Észrevehettétek, hogy mostanában eléggé megritkultak a posztok, mivel az legutóbbi kritikámat is több mint 10 nappal ezelőtt töltöttem fel a blogra, és azóta nem jött még új írás. Ennek oka teljesen átlagos: mostanában, és az elkövetkező pár hétben elég sok dolgom van, emiatt valószínűleg a Chiller is "takaréklángon" fog üzemelni - ez az állapot valószínűleg a vizsgáim végéig tart majd, ám néha-néha azért így is kiadok majd pár filmértékelést, vagy Top 10 listát...

Elérkeztünk az év azon szakaszához, ahol zsinórban jönnek egymás után a jobbnál jobb filmek, ráadásul ezek között vannak olyanok is, amelyekre sokan már évek óta vártak. Jelen írás alanya is pont ilyen: 2011-ben ért véget a Harry Potter franchise, majd sokáig az a hír járta, hogy Rowling befejezettnek tekinti a szériát, és nem fog új történeteket elmesélni az általa megalkotott, színes és izgalmas varázsvilág eseményeiről. Aztán teltek-múltak az évek, és felröppentek a pletykák egy új könyvről (ami végül idén került a boltok polcaira Harry Potter és az Elátkozott Gyermek címen), és egy új filmről is, amelyet - őszinte leszek - én is alig bírtam kivárni. A hosszú találgatások és kiszivárgott információ-foszlányok után végre mozikba került a Legendás állatok és megfigyelésük!

2016 számomra a csalódás éve volt a filmfelhozatalt tekintve. Néhány idén mozikba került alkotást már hónapokkal előre vártam, és csak a vetítés végeztével döbbentem rá hogy már megint olyan dologra pazaroltam a pénzem, amely legfeljebb időhúzásnak volt jó, de másnak nem igazán. Először a nyár folyamán tűntek fel számomra az Érkezés c. film plakátjai - rögtön gondoltam, hogy egy őszi szezonban megjelenő realista sci-fi-ről van szó, amely valószínűleg folytatja a Gravitáció, a Csillagok között, és a Mentőexpedíció sorát. Mivel már ezek az alkotások is tetszettek annak idején, Denis Villeneuve filmjét is nagy érdeklődéssel vártam: főként azért, mert a rendező hatalmas ígéretnek számít a szakmájában, és már idáig is letett pár kiváló mozifilmet. Az Érkezés megtekintése után pedig azt állíthatom, hogy a produkció nem csak bőven megfelelt az elvárásaimnak, de idáig 2016 legjobb filmjének is tartom.

J.K. Rowling rajongóinak hatalmas örömére 2016 végén érkezik a Legendás állatok és megfigyelésük c. film, amely egy kiegészítő történetet mesél el Harry Potter meglehetősen gazdag univerzumából. Ahogy azt tenni szoktam az ehhez hasonló, nagyszabású franchise-blockbusterek előtt, most is sorra veszem a sorozat korábbi részeit, azaz a 2001 és 2011 között megjelent nyolc HP-filmet.

Mielőtt azonban elkezdem a sort A Bölcsek Kövével, írnék egy pár mondatot arról, hogy én magam hogyan viszonyulok a szériához. Elmondhatom magamról, hogy én is ahhoz a generációhoz tartozom, amelyet "telibe talált" a Harry Potter-őrület. Rowling könyvei az első olvasmányaim között szerepeltek, ahogy a filmek is ott vannak az első mozis-élményeim között. Talán ennek köszönhető, hogy számomra mindig is az ifjú varázsló kalandjai jelentették a fantasy csúcsát - de ha elvonatkoztatok a gyermeki nosztalgiától, akkor is el kell ismernem, hogy a HP-könyvek nagyszerűen megírt, szórakoztató, és tanulságos alkotások, melyek egy olvasást szinte teljesen nélkülöző korosztályt vettek rá arra, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Nagyon érződik, hogy az írónő jól ért a gyermekekhez és a tinikhez, ennek megfelelően kiválóan meg tudta találni azt a stílust, amellyel leginkább meg tudta szólítani a fiatal generációt. A történet során Harry és barátai a varázslatos tevékenységeiken kívül olyan problémákkal is találkoznak, amelyek egy valódi tini életében is előfordulhatnak, ezáltal az olvasó sokkal könnyebben a Roxfort falai közé képzelhette magát.

Mellékesen teszem hozzá, hogy egyik rész esetében sem fogok kitérni a történet széles körű ismertetésére - szerintem a Harry Potter esetében a többség tisztában van azzal, hogy nagyjából miről van szó, és egyébként is bonyolult és felesleges lenne belemenni a szövevényes sztori mélységeibe. Ennek ellenére vigyázat, mert SPOILERezni fogok!

