2016. december 11. 11:46 - Ben Szitas

Összegzés - Star Wars (1977-2015)

Mivel már mindenki ezerszer kiértékelte minden idők legsikeresebb filmsorozatának epizódjait, úgy döntöttem, én is elkészítem a saját Star Wars-összefoglalómat, még mielőtt az idei Zsivány Egyes a mozikba kerülne. Az eredetileg George Lucas által megálmodott fantasztikus univerzum azóta már rengeteg irányba burjázott, könyvek, videojátékok, képregények, animációs-sorozatok is foglalkoztak már ezzel a témával - ebben az összefoglalóban azonban csak az idáig megjelent hét mozifilmet vettem górcső alá. Az olyan rajzfilmsorozatokat, mint a Clone Wars, vagy a mostanság futó Rebels nem nagyon ismerem, és szerintem nem is képezik szerves részét a mítosznak. Jöjjön tehát a nagy Star Wars-értékelés, csaknem négy évtized filmjeiből...

Star Wars I. - Baljós Árnyak (1999)

Kezdjük is a nehezével, egészen pontosan azzal a filmmel, amely bebizonyította, hogy egy film akkor is lehet sikeres, ha a színészi játék gyenge, a forgatókönyv tele van üresjárattal, díszletek helyett szinte az egész filmben CGI-t használnak, és olyan dolgokat pakolnak bele, amelyek merőben ellentmondanak a korábbi filmeknek. Igen, a Baljós Árnyak egyike volt minden idők legjobban várt produkcióinak, 1999-ben a bemutatást megelőző marketinghadjárat nagyban hasonlított a 2015-ös, Az ébredő Erőt megelőző felhajtáshoz. Azért mégsem volt akkora...a '90-es évek végén a közösségi médiának még nem volt akkora befolyása mint napjainkban, azonban így is, garantálható volt George Lucas filmjének átütő sikere. És mindez a márkanévnek volt köszönhető - a plakátokon díszelgő Star Wars felirat elegendőnek bizonyult. Na igen...

A Baljós Árnyak egy előzményfilm, kb. 30 évvel az Új Remény történései előtt veszi kezdetét a cselekmény. A film története szerint a Kereskedelmi Szövetség blokád alá vonta a Naboo békés planétáját, amely a Köztársasághoz tartozik. Ebből a konfliktusból adódóan a Szenátus két Jedi-lovagot küld a helyszínre, hogy tárgyalásokkal simítsák el a konfliktust, és vegyék rá a Szövetséget a távozásra. Természetesen a két Jedi, Qui-Gonn (Liam Neeson) és tanítványa, a fiatal Obi-Wan (Ewan McGregor) azonnal bajba kerülnek - elég barátságtalan fogadtatásban részesülnek, hamarosan pedig a bolygó királynője, Amidala (Natalie Portman) is veszélybe kerül. Rövid csetepaté után sikerül őt kimenekíteni, de a menekülés közben egy hajtóműhiba miatt a Jedik, a Királynő, és a társaik leszállásra kényszerülnek a Tatooine bolygóján. Itt pedig találkoznak egy gyermekkel, Anakin Skywalkerrel (Jake Lloyd), akit átjár az Erő, és minden bizonnyal ő a Kiválasztott, aki egyensúlyt hoz majd az univerzumba. 1977 óta először fordult elő, hogy George Lucas egy teljes filmet az irányítása alá vegyen. Ő volt a rendező, a producer, és a forgatókönyvíró is, ez pedig itt nagyon a visszájára sült el. A sztori még rendben volna - a klasszikus Star Wars elemek azért itt is megmaradtak: menekülés a gonoszok elől, aztán rátalálnak egy ifjú reménységre a Tatooine felszínén akiből Jedi-válhat, aztán pedig némi átvezetés után jöhet a film végi űrcsata és fénykardpárbaj...


Maga a probléma a karakterekben rejlik, ugyanis a szereplők terén ami elromolhatott, az el is romlott. Először is: a filmnek nincs igazi főhőse. Ott van Qui-Gonn, akiről fogalmunk sincs hogy kicsoda (hiszen nem szerepelt az eredeti trilógiában), és nem is tudunk róla meg semmit, csupán azt, hogy Jedi-mester. Fun fact: az őt alakító Liam Neeson úgy bólintott rá Lucas felkérésére, hogy előtte még a forgatókönyvet sem olvasta el...Obi-Wan, a fiatal padawan meghúzódik a háttérben, egyértelműen mellékszerepben van jelen, csupán a film legvégén van egy fontos pillanata. A film tulajdonképpen a gyermek Anakinról akarna szólni (elvileg az egész előzménytrilógia miatta készült), azonban Jake Lloyd nem igazán tudott mit kezdeni a karakterével. Persze nagy volt a feladat, ugyanis a fiúnak a filmtörténelem egyik legikonikusabb főgonoszának gyermek-verzióját kellett volna előadnia, ez pedig nem valósult meg - semmi nyoma annak, hogy a fiatal Darth Vadert látnánk. Lloyd-ot leszámítva Lucas nagy nevű és tehetséges színészeket castingolt, de a gyenge forgatókönyv miatt egyikük sem tudott igazán csillogni a szerepében.

Önmagában a karakterek legnagyobb problémája, hogy iszonyatosan súlytalanok. Egy olyan tulajdonságuk sincs, amelyre érdemes lenne visszaemlékezni, legalábbis pozitív értelemben, legyen szó Amidala királynőről, Panaka századosról (Hugh Quarshie), a Jedi-mesterekről, vagy Palpatine kancellárról (Ian McDiarmid). Nemhogy főhős, de főgonosz sincsen - Darth Maul nem valódi karakter, csak egy jól eltalált sminkmesteri és jelmeztervezői munka, amely egy filmvégi látványos jelenetben elhalálozik. Persze rá mindannyian emlékszünk, de még véletlenül sem a jól megírt szerepe miatt (összesen három tőmondatot mond a filmben), egész egyszerűen maga a szereplő jól nézett ki, az őt megformáló Ray Park pedig látványosan mozgott a film végi párbajban. Ennyi.
Jar-Jar Binks pedig...ő lett volna az, aki a gyerekek kedvéért szerepelt, hogy némi humort csempésszen egy amúgy is iszonyú komolytalan filmbe. Ez pedig nagyon nem sikerült, olyannyira, hogy visszagondolva, nekem sem tetszett Jar-Jar gyerekként, és nem hiszem, hogy bárki másnak igen. Idegesítő szereplő, aki abszolút nem illeszthető bele a Star Wars világába, semmilyen módon sem. Tulajdonképpen, semmi funkciója sincsen a filmben, csupán annyi, hogy megadja a kegyelemdöfést az amúgy is csalódott SW-fanoknak.

De itt még nem ért véget a film hibáinak sora. A látványban az a legzavaróbb, hogy az egész film egy hatalmas CGI tenger. A forgatáson semmi sem volt valóságos, minden díszlet (legyen az droid, űrhajó, vagy városkép) számítógéppel volt kreálva. Sokszor az az érzése támad a nézőnek, hogy egy animációs-filmet, vagy egy drága videojátékot néz, a filmvégi csatában például kizárólag komputer-animációk lövöldözik egymást. Lucas valószínűleg újító szándékkal nyúlt ehhez a techinkához - ám közel sem tudott mozis forradalmat kelteni, mint 1977-ben. A rendező reformer-törekvései azonban még ennél is mélyebbre juttatták a filmet: ott vannak a midi-chlorianok, amelyek kimondják, hogy a Jedi-létre születni kell - tehát hiába dolgozik benned a hinni akarás, a kitartás, és az elszántság, csak akkor lehetsz Jedi, ha genetikailag alkalmas vagy rá. Ez pedig eléggé kiábrándító a klasszikus-trilógia után. A Jedi-mesterek is megváltoztak: mivel sokan vannak, már egyáltalán nem bírnak akkora tekintéllyel, mint a régi Yoda vagy Obi-Wan - csupán egy nagy halom öregembernek vannak bemutatva, akik midi-chlorianokat, és kétes jelenségeket vizsgálgatva mélyednek bele a politikai életbe, ám még így sem veszik észre azt, amit a legnaivabb néző is rögtön kiszúrt a moziteremben (most komolyan, ki az aki nem jött rá már az elején, hogy Palpatine a Sith Nagyúr?).

Azért van néhány jó dolog még a Baljós Árnyakban is: kapunk némi hátteret a klasszikus-filmek szereplőiről pl.: C-3PO, R2-D2, Obi-Wan, és Yoda is feltűnik. A fogatverseny, és a fénykardpárbaj tényleg nagyon jól néz ki - emellett pedig ott van John Williams lehengerlő zenéje, ami még egy pluszt dob hozzá a film amúgy rendkívül alacsony színvonalához. Igaz, hogy csalódást okozott, és igaz, hogy nagyon sokan utálják, de a Baljós Árnyakat mégis meg lehet nézni. Bevallom, régen gyerekként én is szerettem ezt a filmet, és mára már igaz hogy látom a hibáit, de nem tudok rá igazán haragudni. A Baljós Árnyak számomra beépült a Star Wars univerzumba a maga hiányosságaival és gyerekességeivel együtt - felnőtt fejjel viszont csak 5/10-et adnék rá.

IMDb: 6,5/10

Metacritic: 51/100

Rotten Tomatoes: 55%

 

Star Wars II. - A klónok támadása (2002)

1999-ben tehát óriási csalódás érte a Star Wars-rajongókat, és ekkor már arról is lehetett fogalmuk, hogy ezután mire számíthatnak. Ismert volt már az új trilógia arculata és stílusa, volt aki ebbe beletörődött, és volt, aki kétségbeesetten követelte vissza a klasszikus-trilógiát. 2002-ben jött a hivatalos második rész, Klónok támadása címmel, és George Lucas-szal a rendezői, forgatókönyvírói, illetve produceri szerepkörben...

Sajnos a Klónok támadása sem lett jó film. Voltak olyan hibák, amelyeket sikerült kiküszöbölnie (pl.: Jar-Jar már csak cameo szerepet kapott, ám még ez is több a kelleténél), de a régi hibák helyére újak kerültek. 10 év telt el az előző rész óta, a Baljós Árnyak pedig azzal ért véget, hogy Obi-Wan (Ewan McGregor) tanítványául fogadta Anakint (Hayden Christensen), miközben a Sötét Nagyúr titokban a háttérből mozgatta a szálakat. Anakin a második részre már ifjú Jedivé vált, majd mesterével együtt a Coruscant-ra kellett utaznia, hogy megvédje Amidala szenátort (Natalie Portman), aki ellen valaki merényletet akart végrehajtani. Anakin feladata Padmé védelme lett, míg Obi-Wan nyomozásra indult a galaxisban, miközben érdekes felfedezéseket tett.


