Nem vitás, hogy a 2010-es években a képregényfilmek aranykorát éljük - az utóbbi években a Marvel-produkciók elárasztották a mozikat, a DC-franchise még csak kezdeti fázisban van, de már az is beindult, a szuperhősös filmek mellett azonban más jellegű alkotások is bőven készültek már a műfajon belül. 2016-ban számszerint 5 nagy képregény-blockbuster érkezett, így hát úgy gondoltam nincs is jobb alkalom arra, hogy elkészítsem ezt a listát. Következzen hát a 10 legjobb képregényfilm amely (szerintem) valaha készült - különösebb előzetes megkötés nincs, bármely film felkerülhetett ide amely valamilyen képregényes-alapanyagból dolgozik, azonban a sorozatok (pl: Daredevil, Flash, Gotham stb..) ezúttal kimaradnak, és a téma minél nagyobb lefedettsége érdekében ahhoz is ragaszkodom, hogy egy franchiseból csak egy film kerüljön fel ide.

A listán nem szerepelnek, de érdemes megemlíteni: Batman - A denevérember, X-Men 2., V mint Vérbosszú, 300, Vasember, A csodálatos Pókember, Amerika Kapitány: Polgárháború

Nem állok távol a valóságtól, ha azt mondom, hogy az új Ghostbusters-filmet már azelőtt mindenki utálta, mielőtt egyáltalán kijött volna. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az eredeti, 1984-ben megjelent film már kultstátuszba került, és sokaknál kicsapta a biztosítékot, amikor az előzetesek alapján fény derült arra, hogy a remake-ben egy csapat nő lép Bill Murray, Dan Aykroyd, és Harold Ramis helyére. Én sem voltam túl optimista, és egy percig sem gondoltam, hogy az új film egyáltalán a régi közelébe érhet, sőt, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán szükség van még egy következő Szellemirtókra. A rendező, Paul Feig viszont okot adott némi bizakodásra - bár kiemelkedően jó alkotást még nem tett le az asztalra, de korábban már produkált néhány igazán szórakoztató filmet. Szóval, összességébe véve egy siralmasan gyenge, de a maga módján vicces és szórakoztató Ghostbusters újragondolásra számítottam - nem is alaptalanul, mivel pontosan ezt kaptam.

Huzamosabb kihagyás után pár nap múlva újra aktív lesz a The Chiller. Az előzetes tervektől eltérően a legközelebbi filmkritikám a Ghostbusters remake verziójáról fog megjelenni, ezenkívül pedig új rovatot is indítok: a blog Extra részlegében olyan témákról olvashattok, amelyek nem kapcsolódnak a filmek/sorozatok világához, viszont mégis érdemesnek tartom őket a kifejtésre. Ám, ahogy az elkövetkező premiereket elnézem, bőven lesznek még az idei moziszezon hátralévő részében is megnézésre és kritizálásra érdemes filmek...    

Nyári elfoglaltságaim miatt előreláthatólag a blog júliustól augusztus elejéig szünetelni fog, tehát ez alatt az idő alatt semmilyen írás nem fog felkerülni rá. A legközelebbi kritika valószínűleg a bő egy hónap múlva megjelenő Suicide Squad-ról fog kijönni, addig is kellemes pihenést és nyaralást mindenkinek!  

Martin Scorsese 1976-os filmje idén ünnepli jubilleumi 40. születésnapját, emiatt pedig úgy gondoltam, hogy most érdemes a Classic rovatban bemutatni a Taxisofőrt. Nem árulok el semmi különöset azzal, hogy egy nagyon jelentős filmről van szó - Scorsese már korábban is megcsillogtatta rendezői tehetségét (mint például az 1973-ban megjelent Aljas utcákkal), ám ezzel a filmjével tört be igazán a nagy rendezők közé, emellett pedig egy másik mozis legenda, Robert De Niro karrierjében is kiemelkedő fontosságú ez a produkció. Szerintem ez a felvezetés már önmagában előrevetíti, hogy mekkora mesterműről van szó, de akkor nézzük is meg alaposabban mi rejlik a motorháztető alatt...

A Trónok harca napjaink talán legjelentősebb TV-sorozata - lehet, hogy minőségben vannak hozzá hasonló műsorok, de népszerűség tekintetében kevés széria veheti fel vele a versenyt. Mivel már a 6. évad végéhez értünk, úgy gondoltam, ideje összeszedni a 10 legemlékezetesebb karaktert a Trónok harcából, annál is inkább, mivel szerintem a sorozat legnagyobb erőssége a nagyszerű szereplőkben rejlik - nem elég, hogy Westeros világa tele van sokoldalú, változékony jellemekkel, még a hozzájuk tartozó színészi alakításokra sem nagyon lehet panaszkodni. A listában nincsenek súlyos SPOILERek, de aki még nem kezdte el nézni a szériát, vagy még nagyon az elején tart, az inkább ne olvasson tovább.

Akik a listában nem szerepelnek, de említést érdemelnek: Eddard Stark, Robb Stark, Samwell Tarly, Stannis Baratheon, Oberyn Martell, Sandor Clegane

Az első részről már korábban kifejtettem a véleményemet - nem lettem tőle nagy Roland Emmerich rajongó, de azért kellemesen szórakoztam rajta, minden hibája ellenére is. Azt sem mondhatnám, hogy kifejezetten vártam volna az idei folytatást, dehát ha már kijött akkor megnéztem, hiszen mégiscsak az idei nyár egyik legnagyobb blockbusteréről van szó. Hozzá kell tennem, hogy az első film színvonalából kiindulva egyáltalán nem voltak magas elvárásaim az idei produkcióval kapcsolatban, és talán ennek köszönhető, hogy A függetlenség napja: Feltámadás számomra nem okozott túl nagy csalódást.

Mielőtt belekezdenék, elmondanám, hogy nem láttam a 2008-ban megjelent Cloverfield c. filmet, így a mostani írásomban nem is tudom majd összehasonlítani a 2016-os folytatást (vagy remake-et?, spin-off-ot?) az eredetivel. Azonban a Cloverfield Lane 10. megértéséhez nem is szükséges az előzmények ismerete, én is laikusként kezdtem el nézni, és így is azt mondhatom, hogy ez a film bizony ott van az idei év eddigi legjobbjai között.

Őszintén szólva kifejezetten utálom a nyári látványfilmeket, amikről ordít, hogy csak azért készítették el őket, mert a producerek jól akartak keresni abban az évben is. Elég ha csak Michael Bay mozis ámokfutására gondolok a Transformers-filmekkel, máris nyilvánvalóvá válik, hogy mekkora nyerészkedő antitálentumok uralják a mozis-piac nagyrészét. Ha mégis meg kell néznem egy efféle produkciót, rendszerint valaki más kedvéért teszem, és már fél óra után elkezdek az órámra pillantgatni, mert valahogy a Fehér Ház 26. alkalommal történő lerombolása nem tud a székhez kötni. Azonban az idei Függetlenség Napja folytatás mellett én sem tudtam szó nélkül elmenni, ezért meg is néztem a '96-os eredetit.

Manapság szinte minden évben kijön egy régi klasszikus film remake-verziója vagy folytatása, aminek én kifejezetten örülök, mivel szerintem több értelme van egy régi, de népszerű márkanévhez hozzányúlni, mint újabb, felesleges blockbuster-sorozatokat kreálni. Idén nyáron a Szellemirtók fogja megkapni a modernizált verzióját, és ennek apropóján megnéztem az első, 1984-ben elkészült filmet Ivan Reitman rendezésében, Bill Murrayvel és Sigourney Weaverrel a főszerepben...