Bár úgy lett volna stílusos, ha ezt az írásomat november 5.-én teszem ki, egy nappal sajnos csúsztatnom kellett a V mint Vérbosszúról szóló véleményemet. James McTeigue és a Wachowski-testvérek közös munkája idén 10 éves, és máig tartja státuszát a valaha készült legjobb képregény-adaptációk között - az eredeti, Alan Moore ötlete alapján készített V for Vendetta füzetek 1982 és 1988 között jelentek meg, amelyeket a Watchmen és a Sin City mellett többen a legfontosabb alkotásoknak tartanak a képregényes műfajon belül. A film annak idején hatalmas népszerűségnek örvendett, és állíthatom, hogy mai szemmel nézve sem veszített semmit az érdemeiből.

Ahogy mindig, most is sikeres idényt tudhat maga mögött a Marvel Stúdió. A májusi Amerika Kapitány: Polgárháború nemcsak pénzügyileg volt nyereséges, de kritikailag is hosszú idő óta a legmagasabban értékelt filmjük volt. A másik (a Fox által birtokolt) vonalon is kaptunk két filmet a Marvel-karaktereivel: a Deadpool hatalmas közönség-kedvenc lett, az X-Men: Apokalipszis pedig egy tisztes-átlagos teljesítménnyel rukkolt elő. Az év végére azonban még jutott egy szuperhősös produkció, méghozzá egy eredet-történet a képregénykiadó egyik "legfurcsább" szereplőjéről, azaz Doctor Strange-ről. Talán nem én vagyok egyedül olyan, akinek tavaly még fogalma sem volt arról, hogy egyáltalán létezik ez a karakter, és most is teljesen tudatlanul ültem be a moziba, remélve, hogy egy Polgárháborúhoz hasonló minőségű filmet kapok.

A 38 éves Fede Alvarez még igencsak a pályája elején jár, amellett, hogy 2001 óta rendezett pár rövidfilmet ő jegyzi a 2013-as, sokakat megosztó Gonosz halott remake-t is. Idei, Vaksötét c. filmje tulajdonképpen a második komoly munkája, amelyre igencsak büszke lehet: egyrészt, tarolt a pénztáraknál, és a mozis körökben igencsak alacsonynak számító 10 millió dolláros költségvetésből két hónap alatt 88 milliót termelt, másrészt, a Vaksötét tényleg jó lett. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy az idei év egyik legfeszültebb, legfordulatosabb, és legnyomasztóbb thrilleréről van szó, amely ugyan nem egy mestermunka, de garantáltan odaköt a székhez a játékidő alatt.

Ritkán esik szó animációs filmekről a blogon, azonban van néhány olyan egyedi és megismételhetetlen alkotás ebben a kategóriában, amelyről mindenképp szeretnék szót ejteni. Ide tartozik a Karácsonyi lidércnyomás is, Henry Selick 1993-as rendezése, amelynek alapötlete ki más, mint a zseniálisan elvont és bizarr művész, Tim Burton fejéből pattant ki. A magyar cím megtévesztő, mivel a Karácsonyi lidércnyomás valójában két ünnephez kapcsolódik: kreatív módon köti össze Mindenszentek és karácsony időszakát, így hát kapva az alkalmon idén újranéztem a produkciót. Kicsit sajnálom hogy gyermek fejjel soha nem láttam ezt az alkotást (19 évesen néztem meg először), pont emiatt nagy szó, hogy még így is maradandó élménnyé tudott válni ez az alig másfél órás filmecske.

Valamilyen oknál fogva az emberek szeretnek borzongani, ezek a filmek pedig alaposan kiszolgálják az igényeiket. Most a Top 10 legjobb horrorfilm bemutatása következik, szubjektív vélemény alapján. A listát nehéz feladat volt összeválogatni, mivel az idők során a horror számos más műfajjal társult (pl.: sci-fi, vígjáték, dokumentumfilm stb.), és a thrillertől is elég nehéz megkülönböztetni. Én elsősorban a tiszta, hamisítatlan horrorokra koncentráltam, amelyek sikerrel tudtak kitörni egy alapjába véve igénytelen, és B-filmes műfajból. Az Alien sorozatra elsősorban sci-fi-ként tekintek, így az nem fog felkerülni, valamint sorozatonként csak egy filmet választottam az igazságosság miatt.

A listán nem szerepelnek, de említést érdemelnek: Nosferatu, A texasi láncfűrészes mészárlás, Ómen, Sikoly, A kör, A köd

2010-ben indult útjának a képregényszérián alapuló The Walking Dead, amely hamarosan a Breaking Bad mellett az AMC csatorna legnagyobb sikert hozó sorozata lett. Napjainkra már olyan magasságokba jutott a zombi-apokalipszis túlélőinek históriája, hogy nézettségek tekintetében egyedül a Trónok harca jelent vetélytársat neki világszerte: az indulás óta 6 évad jelent meg belőle, de ezekben a napokban startolt el a 7. szezon Amerikában. Talán magától értetődik, hogy én is a The Walking Dead nagy rajongói közé tartozom, amely bár nem a kedvenc TV-műsorom, mindenképpen ott van nálam a Top 3-ban.

Az írásom SPOILER-mentes!