A filmmel kapcsolatban nagyon divatos lett az Anakin-t megformáló Hayden Christensen-t szidni, ám a rém gyenge forgatókönyv legalább ugyanannyira hozzájárult a karakter bukásához. A film központjában Anakin és Padmé szerelmi szála áll, ám ez annyira jellegtelen, semmitmondó és erőltetett lett, mint egy gyenge tinifilmben. Christensen és Natalie Portman között semmi kémia nincsen, nagyon rosszul mutatnak együtt a vásznon, pedig, elvileg, ez a szerelmi történet kulcsfontosságú lenne a Star Wars univerzumban. A másik gond pedig az, hogy ismét, semmi sem utal rá, hogy Anakin a fiatalkori Darth Vader lenne. A Baljós Árnyakban Jake Lloyd egy átlagos gyereket mutatott be, aki köré drága CGI effekteket varázsoltak, Hayden Christensen pedig egy tinédzserfiút játszik, akinek lázadó hajlamai vannak, és visszabeszél az idősebbnek.

A film szövegkönyve eléggé kínosra sikeredett. Gondolom mindenki emlékszik Anakin szánalmas és ciki megnyilvánulásaira: ilyen például a homokról szóló monológja, vagy a nagyon sötétnek és felkavarónak szánt beszéde a buckalakók lemészárlását követően, ami leginkább egy óvodás hisztijére emlékeztet. Ehhez még hozzájön az, hogy mi tagadás, a Klónok támadása egy iszonyú unalmas film lett. Az első 25-30 perc akciói után szó szerint nem történik semmi, csak beszélgető politikusokat és Jediket látunk, no meg Anakin és Padmé erőlködését. A film középső harmada gyakorlatilag ezzel telik el, nyoma sincs feszültségnek, vagy bárminek, amire érdemes lenne odafigyelni - a Jedik tanácskozásai semmilyen módon nem tudják fenntartani a néző figyelmét, a dialógusok üresek, és csak az időt húzzák.


Azért itt is akadnak jó pillanatok - a Coruscanton játszódó jelenetek nagyon pofásra sikeredtek, főleg a kergetőzés az éjszakai klubban, illetve a Kamino-n játszódó rész is jól mutat. Ezenkívül bemutatkozik Jango Fett (Temuera Morrison), Boba apja, aki az előzménytrilógia egyik legjobb szereplője lett - őnála lehetett érezni, hogy miért tartják a galaxis legjobb fejvadászának, ráadásul Bobával ellentétben tisztes játékidőt kap. Egyébként Obi-Wan sem lett rossz karakter, ugyanis van benne valami derűs lazaság és humorosság, amely passzol az egyébként tiszteletteljes és rendszerető karakteréhez, Ewan McGregor egyértelműen a film legjobb alakítását viszi véghez. Főgonoszként bemutatkozik Dooku gróf (Christopher Lee), ám érződött, hogy mindez csak azért van, mert Star Wars film nem létezhet Sith nagyúr nélkül - alig van valamennyi játékideje, a karaktere nagyon háttérbe szorul.

A filmet lezáró nagy csatajelenet, ahol kitör maga a Klónháború, kellően szórakoztató és látványos lett, ám ezzel meg is történt a Jedi-mítosz végleges sárba tiprása. A filmben az egykori bölcs tanítómesterek, akik a békére használják az Erőt, már fénykarddal hadonászó bábokként vannak ábrázolva, akik sorra hullanak, mint a legyek. Yoda mester sem maradt ki ezalól, akiből a technikusoknak köszönhetően egy össze-vissza ugráló és pörgő CGI gombóc lett...A Tanács mesterei pedig továbbra is tehetetlennek és vaknak tűnnek, teljesen nyilvánvaló dolgokat sem ismernek fel, miközben a hátuk mögött lassan elbukik a Köztársaság.


Még mindig nagyon zavaró számomra, hogy az előzménytrilógiában semmi sem valóságos. A Klónok támadását is egy greenbox előtt forgatták, egyik díszlet sem igazi, ráadásul az ebben a részben bemutatkozó klónok (akikből ugye a rohamosztagosok lesznek) is egytől egyig animálva vannak - így a Geonosis bolygón játszódó csata ismét úgy mutat, mintha a legújabb Xbox játék előzetese lenne.  A Baljós Árnyak legnagyobb gyengesége az volt, hogy gyerekesnek és idegennek hatott a korábbi részekhez viszonyítva. A Klónok támadása pedig belesüppedt az érdektelenségbe - a számos háttértörténetből és az érzelmi feszültségből semmit sem tudott kihozni, és emellett még szórakoztatónak sem nevezhető a hatalmas üresjáratai miatt. Mentségére szóljon, hogy legalább már nem okozott akkora csalódást mint az előző rész, hiszen 2002-re már mindenki tudta, hogy mire számítson Lucas-tól...mivel számomra nem lelhető fel minőségbeli eltérés, ezért ezt a produkciót is 5/10-re értékelem.

IMDb: 6,7/10

Metacritic: 54/100

Rotten Tomatoes: 65%

Star Wars III. - A Sith-ek bosszúja (2005)

George Lucas tisztán és érthetően megmondta, hogy a 2005-ös A Sith-ek bosszúja c. filmjével végleg befejezi a Star Wars-t, és visszavonul a filmkészítéstől. Persze aki kicsit is jártas a sztoriban, az tudta, hogy a harmadik epizódban valami nagyon sötét és gonosz dolognak kell történnie ahhoz, hogy teljessé váljon a saga, és ami még jobb, hogy Lucas ezúttal nem okozott csalódást, becsülettel befejezte a messzi-messzi galaxisának történetét. Itt ugyanis már megvolt az az érzésem, hogy egy Star Wars filmet nézek, és nem egy 2 és fél órás promóciót a sok játékfigurához és LEGO űrhajóhoz.

A Klónháborúk végnapjaiban járunk, amikor Grievous és Dooku (Christopher Lee) megtámadják a Köztársaság fővárosát, és foglyul ejtik a főkancellárt. A háború két sztárja, Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) és Anakin Skywalker (Hayden Christensen) beleveti magát a Coruscant fölött zajló űrcsatába, hogy kimentse Palpatine-t (Ian McDiarmid), és mi is itt kapcsolódunk be a történetbe. Ami végig érződött a film során, hogy A Sith-ek bosszúja története már nem ül le. Nincsenek egy órán keresztül tartó unalmas üresjáratok, ahol a Szenátus meg a főkancellár különleges jogairól vitatkoznak, nem kényszerülünk arra, hogy hosszas, semmitmondó tárgyalásokat végignézzünk. Az akció és a történetmesélés nagyszerű ütemben váltogatja egymást, a film alatt nem fogunk unatkozni, még többszöri megnézésre sem. Ez már valami az előző két részhez képest...Ráadásul sorra kapjuk a jobbnál jobb jeleneteket. A produkció nyitó képsorai lenyűgözőek, amikor Anakin végez Dooku-val, akkor érezzük, hogy ott tényleg valami súlyos dolog történt. Anakin és Palpatine beszélgetései alatt végig látjuk, hogy a főkancellár milyen aljas elmetrükkökkel tereli az ifjú Jedi-t a Sötét Oldal felé (főleg az operában elmondott tanmese sikerült kiválóra). Az egész hangvétel kapott egyfajta komolyságot, amely szintén nagyon hiányzott a korábbi két részből.

Ami már a film első percében szembetűnt, hogy a CGI hatalmasat fejlődött 2002-höz képest. Az űrcsaták, a bolygók, a fénykardpárbajok eszméletlenül jól mutatnak, a film képi világa a sztori súlyához mérten monumentalitást és eposzi nagyságokat közvetít. Kiemelkedő a 66-os parancs ábrázolása, amely során a Császár oldalán lévő klónkatonák végeznek a Jedi Rend tagjaival - ez nemhogy az előzménytrilógia, de az egész saga egyik legkiemelkedőbb pillanata (igen, még a régi filmeket is beleszámítva). A kardpárbajok koreográfiája itt érte el a legmagasabb szintet, ráadásul bőven kapunk belőlük - ismét láthatjuk Yodát akcióban (amely ezúttal nem lett annyira nevetséges és fölösleges mint az előző filmben), bemutatkozik harcban az Uralkodó is, de persze mindenki Anakin és Obi-Wan összecsapására emlékszik legjobban. A filmvégi nagy leszámolás, ahol az egész galaxis a tét, végre kellő súllyal bír. Átérződik Anakin kétségbeesett dühe, ahogy lassan minden szétesik körülötte, illetve Obi-Wan csalódottsága egykori padawanja miatt, John Williams pedig szokásához híven itt is bőven kitett magáért. Sőt, még a régi Star Wars helyszínek és szereplők is visszaköszönnek. Van egy jelenet például, amelyben el van rejtve a Millenium Falcon, ez szerintem egy nagyszerű Easter Egg. Feltűnik a Tantive IV cirkáló, a film végén rápillanthatunk az épülőfélben lévő Halálcsillagra, visszatér Chewbacca, láthatjuk Leia nevelőszüleit, ott vagyunk a Skywalker-ikrek születésénél, és persze azt is végignézzük, ahogy Darth Vader-t megépítik és magához tér. Erre vártak a Star Wars-rajongók, és ezek azok az apró dolgok, amelyeknek nyoma sem volt az első két részben.

Persze bajok azért itt is vannak rendesen. Anakin és Padmé szerelmi története továbbra is nagyon erőltetve van, bár már nincs annyira a képünkbe tolva mint előzőleg. Valamint Hayden Christensen továbbra sem ér fel a szerepéhez - nem annyira borzasztó mint a Klónok támadásában, de számomra nem tudta elég hitelesen előadni a gonosz születését. Megfelelő előkészítés hiányában a harmadik rész játékideje egyébként is túl kevés egy ilyen karakterátformáláshoz, összességébe véve pedig az előzménytrilógia szerintem nem tudta rendesen betölteni funkcióját (bár erről ez a film tehet legkevésbé). Az ifjú Jedi pálfordulása nagyon hirtelen történik meg, és az is kiérződik, hogy ez egy olyan csavar volt a történetben, amelyet kötelező jelleggel kellett a harmadik részbe beleszuszakolni.


A Sith-ek bosszújában emellett több olyan karakter is van, amely teljesen felesleges. Dooku és Grievous közül bőven elég lett volna az egyik, hiszen együttvéve kevesebb mint 15 perc játékidő jutott nekik a két film alatt - bár a teljes előzménytrilógiára igaz, hogy túl sok karaktert mutat be, aztán úgy is hagyja őket. Aki nem látta a kiegészítő minisorozatot, annak halvány lila gőze nincs arról, hogy kicsoda Grievous, ezért nem is fogja izgatni őt a tábornok sorsa. A Sith-ek bosszújában amblokk rengeteg olyan szereplő veszti életét, akiket legfeljebb csak látásból ismerhettünk, és veszteségük abszolút érdektelen marad - elsősorban gondolok itt a rengeteg kidolgozatlan Jedi-mesterre. Az sem tett jót a filmnek, hogy mindvégig tisztában vagyunk a végkimenetellel, és lehet róla sejtésünk hogyan fog végződni a produkció: jól szórakozunk majd, de izgulni, vagy pozitív értelemben ledöbbenni már nem fogunk ezalatt a 2 és fél óra alatt.

