző kamerabeállítások is fontos információkat közvetítenek. Olyan apró vizuális szimbólumokra is érdemes odafigyelni, mint Ryan Gosling maszkja, vagy a híressé vált skorpió-mintás dzseki. A megtekintés előtt nem gondoltam volna, hogy végül ezt fogom leírni, de a Drive néhol eléggé erősen művészfilmnek hat - a zene és a látott képek tökéletes összhangban lettek megkomponálva, némely beállítás már-már túlzottan el van nyújtva a nagyobb hatás érdekében, a lassításokat pedig szintén mesterien helyezték el. Akciójelenetek elvétve vannak a produkcióban, ám azok fantasztikusan jók lettek. Rögtön a film nyitányakor egy olyan erős, és feszültséggel teli jelenetet kapunk, amely során még pislogni is elfelejtünk majd - a további akciók pedig szintén kiválóan vannak megrendezve, brutálisak és intenzívek, de az is jó, hogy végső soron a produkció nem a túlzott erőszakra van kihegyezve. Azért a liftben, vagy a sztriptízbárban játszódó rész be tud vinni egy gyomrost a nézőnek.

Ez volt talán Ryan Gosling első igazán komoly filmje, de végső soron beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és kiválóan helytáll a főszerepben, egy szinte totálisan rideg és érzelemmentes alakítással. Feltűnik még pozitív karakterként a mindig nagyszerű Bryan Cranston, a főgonosz szerepét pedig Albert Brooks tölti be - nem sok olyan filmet láttam az utóbbi időben, ahol ennyire utáltam volna valakit. Hibaként legfeljebb azt lehetne felróni a filmnek, hogy a sztori nagyon egyszerű, és őszintén szólva klisés lett, néhol túl kiszámítható, és nem tudja igazán ledöbbenteni a nézőt. Gosling pedig szerintem elbírt volna egy kicsivel több szöveget és háttérsztorit is. Mindezek ellenére a Drive egy igazán nagyszerű és emlékezetes alkotás, amely a thriller, a dráma, és a művészfilmek különös egyvelegét adja a nézőnek - 8/10-re értékelném a produkciót.

IMDB: 7,8/10

Metascore: 78/100

Rotten Tomatoes: 92%