A Sith-ek bosszúja ennek ellenére szerintem jó film lett. Azt mondom, hogyha a másik két film is hozni tudta volna ezt a színvonalat, akkor megérte volna elkészíteni a prequel-trilógiát, ám sajnos a három film összes érdeme az utolsóra korlátozódik. Bár Lucas óriásit kaszált a filmjeivel, valójában mégsem sikerült neki egy hat filmből álló sagát csinálnia - mindig is két, külön trilógiaként tudtam csak tekinteni a Star Wars-ra, amelyből az első három rész abszolút nélkülözhető. Ám azért mégsem tudok szó nélkül elsiklani felettük, mivel én is az a generáció vagyok, akinek a gyermekkora az új-trilógia idejére esett - így, ha neheztelve is, de megbocsátok ezeknek a filmeknek. A Sith-ek bosszúja pontszáma nálam 7,5/10.

IMDb: 7,6/10

Metacritic: 68/100

Rotten Tomatoes: 79%

Csillagok háborúja IV. - Új remény (1977)


Elérkeztünk ahhoz a filmhez, amelyről 2016-ban már csak közhelyesebbnél közhelyesebb megállapításokat lehet tenni - tökéletes, korszakalkotó, meghatározó mestermunka, filmkészítési bravúr, forradalmi, újító filmeposz stb...Viszont ha van olyan film, amelyre minden klasszikus dicsérő közhelyet rá lehet mondani, akkor az a Csillagok Háborúja. George Lucas ekkor még kezdő rendező volt egy rakás ötlettel, de szinte semmi tapasztalattal - 1977-es Star Wars c. filmjével kapcsolatban (bármilyen hihetetlennek hangzik ez ma) senkinek semmilyen elvárása nem volt, ráadásul rosszul is indult minden: problémás volt a forgatás, Mark Hamill és Harrison Ford csak Alec Guiness jelenlétében volt hajlandó komolyan venni a munkát, Lucas pedig halk-szavú, bizonytalan rendező volt még ekkor, nehezen tudta kordában tartani a munkálatokat. A végeredmény pedig tudjuk, milyen jól sült el.


A Star Wars filmkészítési szempontból egyszerűen hibátlan. De tényleg. A sztori (amit most nem taglalnék - úgyis mindenki ismeri) klasszikus elemekből építkezik, ám mégsem hat sablonosnak, a szereplők, és a filmet körülvevő egész univerzum olyan színt visznek a történetbe, amelynek köszönhetően ez az a film, amelyet valószínűleg akárhányszor végig lehet nézni. Az expozíció hosszú, de mégis, nagyon természetes és laza módon vonultat fel egy seregnyi, izgalmasabbnál izgalmasabb karaktert, mindebben a legjobb pedig az, hogy mindenki meg tudja találni a számára szimpatikus szereplőt, akinek szorítani tud. Főhősnek ott van a tiszta lelkű, kicsit naiv, de bátor és hősies Luke Skywalker (Mark Hamill), akit bölcs tanítómestere, Obi-Wan Kenobi (Alec Guiness) ismertet meg az Erő rejtelmeivel. Obi-Wan az a személy, aki belevisz bennünket a Star Wars világába - az ő szájából hangzik el először Anakin bukásának története, ő mutatja be az első fénykardot, ő mondja el az első tanításokat az Erőről. Han Solo (Harrison Ford) és Chewbacca (Peter Mayhew) bemutatkozása olyan coolra sikeredett, hogy szerintem minden rajongó szóról szóra tudja idézni a Mos Eisley kocsmájában elhangzott mondatokat. Leia hercegnő (Carrie Fisher) nem egy hagyományos, megmentésre váró királykisasszony - épp ellenkezőleg, Leia egy kőkemény hadvezér, aki nem csak a terepasztal mögött, de a frontvonalban is helytáll. De persze, mindenki közül kitűnik Darth Vader (David Prowse), minden idők egyik leggonoszabb, és legemblematikusabb szereplője.


A történet ritmusa nagyszerűen van ütemezve. A Star Wars úgy visz bele minket egy hatalmas, és gazdag filmes univerzumba (vajon akkor már tudták, hogy mekkorára fog nőni ez az egész?), hogy nincsenek szájbarágós, unalmas, vagy felesleges részek, minden eseménynek jelentősége van, és jó pár nagyszerű jelenetet ki lehet emelni a filmből. Vegyük például azt a részt, amikor Luke hazatér, és meglátja a kiégett házat, és nevelőszülei holttestét. Szavak nélkül, pusztán Mark Hamill arckifejezései, a kamerabeállások és a zene annyi mondanivalót tud közvetíteni, amekkorát az előzménytrilógia három film alatt egyszer nem tudott véghezvinni. Ennél a pontnál tudjuk, hogy valami örökre véget ért, és valami nagyon új fog kezdődni az ifjú Skywalker életében...de beszélhetnék még Obi-Wan és Vader mai szemmel nézve kissé esetlen, de mindenképpen jelentőségteljes párbajáról, a nyitó jelenetben a kamera felett elsikló birodalmi cirkálóról, vagy a Halálcsillag elpusztításáról - mind-mind hibátlanul kivitelezett, legendásan jó képsorok ezek.


Őszintén szólva, minden apró momentumban fel lehet fedezni valami jellegzetességet. Lucas rendkívül tudatosan rakta össze ezt a filmet alkotóelemről alkotóelemre - a sci-fi, a fantasy, és a western műfaj keveredik a háborús filmek stílusával, mindezt úgy, hogy még a humornak is bőven van benne helye. És még nem is beszéltünk a látványról: a Star Wars-ban nem holmi olcsó, gagyi effektek vannak, hanem olyan érzésünk támad, hogy igazi űrhajókat látunk, igazi űrcsatákat, igazi fénykardokat. Az 1977-es film úgy néz ki, hogy még ma sem tűnik nevetségesnek a látványvilága, miközben a Baljós Árnyak CGI animációi már most kezdenek elavulni. A díszlettervezés és a jelmezek első osztályúan lettek kivitelezve, valószínűleg abban mindenki egyetért, hogy mennyire menő a rohamosztagosok fehér egyenruhája (ami terepen totálisan hasznavehetetlen), vagy Vader fekete páncélja, amely azóta is utánozhatatlanul egyedi és megismételhetetlen darab. Annak idején a Star Wars gyökerestül forradalmasította a látványfilm fogalmát, de, amiért nem lehet eléggé dicsérni az az, hogy a látványon kívül sokkal többet nyújt.


A Csillagok háborúja nem holmi vásári effektparádé, amely pénznyerési célból készült (manapság bőven vannak ilyen filmek - ugye nem kell részleteznem) - mondanivalója, szellemisége, valódi karakterei vannak, akikért izgulni, aggódni, szorítani lehet. Mára már mindenki kívülről fújja a történetet, de anno az emberek tűkön ülve várták a folytatást, azon gondolkodva, hogy vajon Luke-ból tényleg Jedi válik-e, Han tényleg beáll-e a Lázadók közé, mi történt Vaderrel a Halálcsillag pusztulása után stb. Az ilyenfajta mozis élmény előtt pedig le a kalappal - Lucas elérte, hogy a nézői beleéljék magukat az általa kreált világba, gondolkodjanak a látottakon, találgassanak, és részesei legyenek számos olyan rejtélynek, amelyet csak a későbbi epizódok válaszoltak meg.


Nagyon fellengzősre sikeredett ez az írás, de azt hiszem, ez a film tényleg megérdemli. Természetes, hogy van akinek nem jött be, és sokan vannak, akiket kifejezetten zavar az időnként újra és újra fellángoló Star Wars őrület, de az igazság az, hogy aki látta a filmet, és magával ragadta a világa, az tudja, hogy ennek a produkciónak lelke van. Sokaknak (köztük nekem is) Obi-Wan Kenobi, Darth Vader no meg a többiek ott vannak Jancsi és Juliska, meg Óz a nagy varázsló mellett - valószínűleg sokan értik, mit gondolok ez alatt. A Star Wars egy kifejezetten filmre íródott mese, amely nem hat nyálasnak és gyerekesnek, és képes mondanivalót közvetíteni. A film igazi ereje véleményem szerint ebben rejlik - egyértelműen 10/10-es.

IMDb: 8,7/10

Metacritic: 92/100

Rotten Tomatoes: 93%

Csillagok háborúja V. - A Birodalom visszavág (1980)


És itt is vagyunk a Star Wars saga tetőpontján. Lucas első filmje akkora bombasiker volt, hogy 1980-ban már mindenki be volt zsongva a folytatás miatt. Az Új remény egy önálló, kerek egészként is megállja a helyét - ám a vége felvetette egy folytatás lehetőségét is, ami hamarosan be is következett a hollywood-i íratlan szabályoknak köszönhetően - ha van egy sikeres filmed, hozz ki annyit a sztoriból, amennyit csak lehet. Lucas viszont immár csak a producer volt, a rendező a viszonylag ismeretlen, Irvin Kershner lett, aki egyébként George régi mentora is volt. A Birodalom visszavág pedig iskolapéldája annak, hogyan kell megcsinálni egy kiváló filmes folytatást - megtartotta azt, ami előzőleg jól működött, ám merészebben állt hozzá a témához, és újításokat is vitt a Star Wars univerzumba.


Ha valaki azt hitte, hogy a negyedik rész után a Lázadók fényes győzelmet arattak, az nagyon tévedett. Még mindig el vannak nyomva, bujkálniuk kell, és a Birodalom a galaxis egy távoli kis szegletébe kényszerítette őket. A film a Hoth bolygó kopár, jeges világában kezdődik, és jönnek is vissza a régi jól ismert szereplők. Luke-ot (Mark Hamill) már hatalmas tisztelet övezi, Leia (Carrie Fisher) továbbra is ott van a vezetők között, Han (Harrison Ford) pedig hogy-hogynem, még mindig velük van, pedig már régen máshol lenne dolga. Ahogy a cím is sugallja, itt valami kőkemény bosszúra lehet számítani Vader-éktől, és ez már a film elején bekövetkezik. A hoth-i csata során a Birodalom olyan leckét ad a Szövetség számára, hogy azoknak újra menekülniük kell, ki a nyílt űrbe, és ez az a pont, ahol a film elkezd két szálon futni. Luke folytatja a Jedivé válás nehéz folyamatát, míg Han, Leia, Chewie (Peter Mayhew) és a droidok a Millenium Falcon fedélzetén menekülnek a Birodalom hajtóvadászata elől.


A Birodalom visszavág hangulata érezhetően sokkal komolyabb és sötétebb, mint az előző résznek volt. A képi világ ismét fantasztikus - bemutatkoznak a birodalmi lépegetők és a hósiklók is, a hoth-i csata igazi vizuális csemege, a helyszínek pedig mesterien vannak ábrázolva. A havas bolygó kopársága és fagyos hangulata rögtön érezteti a nézőkkel, hogy hiába pusztult el a Halálcsillag, bizony kemény idők járnak a Lázadókra. Továbbá a film elég nagy része a sötét űrben játszódik, barátságtalan aszteroidamezők és birodalmi csillagrombolók között, Luke pedig ellátogat a Dagobah bolygóra, ami pedig egy szörnyű nyomasztó hely a nyálkás, lápos vidékeivel. A Bespin bolygón lévő üzem, ahol a végső párbaj játszódik pedig talán minden Star Wars helyszín közül a kedvencem. Az ötödik epizód gyönyörűen lett filmezve, a látványtervezés talán az összes Star Wars-film közül itt a legjobb.


A karakterek javarészt megmaradtak, az alapvető személyiségük nem is nagyon változott, ám mégis, egy kicsit mások, mint korábban. Leia és Han között szerelem bontakozik ki, amely olyan oldalukat fedi fel, amely az első filmben még nem volt bemutatva. Leiáról kiderül, hogy valójában egy érzékeny nő, Hanról pedig bebizonyosodik, hogy nem csak egy alkalmi űrkalóz, hanem megbízható ember. Luke erősebb lesz, ám még mindig megfontolatlan és forrófejű, ha a barátairól van szó. Darth Vader (David Prowse) is továbbfejlődött - az előző részben még egy volt a sok hadúr közül, itt viszont már egy valódi diktátor, akinek csaknem korlátlan a hatalma. Ezzel egyidőben pedig fény derül a sebezhetőségére is, bemutatkozik ugyanis az Uralkodó, aki kétségtelenül Vader fölött áll a Birodalom hierarchiájában, tanítványa pedig alázatosan engedelmeskedik neki.


Az új szereplők közül pedig a legfontosabb egyértelműen Yoda mester. Annak ellenére, hogy külseje kicsi és kissé esetlen, simán elhisszük, hogy ő minden idők legnagyobb Jedi-mestere, mégpedig annak köszönhetően, hogy sokkal mélyebben belevisz bennünket az Erő rejtelmeibe. Obi-Wan-tól csak a felvezetést kaptuk, Yoda (Frank Oz) viszont tökéletes magyarázatot ad a Jedi-erényekről, a hitről, a Sötét és Világos Oldalról. Beszél a kitartásról, és arról, hogy önmagunkba vetett hit nélkül nem tudunk célt elérni, ami valljuk be, valóban így van. Olyannyira jól van megírva a karaktere és a szövege, hogy Yoda tanításai nem csak a Star Wars univerzumában, de a való életben is megállják a helyüket. Továbbra is az az érzésem, hogy a Birodalom visszavágnak sincs egyetlen felesleges képkockája sem. Az akciók sűrűbbek és dinamikusabbak mint az Új reményben, a film ritmusa egy pillanatig sem törik meg, és bizony, a film hatásához hozzájárul az is, hogy némely jelenet brutálisra sikeredett. A elején Luke majdnem halálra fagy, felvágják egy tauntaun gyomrát, Vader egymás után fojtogatja halálra a tisztjeit, majd leamputálja a saját fia kezét, emellett pedig a film végén élve megfagyasztanak egy embert...Persze az ötödik rész is tulajdonképpen egy mese, ám ez már egy sokkal érettebb és darkosabb mese, mint az előző volt.


A fénykardpárbaj a széria egyik tetőpontja, olyan hangulattal és feszültséggel bír, hogy nekem ez lett a kedvenc Star Wars jelenetem. A végén lévő "Én vagyok az apád" csavar mára már elcsépelt közhely lett a filmrajongók körében, 1980-ban viszont annyira lesokkolta a gyanútlan nézőket, hogy volt aki egész egyszerűen nem hitte el. De tényleg, milyen lehetett akkor átélni ezt a részt...irigylem akiknek megvolt az élmény, én sajnos mindig is tisztában voltam ezzel a fordulattal. A Birodalom visszavág nálam alap, hogy ott van minden idők 5 legjobb filmje között. Hibátlan alkotás, amely egyben a valaha volt legjobb filmes folytatás is, és gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy ezidáig a legjobb Star Wars filmnek is számít. Ezerszer újranézhető, minden alkalommal élvezetes, időtálló mestermunkáról van szó. Azt hiszem, az Új reménynek, és ennek a filmnek köszönhető elsősorban, hogy a Star Wars odáig jutott, ahol most van, nagyon erős kezdés volt ez a két film a franchise-nak. Kérdés nélkül 10/10-es.

IMDb: 8,8/10

Metacritic: 80/100

Rotten Tomatoes: 94%

Csillagok háborúja VI. - A Jedi visszatér (1983)

Az eredeti trilógia befejező része ismét egy új rendező irányítása alá került. Miután David Lynch visszautasította a felkérést (mondván Lucas elképzelései nem engednék őt eléggé kibontakozni), Richard Marquand-re esett a választás, aki ismeretlen, kezdő rendező volt, és azóta is a Jedi visszatér az egyetlen említésre méltó filmje. Rossz nyelvek szerint Marquand nem igazán értett a speciális effektekkel rendelkező filmekhez, és a stábot sem tudta megfelelően irányítani, George Lucasnak (aki egyébként ismét producer volt) elég sokszor kellett besegítenie a Jedi visszatér munkálataiba. Ám 1983-ra elkészült a végső epizód, amely minden nehézség ellenére jó film lett, bár talán a klasszikus trilógia leggyengébb darabjának számít...

Az ötödik rész lezárása sok mindenre választ adott, ám rengeteg kérdést is felvetett, amelyet itt kellett megválaszolni. A karbonitba fagyasztott Han Solo-t (Harrison Ford) Jabba palotájába hurcolták, Luke (Mark Hamill), Leia (Carrie Fisher), Chewie (Peter Mayhew) és Lando (Billy Dee Williams) pedig kiterveltek egy mentőakciót. Végül aztán sok szorult helyzet árán sikerült kihozniuk Solo-t a gengszter karmai közül, ám hőseink kis híján otthagyták a fogukat a Tatooine pusztaságában... A Jedi visszatér felvezetése nagyon hosszúra sikeredett, és emiatt itt már előfordul, hogy leül a történet. Azt viszont rögtön hozzátenném, hogy a Jabba-palotájában játszódó jelenetek nagyon jók, és plusz hátteret adnak a sztorinak, érthetőbbé teszik bizonyos karakterek korábbi megjegyzéseit. A mentőakció után Luke még visszalátogat Yoda-hoz (Frank Oz), ahol kiderül, hogy Leia a testvére, de utolsó Jediként neki kell leszámolnia Vader-rel (David Prowse) és az Uralkodóval. Itt kapjuk meg a visszaigazolást arról is, hogy Vader az ő apja - a végső, endor-i csata felvezetése is kicsit vontatott, ám a feszültség itt már érezhetően fokozódik.

Luke ebben a részben is új arcát mutatja, mivel a Jedi visszatérben ő már nem egy egyszerű farmergyerek, és nem is egy forrófejű padawan, hanem egy valódi Jedi-lovag. Higgadt, megfontolt, nyoma sincs a korábbi hevességének, könnyűszerrel alkalmazza az Erőt és a Jedi-trükköket. Az Uralkodó karaktere is itt kerül előtérbe igazán - az Ian McDiarmid által játszott Császár a filmtörténelem egyik legvisszataszítóbb szereplője. Ha korábban Darth Vader-t gonosznak éreztük, az még semmi ahhoz képest, amit az Uralkodó sugároz magából - utálatos egy karakter, akiről azonban végig tudjuk, hogy nagyobb hatalma van bárkinél, nem szívesen kötekednénk vele. Manipulatív, kiváló stratéga, és nem utolsósorban gyakorlatilag minden szereplőben félelmet kelt aki találkozik vele (Vader-t is beleértve). A hatodik rész lett talán az eredeti trilógia leglátványosabb darabja, bár nekem személy szerint a Birodalom visszavág kinézete jobban tetszett. Itt használták fel a legtöbb speciális effektet, az Endor felett játszódó harc pedig véleményem szerint a Star Wars űrcsaták közül a legjobb - látványos, akciódús, és minden eddiginél több űrhajómodell vonul fel benne. Az új Halálcsillag jól néz ki, és funkciója is van, ám nehezen hiszem el, hogy a Birodalom megépített volna egy ekkora létesítményt csak azért, hogy egy kezdő Jedit csapdába csaljon. Ráadásul a mérnökök nem tanultak a korábbi hibájukból, mivel az új Halálcsillag még a réginél is sebezhetőbb lett...

Luke és Vader utolsó összecsapása viszont nagyon jó sikerült. A zenei aláfestés, a helyszín, és a koreográfia kellően kihangsúlyozza a küzdelem eposzi jelentőségét, az pedig egyenesen felemelő pillanat, amikor a harc végeztével Luke nemet mond a Sötét Oldal csábításának. Az apa-fia konfliktus egyébként is nagyon jól meg lett írva, Vader sem ugyanaz már, mint korábban. Némely jelenetben érezzük a benne lakozó jóságot, nem tűnik olyan velejéig romlottnak a szereplő, mint az előző filmekben. Ez a film legvégén teljesedik ki, amikor saját mestere ellen fordul, így beteljesíti a sorsát, és tényleg egyensúlyt hoz az Erőbe.


Sajnos azonban itt már több hibát emelnék ki, mint a korábbi két film esetében: Boba Fett "halála" (tudom, hogy nem halt meg) nagyon nevetséges és méltatlan lett a karakterhez. A galaxis legveszélyesebb fejvadászával ugyanis egy félig vak, fegyvertelen ember végez, belecsúszik egy homoki szörny gyomrába...kissé gyerekes lett ez a jelenet. Ahogy gyerekesek az ewokok is, az Endor bolygó kis lakói - őszintén szólva a Jedi visszatér bőven meglett volna nélkülük is. Az ewokok jelenetei lassúak, nem viszik előbbre a cselekményt, de ez még hagyján. Nem tudom elhinni, hogy a végső nagy csatában, a hatalmas Birodalmat részben ezek a fegyvertelen őslakosok győzték le, az ewokok ugyanis a film végén úgy csapkodják le az elit rohamosztagosokat, mintha legyek lennének - itt már nagyon kezdett a széria matinéba átfordulni, és őszintén szólva sokkal jobb film lehetett volna ez, ha kihagyják belőle ezeket a lándzsás koalákat.


Ezenkívül, a szereplők némely jelenete eléggé "érdekesre", és megkérdőjelezhetőre sikeredett. A forgatókönyvet ismét Lucas írta, és itt is feltűnő, hogy ezen a területen nem ő a szakma legjobbja: Lando az előző rész végén árulta el Han-t a Birodalomnak, ehhez képest itt úgy üdvözlik egymást, mintha semmi sem történt volna. Leia rájön, hogy Luke a testvére, de azon egy percig sem döbben le, hogy Vader az ő apja is - mintha ez a nem egészen elhanyagolható tényező teljesen hidegen hagyná őt. A lezárás pedig túlságosan pozitív (szerintem), és nem ad magyarázatot arra, hogy miért omlott össze az egész galaxist felölelő Birodalom egyetlen csatavesztés után - mostanra már tudjuk, hogy ez nem így történt, de eredetileg még ez kétséges részlete volt a produkciónak.

A hatodik részbe már bele lehet kötni, de azt semmiképp sem lehet rámondani, hogy ne lenne jó film. Hibái ellenére méltón fejezi be a Star Wars mítoszt, és az előbbi kötekedésemet lehet magyarázni azzal, hogy ide kellett a tökéletes happy end - Vader meghal, de még előtte megtér a jó oldalra, az Uralkodó egy szellőzőaknában végzi, Han és Leia végleg összejönek, és az egész galaxis ünnepel. Sokaknak nem tetszett a film vége, mivel enyhén giccsesre sikeredett, de végül is győzött a jó, ahogy mindenki szerette volna. Nem akkora klasszikus a film, mint az előző két rész, de még így is megmaradt egy nagyszerű sci-fi-kalandfilmnek - 8/10-et adnék rá, bár ebben az értékelésben az is benne van, hogy mégiscsak a klasszikus Star Wars-trilógia záró darabjáról beszélünk.

IMDb: 8.4/10

Metacritic: 53/100

Rotten Tomatoes: 80%

Star Wars VII. - Az ébredő Erő (2015)

A Star Wars hetedik epizódját 2012-ben jelentették be, közvetlenül azután, hogy Lucas eladta a szerzői jogokat a Disney számára. Ezáltal a jó öreg George végleg kiszállt a Star Wars franchise-ból, és ezentúl a Disney feladata volt, hogy folytassa az extrém módon körberajongott univerzum történetét. Az új film rendezője sokak megelégedésére J.J. Abrams lett, aki már a Star Trek-el bebizonyította, hogy ért a nagy rajongóbázissal rendelkező sci-fi filmek készítéséhez. Az ébredő Erő 2015. végén debütált, és az elvárásoknak megfelelően, pár hét leforgása alatt minden idők legsikeresebb filmje lett az USA-ban, az Avatar-t maga mögé utasítva. Mindezt pedig teljesen megérdemelten vitte véghez.

30 évvel járunk a Jedi visszatér eseményei után. A Lázadók Szövetsége ekkor már Ellenállás néven fut, és megalapult az Új Köztársaság is, azonban, a Birodalom maradványaiból létrejött az Új Rend, amely fenyegetni kezdte a galaxis békéjét. Ezekben az időkben tűnik fel Kylo Ren (Adam Driver), az ifjú Sith harcos, aki csapást akar mérni azokra, akik anno pusztulásba sodorták a Birodalmat, és elkezd kutatni az Ellenállás bázisa után. A történet ezen a ponton veszi kezdetét, és már ekkor észleljük, hogy itt bizony tényleg egy Star Wars-filmmel van dolgunk. Látvány terén Az ébredő Erő hozza amit lehet - amit a filmben látunk, annak a javarészét a forgatáson tényleg megépítették, az időt és pénzt nem sajnálva, ez pedig maximálisan megérte. Az, hogy CGI effektek helyett valódi díszleteket látunk, amelyek a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva, még közelebb hozza a Star Wars világát, valahogy sokkal átélhetőbbé teszi az egészet, és megidézi az eredeti trilógia hangulatát.

J.J. Abrams tökéletes választás volt a rendezői posztra. Látszik ugyanis, hogy tisztában volt azzal, hogy mik a rajongók elvárásai, és pontosan azokat a dolgokat pakolta bele a filmjébe, amelyeket mindannyian vártunk. Újra repül a Millenium Falcon (32 év után először), újra TIE vadászok és X-szárnyúak harcolnak, visszatérnek a klasszikus Star Wars archetípusok, úgy, hogy nem pusztán újrahasznosított karakterekről van szó, hanem ténylegesen új szereplőkről. Még a fénykardpárbajok is visszatértek a régi stílusba - a koreográfia már nem olyan elegánsan és precízen megkomponált, mint például a Sith-ek bosszújában, ezzel pedig a párbajok is jobban átélhetőbbek lettek szerintem. Nagyon jó ötlet volt a készítőktől, hogy megpróbálták a Jedik mítoszát visszaterelni a régi medrébe - az új filmben az Erő nem annyira elcsépelten, és általános jelleggel van jelen, mint a prequel-trilógiában, hanem újra az a misztikus energiamező, amelyhez nagyon keveseknek van hozzáférése, nagyon sok gyakorlás árán.


A film, és ezzel valószínűleg a trilógia új főhőse Rey (Daisy Ridley), aki a Jakku bolygó szemétdombjain nőtt fel, de már az elejétől érződik, hogy fényes jövő előtt áll. Daisy Ridley nagyszerűen játszik a főszerepben - egy talpraesett, harcra kész, találékony, de mégis jószívű lányt formáz meg, akiből több mint valószínű, hogy hamarosan egy újabb legendás Jedi-lovag fog válni. Mellékszereplőként ott van a John Boyega által alakított Finn, kinek a karaktere nem olyan központi, mint Rey-é, de ennek ellenére egy rokonszenves, humoros szereplőről van szó, akiből még sokkal többet ki lehet hozni a továbbiakban. Poe Dameron, akit Oscar Isaac játszik afféle laza, bátor pilótaként van bemutatva, bár ő nagyon kevés játékidőt kapott a filmben. Az új főgonosz Kylo Ren, aki eleinte elég sok kritikát kapott, ám mostanra úgy tűnik elfogadták őt a rajongók. Amiért viszont hálásak lehetünk, hogy Kylo nem egy új Darth Vader-ként van bemutatva, teljesen más jellegű főgonosz. Jelen esetben egy fiatal fiúról van szó, aki tehetsége, no meg az eredete miatt több oldalról rendkívüli nyomás alá van helyezve, és kétségek közt vívódva akar megfelelni az Új Rend nagyfőnökeinek. Kylo nem egy érinthetetlen, legyőzhetelen Sith Nagyúr, csupán egy tanítvány, akinek a karaktere a trilógia többi részében alaposabb kibontásra vár, nagyon kíváncsi vagyok a sorsa további alakulására.

 
A trailerekből hamar kiderült, hogy régi szereplők, mint például Harrison Ford, Carrie Fisher vagy Peter Mayhew visszatérnek. Azonban hál'istennek egyáltalán nincsenek erőltetve a régi karakterek, lazán és könnyedén szövődnek bele a sztoriba helyet adva a fiatal generációnak, afféle útbaigazítóként funkcionálva. Han Solo (Harrison Ford) még mindig a régi, a szövegei és stílusa nagyon visszahozza a klasszikus trilógia hangulatát, de olyan szereplők is visszaköszönnek egy rövid időre, mint R2 vagy C-3PO. Az ébredő Erő nem próbál meg újat kihozni a régi szereplőkből, és ez pontosan így van jól, senki sem várhatta el, hogy a 70-en fölül lévő Harrison Ford vagy Carrie Fisher elvigye a filmet a hátán.

Ugyanakkor néhány hiba azért itt is előfordult. Egy pár múltidézős poén vagy jelenet nagyon jól sült el, de néhol én már kissé túl erőltetettnek éreztem a visszatekintéseket a régi filmekre. Azt is be kell látni, hogy, bár Az ébredő Erő egy nagyon pörgős és szórakoztató film, a sztorija szinte minden elemét az Új Reményből vette át. A filmben megjelenik egy "harmadik Halálcsillag", amelynek a neve mostmár Csillagpusztító - na ez végképp nem kellett volna. Az eredeti Halálcsillag még rendesen be volt mutatva, komoly hatalommal és téttel bírt, itt ugyanezt már nem éreztem - a Csillagpusztító csak egy hozzáadott adalékanyagként van jelen, nem tudott rendesen beépülni a történetbe, és véleményem szerint maximálisan nélkülözhető lett volna. Aki jártas a Star Wars-ban, az élvezni fogja a filmet, de semmi olyannal nem fog találkozni, amit ne ismerne korábbról.


Az internetes vélemények és kritikák alapján sokan vannak akik csalódtak Az ébredő Erőben. Való igaz, hogy aki egy új Birodalom visszavágra számít, az bizony leverten jöhet ki a moziteremből. A klasszikus trilógia már soha nem fog visszatérni, de ezt nem is szabad elvárni - a hetedik rész új korszakot nyit a Star Wars történelemben, amelynek, a korábbról átvett elemek mellett megvannak a saját szereplői, és konfliktusai. A film közel sem hibátlan, de őszintén szólva, a korábbi elvárásokat teljesítette. A történet úgy lett befejezve, hogy ordít a folytatás után, én már alig bírom kivárni 2017-et, és a VIII. epizódot...Az ébredő Erőre pedig 8/10-et adok.

IMDb: 8.2/10

Metacritic: 81/100

Rotten Tomatoes: 92%

 

 

 

28 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://thechiller.blog.hu/api/trackback/id/tr4111950155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alcatraz1313 2016.12.13. 09:07:47

Jó lett az összefoglaló, egyet is értek vele, de egy hibát találtam: ha emlékeim nem csalnak, akkor Kylo nem Sith, hanem Ren lovag, tulajdonképpen származásánál fogva egy erőérzékeny ember (mint az anyja). Ez az oka annak pl., hogy a kardjának pengéje nem szabályos, hanem vibráló, pulzáló!

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2016.12.13. 09:07:49

...
A negyedik rész tiszta ügy. Obi-wan halála csalódást keltően gyors volt, de egyébként az egész film fogva tartott. Nyilván azért is, mert minden ízében újdonság volt, bár a film még ma is működik. Az ötödik részben viszont az "én vagyok az apád" kijelentés felbosszantott, csalódottan szisszentem fel a moziban. Ez a fordulat a mai mexikói szappanoperákba illik, ez az én meggyőződésem még ma is. Ettől eltekintve az egész film nagyon ütős, az elsőtől az utolsó pillanatig.

A hatodik rész furcsa. Amikor végre sikerül elmenekülniük a néhai Jabba nagyurat maguk mögött hagyva, akkor jön rá az ember, hogy hoppá, a film tulajdonképpen még csak most kezdődik, úgyszólván, pedig már láttunk egy izgalmas és érdekes sztorit.

Leia bajadérjelmeze kultikus lett, Luke szerzetesi jelenése jól eltalált. Az ewokok nagyon aranyosak, és jó volt mulatni rajtuk, mert ez a vidám szín jól lett belekeverve a filmbe. Egy darabig. A nagy csata a holdon, a kőkorszaki fegyverek a szuperfegyverek ellen, ez a viszonylagos ötletességük ellenére is túl gyerekes volt, de akkor még azt fel tudtam fogni egy szívnek kedves, valójában már eddig is gyerekmesére hajazó filmtrilógia meseszerűen győzedelmes lezárásaként. Az állítólag hat millió nyelvet beszélő tolmácsrobot értetlen töketlenkedése is belefért. Azért, mert az ellenpontként felmutatott, nagyon látványos űrcsata és a császár lehengerlő alakítása fenntartotta film színvonalát.

Na és akkor eljött az Ébredő erő. Marketinghömpöly, esküdözés, rimánkodás a reménybeli nézőknek. Ahogy a posztban olvashattuk a film tökéletes összegzését: "Látszik ugyanis, hogy tisztában volt azzal, hogy mik a rajongók elvárásai, és pontosan azokat a dolgokat pakolta bele a filmjébe, amelyeket mindannyian vártunk."

Igen, ezt a filmet megtervezték és legyártották. Lucas és a többi pénzcsináló tudta, hogy ha ezt elbaltázzák, akkor zuhanni fog a SW-kütyük, bögrék, pólók és pótuniverzumos könyvek eladása. Így aztán szépen beálltak a már leaszfaltozott régi út közepére, és végigmentek a felfestett felezővonalon, nehogy baj legyen. Még így sem sikerült egy jó filmet csinálniuk, de az eredmény egy tisztességes iparosmunka lett, a rajongó megkapott annyit, amennyiért már hajlandó volt megbocsátani az addigi hibákat. A csaj nagyon tetszett, kitűnően játszott, a néger viszont csak egy bénácska közkatona, aki csetlik-botlik az aknamezőn, és nekem örülnöm kellene azért, mert végül szerencsésen átjutott rajta. Már-már egy Jar Jar.

Kylo Ren viszont szar. Miért is lenne olyan félelmetes, hogy a film fő ellenpontja lehessen? Mert ha nincs fő ellenpont, akkor mitől is lenne ez a film egy eposz folytatása, ugye. Han Solo halála erőltetett dolog volt, jobb lett volna kihagyni. Egyáltalán, ezt a filmet szinte egészében jobb lett volna kihagyni. Szép, jó, minden megvan benne, látszólag, csak a történetre és a szereplőkre nem emlékszem benne, a probléma mindössze ennyi. Az, hogy harminc év múlva is ugyanolyan fegyverekkel háborúznak, még elintézhető egy legyintéssel. De az ötödik és hatodik rész erejét, mozgalmasságát, látványát, ötletességét megközelíteni sem tudták. A 7/10 bőven elég rá.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2016.12.13. 09:07:52

Nagyon jó elemzés volt, türelmesen elolvastam, nem csalódtam. El is mentem magamnak, évek múlva is érdekes lesz újraolvasni.

Kiderült belőle az is, hogy mik azok, amikre már nem is emlékeztem. Például az első három részre... Ami így persze túlzásnak is durva, de mégis igaz valamennyire. Az első rész nevetségessége és családi filmmé erőltetése főleg azzal együtt volt egy tökön rúgás, hogy addig talán sosem érzékelt, viszolyogtató, már-már dühítő mértékű marketingnyomulás előzte meg. Az Avatart is sikerült tönkretenni bennem ugyanígy, előre, a Baljós árnyakra is kicsit úgy ültem már be, hogy már önkéntelenül is előre finorogtam a valamikor biztosan felbukkanó büdös miatt. Körülbelül ugyanilyen arckifejezéssel is jöhettem ki a moziból, és a körülöttem levők sem látszottak igazán lelkesnek. Az okok a posztban pontosan fel vannak térképezve.

Egy kivételével. A film az első másodpercben el lett rontva. "Epikus" hiba a történet indítása. Valami kereskedelmi embargó valami vétség miatt, ami miatt jediknek kell lealacsonyodnia valami alkudozás közvetítőiként. Mi van?? Egy klasszikus eposzi galaktikus háborúskodás, egy szinte mindanható császár elnyomása elleni felkelők hősi csatározása után, illetve előtt valami olyan sztorit kapunk, amire az Indexen még csak oda sem kattintanék, és aminek a megértéséhez otthon még egyszer el kellett olvasnom a kezdő sorokat? Kik ezek és mit akarnak? Miért kell, hogy ez érdekeljen engem? Egyáltalán, most kin van a fehér és kin a fekete kalap? Ezzel indítani egy teljes éve minden testnyílásunkon bepréselt reklámmal a világ legsikeresebb filmjének előre kikiáltott csúcsmesét, hát ez példaértékű hiba volt.

Aha, szóval a kis Annakin nem csak szerintem volt a filmben abszolúte érdektelen és színtelen, akiért még a nevetséges kocsiversenyen sem tudtam izgulni. Megnyugodtam, azt hittem, én voltam vak.

A második részből alig emlékszem valamire. A macsó polinéz fazonra igen, aki apja a kis Boba Fettnek, akit viszont annak idején elfelejtettek bennem egy számottevő figurává tenni. Hiszen az ötödik és hatodik részben a szereplése nekem szinte jeltelen volt. Először nem is tudtam, kiről is van szó. És emlékszem, hogy készülnek valahol az egyforma fehér katonák, akik, mint kiderült, klónok, amit viszont azért nem értettem, mert a Trilógiában az egyforma fehér katonák nem klónok voltak, hanem különféle emberek.

Emlékszem arra, hogy nekem tetszettek a rajzolt díszletek. De csak úgy, ahogy a Galaktika címlapgrafikái vagy más gusztusosan futurisztikus grafikusi alkotások. És emlékszem arra, hogy az anyává váló Natalie Portman gyönyörű volt, ez szemlátomást eltökélt célja volt a jelmeztervezőinek és az operatőrnek. A többi kiesett.

Az, hogy a jedik egy nagy és értelmetlen gladiátorviadalban össze-vissza bénáznak, és hullanak, mint a legyek, engem megdöbbentett. Megtiportak egy mítoszt.

A harmadik rész erős lett, ez teljesen igaz. Természetellenesen mindennek gyorsan kellett lezajlania, mert tudtuk, hogy hol van a cél, az idő pedig telik, ennek ellenére nekem legalább vonulatában emlékezetes lett a Császár megformálódása és a leendő Darth Vader előállítása. Így, ezzel a szóval. Tudtam, hogy hová kell érkeznünk, és kissé kívülálló érdeklődéssel vártam, hogy ezt a filmeseknek hogyan sikerült megoldania. Ennyi. A Császár, aki előtt később a nagy Vader térdre ereszkedik, összejött. A nagy Vader nem.

Az a baj Annakinnal, hogy a Trilógiában Darth Vader egy méltóságteljesen lassú mozgású, monumentális, megállíthatatlan főellenség, aki láthatóan egymaga is megnyerhetné az egész galaktikus háborút, de praktikus okokból inkább egy hadsereget terel maga előtt, valakinek az aprómunkát is el kell végeznie, még a Sötét Oldal Lovagja sem ér rá egyszerre mindenre. A kegyetlensége, ahogy a tábornokokat amortizálja, felülmúlhatatlan és félelmetes, Luke vele vívott párbaja eleve reménytelen, mintha egy sziklát akarna valaki elpusztítani úgy, hogy újra és újra nekirohan egy kis csákánnyal. Ennek az előjeleit a Christensen-féle figurával, egy kissé nyeszlett, agresszívkodó, kicsit hisztérikus fickóval nekem nem tudták felvillantani sem.

(Ben, az "amblokkot" elütötted, javítsd. Bár szerintem ide az eredeti, "en bloc" alak ízesebb lenne.)
...

Pisti 90 2016.12.13. 09:07:55

Összességében jó összefoglalót kaptunk. Leírnám az én értékelésemet is::
Baljós árnyak - valóban a leggyengébb darab az összes film közül. Ugyanakkor a maga nemében egészen szórakoztató. Nem egy bravúr, de szerintem 6 pontot minimum megér.
A klónok támadása - Azért erre tényleg kevés az 5 pont. A klónok támadása messze jobb, mint a Baljós árnyak. Szerintem egy elég korrekt iparosmunka. Ha nem is az elvárt színvonalat hozza, de önmagában nézve egy élvezhető, jó film a bugyutaságai ellenére. Én erre 7 pontot adnék.
A sithek bosszúja -Megint csak kevésnek találom a 7,5 pontot, szerintem messze az egyik legjobb darab a saga-ban. Korlátlanul újranézhető. Már-már A Birodalom visszavág színvonalát súrolja. Nálam ez 9 pont.
Új remény - Ehhez tényleg nincs mit hozzáfűzni, igazi klasszikus, utánozhatatlan darab. Teljesen jogos a 10 pont.
A Birodalom visszavág - Az egész saga legjobban sikerült része, amihez hasonlót azóta se láttunk, és szerintem nem is fogunk. Teljesen megérdemli a 10 pontot.
A jedi visszatér - Sajnos tényleg az eredeti trilógia legrosszabb darabja, de az előzménytrilógiát így is veri, bár véleményem szerint a Sithek bosszúja szintjét nem üti meg. Hibáival együtt is egy szerethető, jó film. Nálam 8 pontot ér.
Ébredő Erő - Erre viszont teljesen eltúlzott a 8 pont. Ez a film óriási csalódás. Bár tényleg szép a látványa, de én nem látványfilmre ültem a moziba, mert abból úgyis sok jön manapság. A története egy az egyben az Új remény koppintása, hiányzik az eredetiség. A harmadik Halálcsillag nevetséges, és ostoba megoldás. És a film végi csatában semmi monumentális nincs. Az előzménytrilógiában jobb csatákat láttunk. De ezt még meg is tudnám neki bocsátani. Amit viszont nem tudok neki megbocsátani, hogy ez a film az, ami semmit, de semmit nem magyaráz meg. Ott hagy 30 évnyi kitöltetlen űrt a Star Wars univerzum világában, amire nulla magyarázat van. Nem tudjuk meg, hogyan lett a Birodalomból Első Rend, hogyan épült fel az Új Köztársaság, illetve miért is az Ellenállás harcol az Első Rend ellen, miért nem a Köztársaság. Egyáltalán hogyan tudott az Első Rend felépíteni egy új Halálcsillagot a Köztársaság tudta nélkül? Ezek égető és nyomasztó kérdések, de semmi magyarázat. Ugyanígy nem tudjuk, hogy Leia és Han miért váltak el. Ez a film semmit nem magyaráz. És ez a legnagyobb hibája. Amikor néztem a filmet, akkor sem értettem, mi miért történik, és amikor újranéztem, akkor sem. A Baljós árnyaknál talán jobb film, de csak a látványa miatt. A klónok támadása színvonalát viszont enyhén szólva sem üti meg. Nézhető, nézhető, de nem érzem azt, hogy egy Star Wars filmet nézek. Egyszerűen túl szűk az egész, nem érezni, hogy egy hatalmas Galaxisban játszódik, ami tele van városokkal, kultúrákkal. Az előzménytrilógia legalább monumentális volt. Ez nem az. És még az eseményeket se tudod elhelyezni, csak annyi derül ki, hogy 30 évvel a Jedi visszatér után. Hát kösz szépen... És akkor mi volt 30 évig? Erre meg semmi magyarázat. Én erre a filmre 6,5 pontot adok, de csak a látványvilág miatt ér meg ennyit.

steery 2016.12.13. 09:07:56

Az Új remény hibái:

1. Filmkészítési szempontból bődületesen sok hiba van benne. Humor egyáltalán nincs benne. Az nem humor, hogy a felújításkor beleraktak néhány bohóckodó statisztát a Tatuinon, és az sem humor, hogy a szereplők jól odamondogatnak egymásnak időnként.
2. A látvány rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Mond, te láttad egyáltalán ezt a filmet?

A birodalom visszavág hibái:

1. Ez is tele van forgatási és logikai bakikkal.
2. Miért várt Kenobi szelleme 3 évet azzal, hogy Yodához küldje Lukeot?
3. Miért nem árulta el Yoda és Kenobi Lukenak, hogy Vader az apja? Ezzel gyakorlatilag elárulták és becsapták őt.

A Jedi visszatér hibái:

1. Az endori űrcsata eléggé el lett szúrva. Túl kevés benne az űrhajó, amik alig lövöldöznek egymásra. Nagyon hiányoltam ebből a filmből a durva ágyútüzeket, az ezerszám villogó lézersugarakat az űrben.
2. Vader nem hozott egyensúlyt az erőbe. Ő borította fel. Luke hozott egyensúlyt az erőbe azzal, hogy legyőzte Vadert, majd visszacsábította az erő világos oldalára és rávette, hogy a kedvéért győzze le mesterét.
3. Az ewokokat egy ilyen csatában úgy elporolták volna a rohamosztagosok, hogy a film végén nem vígadoznak, hanem zokognak a súlyos veszteségek miatt. Már ha bárki is túléli közülük a csatát.
4. A film talán legnagyobb hibája, hogy az összes jó szereplő túléli a háborút, a rosszak meg mind meghalnak, noha egyértelműen hatalmas túlerőben vannak. Így a győzelem eléggé súlytalan, mert a lázadók nem hoztak igazi, nagy áldozatot érte.

Az ébredő erő hibái:

1. Ebben a filmben van a legtöbb logikai és forgatási baki és bénázás. Ennek a legrosszabbak a párbeszédei és a legnevetségesebb az egész története. Abrams a lehető legrosszabb választás volt rendezőnek. Sok filmjét láttam már, de egyik sem tetszett. Nagyon igyekszik, de sajnos nincs tehetsége ehhez a munkához.
2. Egy pszichésen harcra és engedelmességre kondicionált, jól idomított rohamosztagos csak úgy megszökik és átáll? Nevetséges. Valószínűtlen. Ráadásul még béna is a harcban.
3. Az új TIE vadászból kifelejtették a hajtóművet. A helyére beraktak egy faroklövészt, úgy gondolva, repül ez a semmitől is.
4. Han Solo halála a lehető legbénább, legnevetségesebb, legsiralmasabb megoldás volt, amit csak ki lehetett találni. Ez a film mélypontja.
5. Mark Hamill gyakorlatilag nem szerepel a filmben, mégis úgy van megemlítve a végén, mintha főszereplő.
6. A film befejezése eltér a korábbiaktól. Stílusosan azzal kellett volna lezárni, hogy az ellenállás megünnepli a győzelmét és kitüntetik a túlélőket. A Luke utáni zarándoklat nem illik a végére.
7. Ennek a filmnek a legrosszabb a zenéje mind közül. A korábbi filmekben a zenéhez illeszkedett a cselekmény, ritmust adva neki. Most erőlködve próbálja követni a cselekményt, aminek szörnyű, dallamtalan kolompolás a vége. Siralmasan rossz.

steery 2016.12.13. 09:07:58

A Baljós árnyak fő hibái:

1. A Jedik egyforma sivatagi tunikát viselnek és barna köpenyt, mindenki, mindenhol. Miért? Változó körülmények közt miért nem hordanak odaillő ruházatot?
2. Milyen kereskedelmi szövetség az, ami katonai erővel lép fel és blokád alá vesz egy bolygót, majd megszállja?
3. Milyen köztársaság az, ami egy nyílt katonai agresszióra, ami az egyik tagját érte, képtelen azonnal, egyértelműen reagálni?
4. Jar Jar egy merész húzás volt Luac részéről, ami sajnos nem jött be. Ő lenne a buta kisember, aki túl keveset tud és azt is rosszul. Akarata ellenére belekeveredik az eseményekbe és állandóan csetlik-botlik, mégis fölbuktatják tábornokká, majd később szenátorrá, noha totálisan alkalmatlan a szerepére, azaz strómanként használják a háttér hatalom képviselői.

A klónok támadása fő hibái:

1. Anakin legalább tíz évvel fiatalabb Padménál, akinek még mindig nincs se férje, se élettársa, se udvarlói, mintha szűz lenne. Ettől függetlenül tökéletesen összeillenek a filmben, noha nem őket kellett volna összehozni. Szerintem Anakinnak egy másik, fiatalabb lányba kellett volna belezúgnia, például egy padawanba vagy kisebb formátumú politikusba. A lány arénában tett szerelmi vallomása egyértelműen a film legszebb jelenete.
2. Senki nem vette észre, hogy felállítanak egy klón hadsereget? A kaminóiak sem kérdeztek rá rendszeresen a Coruscanton a részleteknek? Senki nem nyomozott az ügyben később?
3. Sivatagi gyalogosroham nyílt terepen a csatában? Az első világháború óta ez nem szokás.

A Sithek bosszúja fő hibái:

1. Orbitális pályáról nem lehet egy űrhajóval lezuhanni. Ha mégis, a fedélzet nem fordul el függőlegessé a mesterséges gravitáció miatt.
2. Nem lehet kényszerleszállást végezni egy olyan űrhajóval, aminek leszakadt a hátsó része, elvesztette a hajtóműveit, rommá lőtték és lángol. Ezzel csak irányíthatatlanul lezuhanni lehet, amibe mindenkinek bele kéne halnia.
3. Ahhoz képest, hogy a Jedi mesterek mekkora nagy kardforgatók, Sidious ellen pillanatok alatt elhullanak, hogy Windunak egyedül kelljen megküzdenie vele.
4. Egy izzó lávafolyam fölött, illetve a közelében olyan kibírhatatlan hőség van (3-4000 fok!), hogy a két Jedinek pillanatok alatt lángoló fáklyává kéne változnia (az emberi test 1650 fokon már ég!). Nem beszélve a mérgező gőzökről és gázokról, amiket belélegeznek.
5. Yoda és Kenobi miért nem maradtak együtt? Ketten jobb eséllyel maradnának életben, mint külön-külön. Miért nem vitték magukkal az ikreket és kezdték meg rögtön a felkészítésüket? Ha korábban évtizedekbe telt, mire egy csecsemőből Jedi mester lett, most miért választották azt az utat, hogy Lukenak felnőtt korában kell elkezdenie megismerni az erőt és egy gyorstalpaló tanfolyam után kell szembenéznie Vaderrel és Sidiousszal?
6. Vadert előbb meg kellett volna műteni, majd bakta tartályban füröszteni, aztán ha nagyjából rendbe jött, hónapokkal később a rehabilitáció során lehet neki kiborg testpáncélt építeni. Ehelyett a filmben úgy ahogy volt, vérmocskosan, büdösen, koszosan becsomagolták az azonnal készen álló páncélruhájába. Ez nevetséges.

szepi79 2016.12.13. 09:07:59

"Mivel már mindenki ezerszer kiértékelte minden idők legsikeresebb filmsorozatának epizódjait, úgy döntöttem, én is elkészítem a saját Star Wars-összefoglalómat"

khm. ez pont ellenérv ahhoz, hogy miért is készítsd el te is a sajátodat, már amennyiben nem mondod el, hogy a tied miben is más, miért érdemes elolvasni a többivel ellentétben.

a másik dolog, amivel problémám volt, a bejegyzés hossza. ez így egyben nagyon sok. ezt minimum 3 különböző részre kellett volna osztani, egy az előzményeknek, egy a régi trilógiának, és egy az ébredő erőnek, utóbbi kiegészítve az animációs sorozatokkal, esetleg spekulációkkal.

viszont ezeken kivül eléggé összeszedett irás, jó részével még egyet is értek. azt nem mondom, hogy bármi pluszt adott volna, tehát az első bekezdésben hiányolt extrát nem találtam meg benne, de ahogy egy volt tanárom mondaná, "tisztes iparosmunka" volt.

Nietzsche. 2016.12.13. 09:08:01

Ébredő erő. Max 7 pontot ha ér! Egy tizeddel sem többet!

eßemfaßom meg áll 2016.12.13. 09:08:02

"Azért van néhány jó dolog még a Baljós Árnyakban is: kapunk némi hátteret a klasszikus-filmek szereplőiről pl.: C-3PO, R2-D2, Obi-Wan, és Yoda is feltűnik."

Mondjuk hogy a jedi mesterek feltűnnek az eviden abban a filmen ami ezeknek a mestereknek a tanítványáról szól, de az, hogy a robotokat is kényszeresen behozta Lucas az röhejes. Az önmagában szánalmas, hogy egy 9éves rabszolgagyerek épít egy szabványos protokoldroidot (mi mást is építene egy 9éves rabszolgagyerek egy sivatagban) de hogy aztán ez a DIY droid pont az amelyik, az nevetségessé teszi az egészet. Meg az r2 ami kb az univerzum legfontosabb hardvere évtizedeken át, hiszen annyiszor menti meg a galaxis történelmének nagyjait, mint ahányszor egy átlagember gatyát cserél. Szerencsére a készítők megfelelő kompatibilással látták el így évtizedeken keresztül képes csatlakozni bármilyen egyéb hardverhez, legyen az teherszállító, vadászgép, halálcsillag, felhőváros és-bár hangsúlyozottan nem törölték a memóriáját de azért nem volt képes elcsipogni soha senkinek, hogy korábban miket látott pedig folyamatosan pofázott :)

eßemfaßom meg áll 2016.12.13. 09:08:04

"A lezárás pedig túlságosan pozitív (szerintem), és nem ad magyarázatot arra, hogy miért omlott össze az egész galaxist felölelő Birodalom egyetlen csatavesztés után"

Itt jelezném, hogy az EREDETI jedivisszatér végén nincs birodalomösszeomlási világünneplés, simán lőnek egy tüzijátékot az Endoron, összeölelkeznek és stáblista

szekőcei 2016.12.13. 09:08:05

" Az olyan rajzfilmsorozatokat, mint a Clone Wars, vagy a mostanság futó Rebels nem nagyon ismerem, és szerintem nem is képezik szerves részét a mítosznak. " - a mítosznak lehet nem része; de a kánonnak igen.

a CW nekem személy szerint nem igazán jött be, de a Rebels nagyságrendekkel jobb. Főleg, hogy még Yoda "do or do not, there is no try"-ját is "kifigurázza".

Terézágyú 2016.12.13. 09:08:07

"A lezárás pedig túlságosan pozitív (szerintem), és nem ad magyarázatot arra, hogy miért omlott össze az egész galaxist felölelő Birodalom egyetlen csatavesztés után - mostanra már tudjuk, hogy ez nem így történt, de eredetileg még ez kétséges részlete volt a produkciónak."

Na igen... és ugye utólag (az európai rendszerváltozások után) belenyomták a szobordöntögetéses jeleneteket... :)
Ugyanakkor viszont kétség sem férhet hozzá, hogy az egész rendszert a két Sith tartotta össze - és ők mindketten meghaltak...

Ad Dio 2016.12.13. 09:08:08

Ébredó erő : -10/10 - negyed óra után kezdtem vinnyogva könyörögni a Feleségemnek, hogy kimehessek pattogatott kukoricáért. Közhelyek, ostoba, üres karakterek és egy olyan sztori ami úgy készült, hogy az eddigi filmek jó jeleneteit belevágták egy mixerbe és zum! kész is a film. Nálam elérték azt ezzel a trógerséggel, hogy csak akkor ülök be a VIII. részre ha Lucas személyesen jön el megkérni+10% részesedést ad a bevételekből - esetleg...

funfun 2016.12.13. 09:08:10

Hú, nagyon alapos összefoglaló. Kösz. Jó lenne időt szakítani megnézni az összes epizódot ebben a sorrendben.

Zirowe 2016.12.13. 09:08:11

"szociális média"
Jaj, Tervezőm..

R2D2 & C3PO 2016.12.13. 09:08:13

Olvashatatlan a posztod...

Master. 2016.12.13. 09:08:16

Az ébredő erő 8 pont? Ne már! Még a 7-et sem éri el, annyira gyenge. A New Hope koppincsa, szarabb kivitelben! A "Zs" kategóriától csak néhány jelenet látványvilága menti meg. A harmadik legszarabb rész a második és harmadik epizód után, kábé a Baljós árnyak szintjén! (Vagy egy kicsit még attól is lemaradva.)

gigabursch 2016.12.13. 09:08:18

Jó ki összefoglaló, biztos lesz pár kötekedő...

midnight coder 2016.12.13. 09:08:19

Az első rész valóban az egyik mélypont - midi-chlorianokkal, a repülő R2D2-vel, az egész világgal amivel nem az a fő baj hogy CGI, hanem az hogy fos módon van megcsinálva. Hogy néznek ki ezek a robotok, ezek az űrhajók ? Nem, ez nem azért van mert CGI hanem azért, mert a grafikusok nem láttak előzőleg Star Wars filmet. Vagy nem tudták, hogy előzményfilmet gyártanak... Jar-Jart már nem is említem.

A második legszarabb szerintem a hetedik rész. Na, ott a grafikusok már megnézték a klasszikus triológiát, ott már tényleg van Star Wars feeling. Ha a grafikusok mellé felvettek volna egy épeszű forgatókönyv írót, vagy ehelyett a fos helyett mondjuk a Birodalom Örökösei triológiát csinálják meg, akkor akár valami jó is kisülhetett volna a dologból.

Ez a film bizony a forgatókönyvön bukik meg. A jedi kiscsajon aki nyilván elolvasta a hogyan legyünk Jedi mesterek 24 óra alatt című könyvet és ez után tudja leverni fénykarddal a főgonoszt, amihez azért a jó öreg Luke Skywalkernek jó sokáig kellett izmoznia Yoda mesterrel a nyakán. Aztán az aktuális Jar-jar itt is itt van a focirobot személyében. Ez nagyon jó, mert még csak véletlenül sem merül fel soha senkiben, hogy bárki is ép ésszel ilyen robotot építsen, ezen messziről látszik hogy az egyetlen feladata a cukiságfaktor fenntartása. Aztán ott van a jó lihegő néger barátunk, aki azért került bele mert manapság nem lehet filmet csinálni pozitív hős néger nélkül, és aki hát nem egy Morgan Freeman - kb. az egyetlen színészi teljesítménye a csávónak hogy nem kap levegőt, de azt látványosan teszi minden jelenetben.
Külön figyelmet érdemel a hisztikés főgonosz, az egyszemélyes szánalmas.hu, akinek igazából ellenség sem kell, elég kcsak kivárni az aktuális hisztirohamot amikor nekiáll lézerkarrdal szétszedni a saját űrhajója vezérlőtermét. És mindezt mint Han Solo és Leila fia. Nagyon-nagyon gáz. Az egyetlen értékelhető jelenet a filmben Han Solo halála - az öreg még mindig jobb színész, mint a többi a filmben együttvéve. Ja, és a végén szétrobbantják az aktuális Halálcsillagot - hiába, nincs karácsony Corvin nélkül, ha még valaki emlékszik a reklámra...

arncht 2016.12.13. 09:08:21

Az elso resz, marmint a 77es, korszakalkoto, de nem mestermunka. A latvany lenyugozo, de a kamera, a szineszek jateka, stb nehol szappanopera szinvonalu. A birodalom visszavag nagyot lepett elore ezen a teren. Ettol persze mukodik a film, es nagy kedvenc. A triologian tul mindig megnezem az ujabb reszeket, de nekem mar nem az igazi. Hianyzik a 70-80as evek fordulojanak hangulata, ami ratelepszik a filmre.

baggins21 2016.12.13. 09:08:23

Minden szavaddal egyet értek egy részt kivéve és ez engem baromira zavart a VII-ben: "...hanem újra az a misztikus energiamező, amelyhez nagyon keveseknek van hozzáférése, nagyon sok gyakorlás árán." Na most van ez a cukkermukker Rey, akinek elvileg fingja sincs az erőről, ennek ellenére egy nála jóval képzettebb sith támadásait úgy veri vissza, mintha egész életében ezt gyakorolta volna. A jedi elmetrükköt csak úgy kipróbálja és hopp, máris működik. A fénykard párbajról már szót sem ejtek, értem én, hogy profin használta a hatalmas botját, de attól, hogy valaki jól kűzd egy 2 méteres bottal, még nem lesz rögtön a kard mestere is.
Ha az előzmény trilógiában kinyírták az erő mítoszt ezzel a midiklorián baromsággal, akkor itt pirosra festett csipogó bohócorrot, 55-ös cípőt és vizet spriccelő művirágot adtak rá.
Btw. nem szoktál hollywood hírügynökséget nézni? Néhány jelződ az előzménytrilógiáról tök olyan volt, mintha a Szirmait hallottam volna :)

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2016.12.14. 09:48:42

@Ad Dio: Nem hiszem, hogy megállnád, hogy megnézd. Az emberek meg fogják nézni. Lucas és a többi producer pedig elégedetten fogja számolni a tengernyi zsozsót. Ők ebből a buliból már nem tudnak rosszul kijönni, akkor sem, ha legközelebb kiderül, hogy Kylo Ren valójában Jar Jar és a császár törvénytelen leánya, csak mindig is férfinak érezte magát, de az átalakulásban a jelek szerint megrekedt valahol félúton. Ha a CGI színvonalát feltolják addig, amit az aktuális PC-s sikerjáték tud, a közönség már ki lesz elégítve. Az Ébredő erőnek is voltak olyan élőszereplős szakaszai, amiről az az érzésem volt, hogy egy mobillal vették fel, mert a repülőgép nem érkezett meg időre a kamerákkal. Aztán mégsem rúgták seggbe a stábot, arról valószínűleg tudnánk.

@Pisti 90: "ez a film az, ami semmit, de semmit nem magyaráz meg."

Van olyan, hogy nem baj, ha maradnak tisztázatlan oldalágak. Nem kell mindig mindent megmagyarázni, mert akkor sosem ér véget a film. Ámde vannak illemszabályok, amelyek betartását a nézőközönség elvárja. És az illemszabály szerint ENNYI homályban hagyott részlet már tényleg túlzás. Lost-jelenség, ugye, már neve is van. Megbosszuja magát, ha egy film forgatókönyvében túlságosan sok motívum van.

Hacsak nem az a cél, hogy oldalági, előzmény-utózmány, univerzumépítő filmeket akarnak vele előkészíteni. Én ezt az univerzum-dolgot nem nagyon értem, mert nekem, ha egy film igazán tetszik, nem hiányzik, hogy a mellékszereplőkkel és melléktörténetekkel újabb filmeket toljanak elém, csak azért, mert az első filmben dögösre sikerült valami vagy valaki. De abból is jól meg lehet élni, itt van ez a Zsivány-1-es, már a szemünk folyik ki a szüntelen reklámozástól, és azon kívül, hogy a film valószínűleg látványos lesz, nem fog hozzátenni a fősorozat élményéhez és emlékéhez. De a mai fiatalok a játékokban is elfogyasztják az eléjük pottyantott összes pótverziót, mert nekik csak a képeskönyv hiányzik, nem a játék. A gyártó kierőlködik magából valami történetkét, új fícsöröket, kicsit rágyúrnak a részletgazdagabb grafikára – ma már szégyen, ha a ruhán nem lehet megszámolni a ráncokat –, aztán nesztek, itt van, kérjük a zsozsót. Sajnos a rengeteg szériajellegű film ugyanezt a hozzáállást tükrözi.

A SW-filmek eddig viszonylag távol tartották magukat ettől a folyamattól. Én azt hittem, hogy a címben a "Star Wars (1977-2015)" azt jelenti, hogy a Star Wars itt ért véget, az orrba-szájba nyomatott Zsivány-1 elvette a fősorozat maradék becsületét.

@steery: Ezt jó összeszedted. Haragszol rájuk, mi? ;-) Meg tudom érteni. Én sem szeretem a butaságokat a fimekben, ezek a filmek pedig már kinőtték a "sikerfilm" kategóriát is.

Az teljes joggal csípi sokak szemét, hogy a fénykardozás és más mutatványok ilyen gyorsan elsajátíthatónak tűnnek. Ez egyszerű butaság, muszáj volt gyorsan új hősöket gyártani, hát gyártottak. Jar Jar balfaszsága egyszer is sok volt, bár a néger kicsit ráközelített arra a mélységre, így hát a hősök gyorsan kiügyesednek, a torkunkon legyűrhető indoklás nélkül.

@R2D2 & C3PO: Talán mert te csak ilyen hosszú mondatokhoz szoktál.

Ben Szitas · http://thechiller.blog.hu/ 2016.12.16. 14:21:02

@Androsz: Szerintem a Kylo Ren karakterrel eleve nem is akartak fèlelmet kelteni. Az èbredô Erô alcím szerintem arra utal, hogy mèg mindkèt oldalon csak èpülôfèlben vannak a karakterek, nincsenek erejük teljèben. Vàrjuk ki a folytatàst, lehet hogy Kylo Renbôl is többet kihoznak mèg

Ben Szitas · http://thechiller.blog.hu/ 2016.12.16. 14:29:31

@Pisti 90: A VII. rèsszel kapcsolatban jogos az èszrevèteled, bàr emlèkezz vissza: anno az Ùj Remèny sem magyaràzott semmit, nem tudtuk hogyan lett a Birodalom, kicsoda Darth Vader valójàban, hogyan indult a hàborù stb. Màr a legelejèn lyukas volt a sztori, ennek ellenère a film idôtlen mestermunka.

Ben Szitas · http://thechiller.blog.hu/ 2016.12.16. 14:35:30

@steery: Annyit tennèk hozzà, hogy szerintem Han Solo-nak màr a Jedi visszatèrben vesznie kellett volna. Nem azèrt mert rossz karakter, sôt...hanem azèrt, mert ùgy lett volna igazàn tökös a Solo-karakter, ha hôsi halàlt hal a vègèn. Persze ez nem illett volna a happy-endhez.

steery 2016.12.16. 18:23:02

@Androsz: Nem haragszom én senkire. Csupán megállapítom a nyilvánvaló hibákat és gyengeségeket. Azt gondolná az ember, hogy az új tulajdonos, meg az új forgatócsoportok tanultak az elődeik hibáiból és jobban odafigyelnek a részletekre. Nem rontják már el a filmjeiket. De nem így van. Az újabb filmek is épp oly bénák, mint a régiek. A Zsivány Egyesben elsőre kapásból kiszúrtam vagy 10 logikai hibát meg forgatási bakit. Ami javarészt annak is köszönhető, hogy menet közben kirúgták a rendezőt meg a zeneszerzőt és új embereket raktak a helyükbe, majd a film 40%-át teljesen újraforgatták. Ráadásul rohamtempóban a szoros határidő miatt. Nem csoda, hogy olyan lett, amilyen. Mert a pénz meg a határidők fontosabbak a Düzninek, minthogy minőségi munkákat produkáljanak. Sajnos ez van. :-(

Pisti 90 2016.12.17. 18:50:01

@Ben Szitas: Az Új remény az első film volt, érted? Annak nem volt előzménye. Ennek meg volt 6 film előzménye, és még így se sikerült normálisan leforgatni, hogy el tudd helyezni a történéseket. Öncélú, pénzhajhász produkció.
süti beállítások módosítása